Szent Miklós püspök története, a Mikulás-napi ajándékozás eredete

A katolikus egyház december 6-án emlékezik meg Szent Miklós püspökről, aki nagylelkű és bőkezű felebaráti szeretetével a karácsony előhírnöke. Ez a nap egyben a gyermekek által annyira várt Mikulás-ünnep is.

Szent Miklós (Nikolaosz) a keleti egyházak legtiszteltebb szentje, ünnepét nyugaton a 10. század óta tartják. A hagyomány szerint Miklós a 3. században született a kis-ázsiai Patarában, gazdag kereskedőcsaládban. Szüleit kiskorában elvesztette, s egyik rokona, a város püspöke nevelte fel. Megtérése után Miklós jótékony célokra szétosztogatta örökségét, a hívők pedig égi jelre megválasztották Müra püspökévé. A hivatalt ötvenkét évig töltötte be. Diocletianus és Galerius császár keresztényüldözése (303-311) idején börtönbe került. 

Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, tettei miatt már életében szentnek tartották. A legenda szerint 343. december 6-án halt meg püspöki székhelyén, sírja már ekkor zarándokhely lett. Miklós kultusza nem sokkal halála után kezdődött, már a 6. században templomot emelt neki Konstantinápolyban I. Justinianus bizánci császár.

Több legenda fűződik személyéhez; csodatettei között tartják számon, hogy imáival lecsillapított egy iszonyatos vihart, és megmentett egy vízbe esett tengerészt, ezért ő az utazók, kereskedők, zarándokok, tengerészek és révkalauzok védőszentje. Amikor városát éhínség sújtotta, és egy gonosz hentes három kisgyermeket ölt meg, hogy húsukat kimérje, Miklós leleplezte bűnét, sőt a fiúkat is feltámasztotta, ezért a gyermekek és diákok védőszentje is.

Egy másik legenda szerint az éhínség idején a kikötőbe érkezett, a császári gabonakészletek feltöltésére szánt hajók kapitányait rábeszélte, hogy minden hajóról százmérőnyi gabonát adjanak a városnak, mert ezt a hiányt nem fogják észrevenni az ellenőrök. A tengerészek így is tettek, de amikor megérkeztek Bizáncba, csodálkozva látták, hogy a rakomány egy gabonaszemmel sem csökkent.

Megint másik történet szerint Miklós, amikor a fülébe jutott, hogy a helytartó három ártatlan embert akar kivégeztetni a vagyonáért, a császár éppen nála lévő küldötteit faképnél hagyva megakadályozta a jogsértést. Az udvarba visszatért küldötteket ellenségeik hamis váddal börtönbe juttatták, ők pedig kivégzésük előtt maguk is Miklóshoz fohászkodtak segítségért. Szent Miklós meg is jelent Konstantin császár álmában, és azt kérte, bocsássa szabadon a foglyokat. A császár, aki a püspököt nem ismerte, kételkedni kezdett, de amikor kiderült, hogy a per bírája ugyanilyen álmot látott, újra megvizsgálta az ügyet, és szabadon bocsátatta a vádlottakat.

A nevéhez fűződő legismertebb legenda szerint élt egy szegény ember Mürában, akinek három lánya volt. Az apa nem tudta férjhez adni három lányát, mert nem tellett neki a hozományra. A dolog Miklós fülébe is eljutott, de a püspök túl szerény volt ahhoz, hogy nyíltan segítsen. Inkább az éjszaka leple alatt dobott be három erszényt az apának, így a lányok megmenekültek attól, hogy örömlánynak adják el őket. E tettéért Szent Miklós a hajadonok és az aggszüzek védőszentje, oltalmazója továbbá a házasságnak és az anyaságnak.

Szent Miklós védőszentje Oroszországnak, Görögországnak, Szicíliának, Lotaringiának és Apuliának, a zálogházak tulajdonosainak, az illatszerészeknek, a gyógyszerészeknek, a pálinkafőzőknek, Magyarországon Kecskemét városának.

Szent Miklós ünnepe mintegy a karácsony vigíliája, bevezetése, hagyományai összemosódtak a karácsonyi ünnepkörrel. A középkor óta a tizennégy segítő szent közé sorolják. Magyarországon a bizánci kapcsolatok alapozták meg tiszteletét, mintegy hatvan községet neveztek el róla, többek között Kunszentmiklóst és Szigetszentmiklóst.

