Míg meg nem halunk
Egészségesnek lenni természetes állapot, egészen addig, amíg nem jön egy betegség. Lehet az akár egy makacsabb meghűlés vagy járvány, máris a feje tetejére áll minden; kiesünk a körforgásból, próba elé állítanak a legegyszerűbb feladatok, pusztán a létezés is kellemetlen… Ledönt a fájdalom, tompul az érzékelés. Mintha búra alól érzékelnénk a külvilágot – ha egyáltalán érzékeljük -, melyben minden megy a normális kerékvágásban, csak éppen nélkülünk.
Betegségben válik kézzelfoghatóvá az egészség értéke. Az egészséget sokkal inkább kegyelmi állapotnak kellene felfogni, mint természetesnek.
A betegség tükröt tart – lemeztelenítve láthatjuk benne magunkat és a kapcsolataink minőségét.
Időnként érdemes végiggondolni: ki tartana ki melletted – akár hónapokig, évekig -, ha elveszítenéd az egészségedet? Te kik mellett tartanál ki? Hogyan bánsz velük most, egészségük, erőd teljében?
Ha van méltatlan befejezése az életnek, akkor az a bajban, betegségben fogant magány. Elrebegni úgy az utolsó mondatokat, hogy azokat senki sem hallja, azok sem, akikhez szólnak… Nem szabadna szeretetlenül élni, nem szabadna így meghalni sem.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
