Szorongunk, tehát vagyunk. Mit tehetünk mentális jól-létünk érdekében?

A szorongásos zavarok a leggyakrabban előforduló mentális zavarok. Ennek ellenére jellemző, hogy rejtve maradnak, gyakoriak a kezeletlen kórképek. A szorongásos zavarok komoly életminőség-romlást „eredményeznek”, megnyilvánulási formái sokfélék, ide sorolható a pánikroham, a pánikzavar, a különböző fóbiák és a generalizált szorongásos zavar mint összetettebb kórkép. Jellemzőek lehetnek a testi tünetek is, nem ritka ezért, hogy az érintettek hosszadalmas és felesleges orvosi kivizsgálások során esnek át. Nehezen hiszik el, hogy nem a testük beteg, hogy a problémáik lelki eredetűek.

Mit tehetünk magunkért saját hatáskörben?

Szorongásoldó szerek helyett – amennyire csak lehetséges – válasszuk a fizikai aktivitást! Már az is sokat számít, ha napi 10 ezer lépést megteszünk…lehetőleg csendes, nyugodt helyen, a legjobb, ha a természetben.

Kerüljük azoknak az embereknek a társaságát – amennyire csak lehetséges –, akik hozzáállásukkal, viselkedésükkel újabb és újabb szorongáscsírákat ültetnek el bennünk, a „kifejlett példányokat” pedig „szorgalmasan” ápolgatják. Rengeteg mérgező hatás embertársaink felől érkezik.

Vizsgáljuk felül időről időre a közösségi médiában folytatott tevékenységünket, és figyeljünk arra tudatosan, milyen negatív hatások érkeznek az online térből: min húzzuk fel magunkat, mi  vált ki bennünk „megmagyarázhatatlan” feszültséget? Próbáljuk ezeket a hatásokat tudatos magatartással kiiktatni vagy legalább mérsékelni. 

Vegyük körül magunkat növényekkel! A növénygondozás aktív meditáció. A növények energiát adnak, képesek közömbösíteni a negatív érzelmeket azáltal, hogy feladatot adnak és gyönyörködhetünk bennük! A szépség látványa jutalomforrás, örömmel tölt el. 

Ha tehetjük, tartsunk háziállatot! Felelősségteljes vállalás, a döntés meghozatala előtt alaposan mérlegelni kell, de az állatok nemcsak állandó készenlétet, terheket és kötelezettséget jelentenek. Rengeteg pozitív energiát kapunk tőlük, tiszta érzelmeket szabadítanak fel azáltal, hogy a közelünkben vannak és gondoskodhatunk róluk. Szeretetük, ragaszkodásuk gyógyító erejű.

Tanuljunk töltekezni! Ha furcsán is hangzik, ez nem mindenkinek megy magától értetődően! Sokan csak pörgetik a napokat, rutinok, automatizmusok által. Ez fásultsághoz vezet, csökken az örömképességünk. Tennünk kell azért, hogy megmaradjon az örömre való fogékonyságunk a nehézségek, a kötelező feladatok ellenére is. Minden nap próbáljunk töltekezésre időt szakítani! Számtalan módon töltekezhetünk. Általános szabály: olyan tevékenységet válasszunk, ami jó érzéssel tölt el és nem károsítja az egészségünket.

Természetes, ha olykor ránk tör az az érzés, hogy nagyon elfáradtunk, és elegünk van mindenből. Ilyenkor, a mélypontokon a negatív érzéseken keresztül is képesek vagyunk erőt felszabadítani. Ha a helyzet, amiben vagyunk, kilátástalannak tűnik, és nincs reményünk a változásra, a legkézenfekvőbb, ha magunkkal kezdünk dolgozni. Ki kell tűzni egy célt, ami lehet testformálás, egészséges étkezés, új szokások, új sporttevékenység, tanulás, komolyabb elmélyülés egy témában, különböző szellemi és kreatív időtöltések. Ezek lekötik a figyelmet, egyben töltőerőt adnak.

Ha a lélekről van szó, a testtel (is) érdemes dolgozni! Egyrészt mert a gyakran emlegetett belső önismereti munka bizonyos értelemben nehezebb (szakembert igényel), és sokak számára kevéssé megfogható. Ha a testünk jól működik, ha elégedettek vagyunk a fizikai állapotunkkal, az a mentális állapotunkra is kedvezően hat. Ép testben, ép lélek…

Ne halogassunk! Találjunk ki saját „javítóprogramot” és kezdjünk a megvalósításába. 

***

A meglett ember drága ideje

Számolgattam, hogy hány éves is vagyok, és kiderült, hogy többé-kevésbé ugyanannyi időm van hátra, mint amennyit eleddig éltem. Sokkal több a múltam, mint a jövőm. Úgy jártam, mint a kisfiú, aki nyert egy zacskó cukorkát, és közömbösen elszopogatta az első szemeket, de aztán észrevéve, hogy már alig maradt néhány, megrágja a belsejét.

Nincs már időm arra, hogy a középszerrel bíbelődjek. Nem akarok olyan meetingekre járni, ahol lángra lobbant egók masíroznak. Felzaklatnak az irigykedők, akik éppen azokat próbálják meg tönkretenni, akiket a legjobban csodálnak, amikor megkívánják a helyüket, a talentumukat és a szerencséjüket. Nincs időm már a parttalan eszmecserékre, arra, hogy olyan idegenek apró-cseprő gondjairól fecsegjek, akik nem részei az életemnek. Nincs már időm, hogy toleráljam azoknak az embereknek a neheztelését, akiknek – biológiai koruk dacára – nem nőtt be a fejük lágya. Utálok konfrontálódni olyan ősellenségekkel, akik a méltán nevezetes kórusvezéri poszton marakodnak. Az emberek nem beszélnek a fontos dolgokról, csak címkét sütnek mindenre. Túlságosan is fogytán vagyok az időnek ahhoz, hogy ne a dolgok velejéről beszéljek, én a lényegre török – a lelkemnek sürgős dolga van.

Már nem maradt a zacskóban sok cukor, emberi, nagyon emberi lények közelében élnék inkább, ha lehetne, akik tudnak nevetni a saját botlásaikon, nem bűvölik el őket a sikerek, akik nem érzik magukat kiválasztottnak idő előtt, akik nem futnak el a saját halandóságuk elől. Valahogy az igazi dolgok és emberek közelébe kell férkőzni, a lényeg teszi az életet olyanná, hogy megérje élni. És nekem a lényeg pont elég.

Írta: Mário de Andrade. Fordította: Mohácsi Árpád költő, műfordító

Feliratozott képek innét: szepitokmagazin.hu

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.

Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.

2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.

A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.

MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.