Szereted a munkahelyed? Elégedettséggel tölt el a munkád? 2 kérdés, 17 elgondolkodtató válasz

Erik H. Erikson fejlődéspszichológustól, pszichoanalitikustól származik az alábbi gondolat:

„Freudot egyszer megkérdezték, szerinte mire kell képesnek lennie egy normális embernek. A kérdező feltehetően bonyolult, mély válaszra várt. Ám Freud egyszerűen ezt mondta: lieben und arbeiten, azaz szeretni és dolgozni. Érdemes eltűnődni ezen a látszólag egyszerű képleten; ha ezt tesszük, egyre mélyebbnek tűnik fel számunkra.”

Magánélet (szeretetkapcsolatok), munka, s persze az egészség és a legalább alapbiztonságot adó anyagi helyzet…mert ezek is meghatározóak. Ezek felnőtt életünk alappillérei. Ha ezek közül valamelyik – vagy egyszerre, párhuzamosan több is – sérül, végtelenül kiszolgáltatottnak érezhetjük magunkat, kilátástalannak láthatjuk a helyzetünket. Ha Freud rövidke definíciójából indulunk ki – szeretni és dolgozni kell -, két egyformán hangsúlyos területet látunk, a magánéletet és a munka világát. Ebből következően mondhatjuk, hogy e két dolog egyformán fontos, nem jó, ha az egyik (a másik rovására) hangsúlyosabb a másiknál.

A valóság persze felülírja ezt… Csak egy példa a nemi sztereotípiák mentén: ha egy férfi munkamániás, az a 21. században is inkább elismerést, mint ítélkezést vált ki. Nem kezdjük firtatni: milyen családapa, mennyi időt tölt a gyerekeivel, arányosan kiveszi-e a részét a házimunkából? Ha egy nő munkamániás, az sokak szemében férfias vonás, és könnyen rásütik a bélyeget: a család rovására munkamániás. Freud nem tett különbséget férfi és nő között, amikor azt mondta: szeretni és dolgozni – erre képesnek lennie egy normális embernek. Igaz, nem nyilatkozott arról sem, hogy pontosan mi egy normális nő dolga… Talán azért, mert efelől mindenkinek joga van (joga lenne) szabadon dönteni. 

Tolsztoj szerint „boldog az, aki otthon boldog”. Freud után szabadon pedig: „boldog az, aki a munkájában boldog”. 

Két kérdést tettem fel a napokban különböző életkorú, más-más területen dolgozó embernek – barátnak, ismerősnek, ismeretlennek. Tanulságos volt hallani, illetve olvasni a válaszukat.

Szereted a munkahelyed?

Elégedettséggel tölt el a munkád?

Szeretném, ha a főnök nem lenne elégedetlen mindennel. Elégedettséggel töltene el, ha kedvezőbbek lennének a munkafeltételek. (Válaszadónk egy kis családi cégnél alkalmazott.)

Nem szeretem. Nem tölt el elégedettséggel. Állami vállalat lévén folyamatosak a személycserék, ami bizonytalanságot okoz. A saját munkám túlellenőrzött, túladminisztrált, sokszoros jóváhagyási szintekkel. (Válaszadónk köztisztviselő.)

Igen és igen. Ez a legrövidebb válasz. De hát nincs „rendes” munkahelyem. Legalább négyféle dolgot csinálok, ebből jön össze az általános elégedettség. Ha csak egy feladatom lenne ezek közül, egyik sem lenne elegendő az elégedettséghez. (Válaszadónk „szabadúszó” vállalkozó, többféle diplomával.)

Nem szeretem a munkahelyem. A főnököt nehéz elviselni. Feszült a légkör. A hallgatók szeretete kárpótol. Nem ugrálhatok, sem a családom, sem az éveim miatt – itthon szinte esélytelen ezen a területen elhelyezkedni. (Válaszadónk bölcsész, egy budapesti egyetemen dolgozik.)

Nem szeretem a munkahelyem. Sok a konfliktus a munkatársakkal, kevesen vagyunk, a fizetés sem jó. Nem tölt el elégedettséggel a munkám, ezt csinálom 15 éve. Váltani kéne. (Válaszadónk élelmiszerbolti eladó.)

