Szenvedélyek világhálójában. Mi számít megcsalásnak? Gyógyír északi szélre – könyv- és színházajánló
– Miért olyan fontos egy boldog házasságban élő, egyáltalán nem frusztrált, cinikus, fölényes, szellemes, határozott nőnek, hogy a magánéletéről fecsegjen egy idegen, kapcsolataiban sérült professzorfélével? – kérdezi Leo Emmitől.
– Itt vagyok én magának. Az én fantáziaképem közelebb áll magához, mint valami vörös plüss bárban összeszedett futó kapcsolat – mondja Emmi Leonak.
Az indítás nem tűnik izgalmasnak: egy e-mail félremegy. Néhány betűt elüt a feladó, és a magazinlemondás nem abban a postafiókban landol, ahová szánta. Majd egy karácsonyi üdvözlőkártya is erre a sorsra – ugyanabba a postafiókba – jut. Emmi Rothner és Leo Leike így kezdenek el egymással beszélgetni. Pontosabban kommunikálni. Kezdetben hivatalosan, aztán kicsit játékosan, kíváncsian, végül cinkosan, barátilag. Hosszú levélváltások tanúi leszünk olvasóként.
Írni vajon ugyanaz, mint beszélgetni, személyesen ismerkedni? Nem, persze hogy nem, hiszen a valódi találkozásnál a benyomások gyakorlatilag azonnal és majdhogynem előre meghatározzák a lehetséges folytatást.
A tudományos vizsgálatok a feromonok, hormonok, metakommunikáció és egyéb belső mechanizmusok hatáskörébe utalják a dolgot. Ezek a jelenségek felelősek azért, amit elsőre érzünk: szimpatikus-e a másik? Hatunk-e rá? Szeretnénk-e hozzáérni?
Hol vannak ezek az impulzusok az írásban történő ismerkedésnél? Sehol. És ami nincs, azt veszélyes üzem veszi birtokba: a fantázia. Szövevényesen kitalál, odaképzel, felépít, beleálmodik bármit. És nem csak a másikról. Szó szerint tiszta lappal indítunk; előttünk a fényes monitor, villog a kurzor, azt írunk, amit akarunk. A fantázia kiszínezi a rólunk alkotott képet, szinte újjászületünk. Új esélyt kapunk.
Nem feleség most Emmi, hanem egy nő. Izgalmas, hódításra váró, felfedezés előtt álló nő. A jelenség súlya nem abban áll, hogy vörös hajúnak és nagy mellűnek hazudja-e magát, hanem hogy lehet-e (újra?) csábító, vonzó nő. Mutat magából valamit, és várja a visszajelzést. Tetszik a másiknak? Kell neki?
A fantázia láttatja Leót érdekes, sebezhető, mély érzésű férfinak, akivel izgalmas beszélgetéseket lehet folytatni. Vajon meg tudja szerezni a nőt – Emmit?
Levelek jönnek, mennek. Egyre többet tudnak a másikról. Egyre többet adnak magukból. Egyre fontosabb, szorosabb kettejük kötődése. Finom intimitás, leheletnyi erotika, féltékenység, szenvedélyes indulatok, közelségre vágyás. Nem érhető tisztán tetten, hogy mikor vált ennyire fontossá a másik? Melyik pillanatban vált komollyá a dolog?
„Írjon nekem Emmi, Az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nélkül. Az írás annyi, mint csókolni, de ésszel.”
Napi hány levélváltás tekinthető intenzívnek? Mennyi minősül ildomosnak, hánytól jelenthet zaklatást? Mikortól számítunk függőnek? Honnan jön egyáltalán, s pontosan mi az, amit ilyenkor érzünk?
Emmi és Leo között felvetődik a személyes találkozás lehetősége is; vajon felismerik egymást a bárban? Tudni fogják, ki a másik? Oda mernek hozzá menni? Ilyennek képzelték? Van merszük lerombolni a közösen felépített álomrománcot? Persze, hogy nincs…
Emmi helyzete tűnik a bonyolultabbnak, hiszen férjnél van, két gyermek anyja. A férj azt kéri Leotól: adja vissza a feleségét. Nem számít már a levéltitok, a feltört postafiók, csak a férj jogos félelme: elveszítheti Emmát. Hiszen pontosan tudja, hogy megcsalni a másikat nem csak szexuális együttléttel lehet.
A másikra fordított idő és gondolat, a vágyak, remények…mind megcsalás.
Egy ismeretlent többnek, jobbnak, szebbnek képzelni, vele új életet remélni bőven kimeríti a megcsalás fogalmát. E-mailezés szintjén is.
Színházajánló
Lebilincselően szórakoztató darab, megszólít fiatalt, időst, magányost, családost, mindenkit, aki szereti látni mindennapjaink ellenmondásait, emberi útvesztőit. Az előadás az Óbudai Társaskör, a Kultkikötő és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésével jött létre. Címszerepben: Fullajtár Andrea, Őze Áron. Előadás időpontok >>
A Gyógyír északi szélre című könyv folytatása A hetedik hullám. Könyvismertetőnk hamarosan!
Ritka szerencsés ember vagyok; hivatásom van és vele egy küzdelmes, de szépséges örömteli munkám: gerincferdüléses gyermekeket és felnőtteket kísérek, segítek. A helyemen vagyok, abban a világban, amit egy kicsit én is teremtettem. De ezen a világon túl is van élet, sőt! A filmek, könyvek, és más impulzusok nyomán arról írok az Életszépítők Magazinnak, amit szeretnék mindebből megmutatni.
