Mivel üssük el az időt karácsonykor? Szeretettel
//Nonszensz kérdésnek tűnhet, hogy karácsonykor mivel üssük el a lassabban csordogáló időt, hisz annyira egyértelmű: egymással. (Sajnos nem mindenkinek adatik meg a társaság.) Bizonyára senki sem fog leülni a számítógépe elé (én sem), mindenki kikapcsolja az okostelefonját (én is), nem kukucskáljuk Facebookon, Instán, hogy másoknak mit hozott a Jézuska. Posztolni meg aztán végképp nem fogunk… Hiába is lesnénk, mi újság másoknál, senki sem tölt fel karácsonyi fényképeket, ugye, nem láthatjuk, kinek mennyire (nem) szép a karácsonyfája, mennyire feszül az alkalmi ruha deréktájon, miről árulkodik a menü az asztalon…
2020 a COVID-19 járvány éveként vonul be a történelembe, megpróbáltatást jelent ez az időszak mindannyiunknak. Sok mindenről le kellett mondanunk, sokan szenvedtek el komoly veszteségeket. A karácsony is rendhagyó lesz. A szokásos “problémák” is újraértelmeződnek a járvány árnyékában. Bármennyire is elfáradtunk, fásulttá váltunk az elmúlt hónapokban, a karácsonyi csodát megteremthetjük magunknak, szeretteinknek, és most nagyon nagy szükségünk is van erre. Az összekapaszkodásra, a nyugalomra. A reményt éltetni kell magunkban, ez visz tovább. Törekedjünk arra, hogy az ünnep a töltekezésé legyen.
Mit próbálj elkerülni, hogy az ünnep valóban békés és boldog legyen?
Kerüld a pikírt megjegyzéseket, különösen azokat, melyek az ünnep külsőségeire vonatkoznak (fa, díszek, ételek stb.). Értékeld szeretteid igyekezetét!
Az ajándékbontás az ünnep legfelemelőbb, egyben a legkritikusabb pontja. Nemcsak habitusodról, szeretetképességedről, érettségedről (és egomániádról), hanem az intelligenciádról is sokat elárul, ahogy szeretteid ajándékát fogadod. Lehetőleg úgy vedd át, hogy a másik örüljön – hisz feltételezhetően ezzel a szándékkal adta. Mellényúlt? Nem dől össze a világ! (Nem egyszer kaptam két-három egyforma könyvet karácsonyra… Olyan is volt, hogy két egymást követő évben ugyanazt a kötetet kaptam ugyanattól az embertől. Nem tettem szóvá, láttam benne a következetességet: ez a könyv neked való!) Felesleges megsértődnöd, grimaszokat vágnod.
Gondolj azokra, akiknek a karácsonyi boldogsághoz elég, hogy van mit enniük, van otthonuk, van kit szeretniük és egészségesek.
Ha a családban tartjátok a kölcsönös megajándékozás szokását, senkit se hagyj ki a körből! Azokat sem, akiket kevésbé kedvelsz. Méltatlan, megalázó, ráadásul újabb alapot adsz a feszültség továbbgöngyölítésére, noha a karácsony jó apropó lenne az oldásra. Ne tőle várd a feloldást, tedd félre az egódat – tedd meg az első lépést! (Talán ő is így gondolja. Ha nem, akkor sem leszel kevesebb.)
Ne felejtsd el megdicsérni a háziasszony főztjét – vagy azét, aki a családból főzött. Jól fog esni neki. Sokaknak természetes, hogy az ételek ilyenkor is az asztalra kerülnek. A finom, gondosan elkészített ételekben nem kevés készülődés, idő és szeretet van. Köszönet és dicséret minimum jár érte. Nem felszínes formaság – gesztus, viszonzás.
Hívd fel azokat, akik távol vannak!
Ha teheted, ne hagyd a szeretteidet magányosan, főleg az időseket. Nem elviselned kell őket, hanem megértened, és egy kicsit figyelni rájuk. Idős, gondoskodásra szoruló szeretteid nem érdemlik meg, hogy pusztán kényelemből távol tartsd őket magadtól. Próbáld legyőzni önmagad – ne hagyd, hogy harag, dac munkáljon benned velük kapcsolatban. Szívből légy okos! Ha nem tudod megoldani, kérj meg valakit, aki karácsonykor is figyel rájuk.
Ne hagyd kioltódni magadban a karácsony varázsát. Ameddig csak teheted, ne zökkenj vissza a mindennapok hajszájába – legalább az év elejéig tartson ki. Lassulj le, élvezd a családod, szeretteid társaságát, regenerálódj! Januárban úgy is kezdődik minden elölről – mókuskerekezés a fennmaradásért, a boldog(abb), tartalmas(abb), stabil(abb) életért.
2011-ben kezdődött a történetem a Facebookon. Online magazinként 2013 óta létezem. Független vagyok. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