 

A nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki a Mikulás-kultusz. A Mikulás a Miklós név cseh formája. Hosszú, prémes, vörös köpenyben járó, deres szakállú, nagycsizmás alakjához kapcsolódik a Mikulás-napi ajándékozás szokása.

Szent Miklóshoz fűződő néphagyományok

A 18-19. században a Dunántúlon Miklós napján házról házra jártak láncot rázva legények és férfiak bekormozott arccal, kifordított bundában, ijesztgetve a gyerekeket. Néhol harisnyát húztak a fejükre, és kenderkócot rögzítettek szakállként arcukra. Ezt a szokást alakoskodásnak hívták, a résztvevőit alakoskodónak. Hol ijesztgetés, hol a baj távol tartása volt a célja ennek a néphagyománynak. Az alakoskodásnak volt egy olyan változata is, mikor püspöknek öltözött ember is részt vett a látogatásokon, aki a gyerekekkel imádkozott, vizsgáztatta, jutalmazta s büntette őket.

A Mikulás napi tilalom ezen hagyomány ellen lépett fel.

Az 1920-as években kezdett el hazánkban terjedni a Mikulás esti ajándékozási szokás, melynek hazánkban is többféle formája volt ismert. Hol a csizmát, cipőt tették az ajtó elé vagy ablakba, hol a Mikulás látogat el az otthonokba. A jó gyerekeknek a szülők az ablakba helyezett csizmába cukorkát, diót tettek, a rosszabbaknak a virgács mellé krumpli és vöröshagyma is járt.

Az 1930-as, 1940-es években jelent meg a már piros ruhás Mikulás mellett a krampusz vagy az ördög.

A Mikulás Magyarországon és más országokban december 5-e éjszakáján érkezik a gyerekekhez, de vannak országok, ahová csak december 6 estéjére érkezik, míg sok helyen december 24 éjszakáján. A legtöbb országban a gyermekek is ajándékot hagynak a Mikulásnak vagy rénszarvasainknak – ez a viszontajándékozás idehaza nem elterjedt hagyomány.

Német nyelvterületen a Mikulásnak fenyegető külsejű kísérői vannak, akik veréssel vagy éppen megevéssel fenyegették a rossz gyermekeket: Németországban a gólyalábon közlekedő Knecht Ruprecht, Svájcban Schmutzli, Ausztriában a Magyarországon is ismert krampuszok. Az ajándékozás szokása Magyarországon a városi értelmiség révén terjedt el, feltehetően német-osztrák hatásra, falura csak a múlt században jutott el, jóllehet a parasztságnál korábban is voltak Miklós-napi alakoskodások. Miklós napja a magyar népi kalendáriumban asszonyi dologtiltó nap volt, emellett termőnap a malacok születésére és a bérletek megfizetésének napja.

A püspök legendája a különböző népek ajkán más és más változatban él, ennek megfelelően neve is hol Szent Miklós, Heiliger Nikolaus, Mikulás, az Amerikában ismert Santa Claus a holland Sinterklaas torzult változata. A Télapó elnevezés a második világháború után szovjet-orosz hatásra terjedt el Közép- és Kelet-Európában: az orosz hagyomány szerint Gyed Moroz (Fagy apó) a jóságos Sznyegurocskával (Hópelyhecske) hozza a fenyőfát az ajándékokkal, de Szilveszter napján.

Mikulás vagy Télapó?

Sokszor vált ki vitát e kérdés, és sokan – tévesen – a Télapó szót mesterségesen a szovjet-orosz kultúra hazai erőltetéseként értékelik a Дед Мороз ’Fagy apó’ fordításaként. A Mikulás szó a szlovák Miklós fordítása. Ugyanakkor Magyarországon a Télapó szó külön írva ugyan, de Arany János, Mikszáth Kálmán műveiben is szerepelt. Komjáthy Jenő 1895-ben már egyben írta le, Télapó.

„Télapónak hó szakálla

Feje tarkó, ing a lába,

Lehe jégcsap, képe ráncos,

Járja a haláli táncot.

Zúz a szárnya, bús az árnya,

De a táncot egyre járja.”

Igazából azonban mindegy, hogy Mikulás vagy Télapó, vagy akár Father Christmas (Karácsony atyja), Joulupukki (finn, Lappföld), Julemand (dán Karácsonyember), Jultomten manó (svéd), Père Noël (francia), Santa Claus, Weihnachtsmann (Karácsonyapó) stb., az egyetlen, ami számít, hogy örömmel tölti el a gyerekek szívét.

 

Felhasznált háttéranyag: MTI, 2016

 

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

9 + húsz =

hirdetés