„Szakrendelőben dolgozom, én is félek.”
Járvány van. Félelmetesen hangzik, igaz? Szerintem sokaknak a pestismaszk képei ugranak be elsőre. Tudtátok miért olyan csőrszerű a pestismaszk? Mert már akkor tudták, hogy távolságot KELL tartani. És a maszkon lévő „csőr” nem engedte az orvosokat túl közel hajolni a beteghez. És most is ez a feladatunk: tartsunk távolságot!
Szakrendelőben dolgozom. Nálunk – sok más helyhez hasonlóan – nincs aktív betegellátás. Csak és kizárólag sürgősségi eseteket látunk el. De ezt bizony nem könnyű megértetni azokkal a betegekkel, akik esetleg hetek, hónapok óta várnak az időpontjukra. Nem értem, sokan nem értjük, hogy miért annyira nehéz megértetni – főként az idősebbekkel -, hogy nem lehet kint korzózni. De egy kicsit próbáljunk az ő fejükkel is gondolkozni! Meghatározott rend szerint szervezték az életüket, koruk előre haladtával egyre nehezebben idomulnak a változásokhoz. És nem értik. Én sem értem.
Hogy dőlhetett össze ilyen gyorsan minden világszerte?
Hogy van az, hogy minden veszély ellenére be kell járnom dolgozni, de amikor végre hazaérek, nem ölelhetem meg a férjemet, aki itthon vár?
Hogy van az, hogy a gyerekeim – akik felnőttek már, ám nekem a gyerekeim maradnak örökké – nem jöhetnek haza, amíg ennek az őrületnek nincs vége?!
Mit tehetünk, mit tehetek?
Én elmegyek minden nap, próbálok kedvesen, mosolyogva, sokszor viccet csinálva „lelket önteni”. Mindenkibe! A közösségi oldalakon is, a munkámban is. Ám, ne higgyétek, hogy a sok mosoly mögött ez mindig könnyű! Nem. Én is félek. Én is rettegek. És bízom, hogy vége lesz. Mert vége lesz. Még soha nem volt olyan világjárvány, aminek ne lett volna vége.
Tudjátok mit? Tervezzétek el, mit fogtok AKKOR csinálni? Én összehívom a családot egy nagy-nagy ebédre! És mindenkit megölelek. Talán soha többet nem engedem el őket.
Andrea, Budapest
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
