Míg meg nem halunk

Egészségesnek lenni természetes állapot, egészen addig, amíg nem jön egy betegség. Lehet az akár egy makacsabb meghűlés vagy járvány, máris a feje tetejére áll minden; kiesünk a körforgásból, próba elé állítanak a legegyszerűbb feladatok, pusztán a létezés is kellemetlen… Ledönt a fájdalom, tompul az érzékelés. Mintha búra alól érzékelnénk a külvilágot – ha egyáltalán érzékeljük -, melyben minden megy a normális kerékvágásban, csak éppen nélkülünk.

Betegségben válik kézzelfoghatóvá az egészség értéke. Az egészséget sokkal inkább kegyelmi állapotnak kellene felfogni, mint természetesnek. 

A betegség tükröt tart – lemeztelenítve láthatjuk benne magunkat és a kapcsolataink minőségét.

Időnként érdemes végiggondolni: ki tartana ki melletted – akár hónapokig, évekig -, ha elveszítenéd az egészségedet? Te kik mellett tartanál ki? Hogyan bánsz velük most, egészségük, erőd teljében? 

Ha van méltatlan befejezése az életnek, akkor az a bajban, betegségben fogant magány. Elrebegni úgy az utolsó mondatokat, hogy azokat senki sem hallja, azok sem, akikhez szólnak… Nem szabadna szeretetlenül élni, nem szabadna így meghalni sem.

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

20 − kettő =

hirdetés