Szenvedni a vágyakozástól

KÉP ALÁ ÍRÁS

A budai Visy család nem volt híján a szépség utáni vágyakozásnak, miként nem volt híján szépségnek sem. Ha a Visy lányok (itt éppen 1902-ben) végigvonultak az Alsó Rakparton, az bizony igazi vonulás volt. Hosszú, sötét ruhában, prémes kosztüm kabátban, tollas, fátyolos kalapokban. A csípőjük úgy billegett, mint a föntről, a Vigadó tér felől érkező fuvallatok rezegtette boldog falevelek, a lábuk képzeletünkre bízott húrjain pedig a tavasz játszotta izgalmas dallamait.

A Visy lányok közül való volt a titokzatos nevű Visy Masa, amatőr fotográfus, aki megörökítette a szomorú szemekkel is boldogan daloló Budapestet, a Tabán girbe-gurba utcáit, ahol a Mély Pince nevű kocsma lépcsőin kalapjukat fölemelve, olyan szálfa termetű vendégek szálltak alá a félhomályos párába, mint maga Krúdy Gyula. És Masa, meg az ő kíváncsisága bizony föltünedezett irodalmi körökben, hol Móricz Zsiga bá’t fotografálta le, hol pedig az ábrándosan rezignált, mégis tüneményes humorú Kosztolányit, amint a strandon áll levetkezve, napbarnítottan, olyan életerővel megáldva, mintha Szabadkáig óhajtana elszaladni, miközben akadt baja éppen elég.

De a négy lány, ahogy vonult a rakparton, mindig jó pillanata lehetett a napnak, a parti korlátnál bámészkodó uracsok ilyenkor azt gondolhatták, hogy mégiscsak érdemes élni. Élni, vágyakozni és szenvedni a vágyakozástól.

Fotó: Fortepan 1902, Lakatos Mária

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

hét − 4 =

hirdetés