Nagyon szeretem a munkahelyem – egyedül viszek egy irodát –, bár borzasztó nagy a nyomás alulról is, felülről is, a megrendelőktől és a beszállítóktól is. A pénzem nagyon kevés, de nem akarok egyelőre váltani, mert családbarát, és ez nagyon fontos a gyermekem miatt. Legalább 100 ezer pluszt kellene ajánlania annak, aki el akar innen csábítani. (Válaszadónk egy kis kft-nél dolgozik.)

Nagyon szeretem és élvezem a munkám, pedig nagyon stresszes. Van fejlődési lehetőségem és jó a főnököm. Elégedett vagyok, mert jól keresek, ha váltani akarnék, a magánszférában is nagyjából ennyi pénzt kapnék. (Válaszadónk kormánytisztviselő.)

Szeretem a munkám, nagyon régóta szerettem volna itt dolgozni, de sokáig nem sikerült a bejutás. Úgy érzem, most vagyok igazán a helyemen. Azt csinálhatom, amit szeretek és a munkámat értékelik is. Elégedett vagyok, hogy egy év alatt többet értem el, mint a másik munkahelyen 16 év alatt. (Válaszadónk pedagógusként dolgozott korábban, jelenleg egy kulturális intézmény munkatársa.)

Nem különösebben szeretem a munkahelyem, de a munkámmal elégedett vagyok. Nem tudnám csinálni, ha nem érdekelne és  nem lenne egy jól kereső férjem. (Válaszadónk szociális munkás.) 

A munkahelyemen a társaságot nagyon szeretem. A munkámat is szeretem, de nem az elégedettség tölt el. Inkább megszoktam és tudom is csinálni, de nem több. (Válaszadónk pénzintézetben dolgozik.)

A munkahelyemet, mint szűk környezetet, a kollégák miatt nagyon szeretem. A munkámat szeretném, de már fáraszt. Az életem nagyot változott, és már nem ugyanazok a prioritásaim, a viszonyulásom, mint előtte. Szóval a válaszom igen és nem is egyszerre. (Válaszadónk egy kis bankfiókban dolgozik.)

Szeretem a munkahelyem, jók a munkák, de ha a körülmények nem megfelelőek, akkor mégsem tudom a feladataimat teljes elégedettséggel ellátni. Tehát nem tudok egyértelműen igennel vagy nemmel válaszolni. Alapjaiban jó cég, jó projektekkel. (Válaszadónk építészirodában dolgozik, építészként.)

Szeretem a munkám, mert kihívásokat teli, szerteágazó, innovatív és megújuló. Ismert és bevált természettudományos módszereket alkalmazunk, a jelenlegi, legmagasabb technikákkal ötvözve. Felhasználjuk a nemzetközi „best practice” tanulságokat, és bevezetjük a hazai gyakorlatba. Munkahelyemen a kollégáim kellő hozzáértéssel, emberséggel és csapatjátékkal, valamint szakmai alázattal támogatják az elérendő célt – ezért szeretek ott dolgozni. (Válaszadónk középvezető, bűnügyi helyszínelő.)

Szeretem a munkahelyem, mert azzal foglalkozhatok, ami a hobbim. Az is elégedettséggel tölt el, hogy az én felelősségem kézben tartani a dolgokat és megfelelek a feladatnak. (Válaszadónk saját céget vezet.)

Szeretem a munkahelyem, elégedettséggel tölt el a munkám, mert újra megtaláltam a magam fontosságát és fejlődni is tudok benne. (Válaszadónk az egészségügyben dolgozik, alkalmazottként.)

Mindkét kérdésre igennel tudok válaszolni. Nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért a munkám egyben a hobbim is. Minden nap hálát adok azért, hogy azt csinálhatom, amit igazán szeretek. (Válaszadónk Németországban dolgozik, porcelán játékbabákat fest.)

Szeretem a jelenlegi munkahelyem, mert okos, érdekes és hasznos az a tevékenységi kör/szakma, amit ellát. Fontos, hogy milyen emberek látják el az ottani feladatokat és fontos, hogy milyen szakmaisággal, motiváltsággal teszik azt. Ezen a helyen minden ember számít. Az is, akit kiszolgál a cég, és az is, aki ott dolgozik. Ezért szerethető. (Válaszadónk magánegészségügyi ellátó intézményben dolgozik felsővezetőként.)

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

9 + 1 =

hirdetés