Szorongunk, tehát vagyunk. Mit tehetünk mentális jól-létünk érdekében?

A szorongásos zavarok a leggyakrabban előforduló mentális zavarok. Ennek ellenére jellemző, hogy rejtve maradnak, gyakoriak a kezeletlen kórképek. A szorongásos zavarok komoly életminőség-romlást „eredményeznek”, megnyilvánulási formái sokfélék, ide sorolható a pánikroham, a pánikzavar, a különböző fóbiák és a generalizált szorongásos zavar mint összetettebb kórkép. Jellemzőek lehetnek a testi tünetek is, nem ritka ezért, hogy az érintettek hosszadalmas és felesleges orvosi kivizsgálások során esnek át. Nehezen hiszik el, hogy nem a testük beteg, hogy a problémáik lelki eredetűek.

Mit tehetünk magunkért saját hatáskörben?

Szorongásoldó szerek helyett – amennyire csak lehetséges – válasszuk a fizikai aktivitást! Már az is sokat számít, ha napi 10 ezer lépést megteszünk…lehetőleg csendes, nyugodt helyen, a legjobb, ha a természetben.

Kerüljük azoknak az embereknek a társaságát – amennyire csak lehetséges –, akik hozzáállásukkal, viselkedésükkel újabb és újabb szorongáscsírákat ültetnek el bennünk, a „kifejlett példányokat” pedig „szorgalmasan” ápolgatják. Rengeteg mérgező hatás embertársaink felől érkezik.

Vizsgáljuk felül időről időre a közösségi médiában folytatott tevékenységünket, és figyeljünk arra tudatosan, milyen negatív hatások érkeznek az online térből: min húzzuk fel magunkat, mi  vált ki bennünk „megmagyarázhatatlan” feszültséget? Próbáljuk ezeket a hatásokat tudatos magatartással kiiktatni vagy legalább mérsékelni. 

Vegyük körül magunkat növényekkel! A növénygondozás aktív meditáció. A növények energiát adnak, képesek közömbösíteni a negatív érzelmeket azáltal, hogy feladatot adnak és gyönyörködhetünk bennük! A szépség látványa jutalomforrás, örömmel tölt el. 

Ha tehetjük, tartsunk háziállatot! Felelősségteljes vállalás, a döntés meghozatala előtt alaposan mérlegelni kell, de az állatok nemcsak állandó készenlétet, terheket és kötelezettséget jelentenek. Rengeteg pozitív energiát kapunk tőlük, tiszta érzelmeket szabadítanak fel azáltal, hogy a közelünkben vannak és gondoskodhatunk róluk. Szeretetük, ragaszkodásuk gyógyító erejű.

Tanuljunk töltekezni! Ha furcsán is hangzik, ez nem mindenkinek megy magától értetődően! Sokan csak pörgetik a napokat, rutinok, automatizmusok által. Ez fásultsághoz vezet, csökken az örömképességünk. Tennünk kell azért, hogy megmaradjon az örömre való fogékonyságunk a nehézségek, a kötelező feladatok ellenére is. Minden nap próbáljunk töltekezésre időt szakítani! Számtalan módon töltekezhetünk. Általános szabály: olyan tevékenységet válasszunk, ami jó érzéssel tölt el és nem károsítja az egészségünket.

Természetes, ha olykor ránk tör az az érzés, hogy nagyon elfáradtunk, és elegünk van mindenből. Ilyenkor, a mélypontokon a negatív érzéseken keresztül is képesek vagyunk erőt felszabadítani. Ha a helyzet, amiben vagyunk, kilátástalannak tűnik, és nincs reményünk a változásra, a legkézenfekvőbb, ha magunkkal kezdünk dolgozni. Ki kell tűzni egy célt, ami lehet testformálás, egészséges étkezés, új szokások, új sporttevékenység, tanulás, komolyabb elmélyülés egy témában, különböző szellemi és kreatív időtöltések. Ezek lekötik a figyelmet, egyben töltőerőt adnak.

Ha a lélekről van szó, a testtel (is) érdemes dolgozni! Egyrészt mert a gyakran emlegetett belső önismereti munka bizonyos értelemben nehezebb (szakembert igényel), és sokak számára kevéssé megfogható. Ha a testünk jól működik, ha elégedettek vagyunk a fizikai állapotunkkal, az a mentális állapotunkra is kedvezően hat. Ép testben, ép lélek…

Ne halogassunk! Találjunk ki saját „javítóprogramot” és kezdjünk a megvalósításába. 

***

A meglett ember drága ideje

Számolgattam, hogy hány éves is vagyok, és kiderült, hogy többé-kevésbé ugyanannyi időm van hátra, mint amennyit eleddig éltem. Sokkal több a múltam, mint a jövőm. Úgy jártam, mint a kisfiú, aki nyert egy zacskó cukorkát, és közömbösen elszopogatta az első szemeket, de aztán észrevéve, hogy már alig maradt néhány, megrágja a belsejét.

Nincs már időm arra, hogy a középszerrel bíbelődjek. Nem akarok olyan meetingekre járni, ahol lángra lobbant egók masíroznak. Felzaklatnak az irigykedők, akik éppen azokat próbálják meg tönkretenni, akiket a legjobban csodálnak, amikor megkívánják a helyüket, a talentumukat és a szerencséjüket. Nincs időm már a parttalan eszmecserékre, arra, hogy olyan idegenek apró-cseprő gondjairól fecsegjek, akik nem részei az életemnek. Nincs már időm, hogy toleráljam azoknak az embereknek a neheztelését, akiknek – biológiai koruk dacára – nem nőtt be a fejük lágya. Utálok konfrontálódni olyan ősellenségekkel, akik a méltán nevezetes kórusvezéri poszton marakodnak. Az emberek nem beszélnek a fontos dolgokról, csak címkét sütnek mindenre. Túlságosan is fogytán vagyok az időnek ahhoz, hogy ne a dolgok velejéről beszéljek, én a lényegre török – a lelkemnek sürgős dolga van.

Már nem maradt a zacskóban sok cukor, emberi, nagyon emberi lények közelében élnék inkább, ha lehetne, akik tudnak nevetni a saját botlásaikon, nem bűvölik el őket a sikerek, akik nem érzik magukat kiválasztottnak idő előtt, akik nem futnak el a saját halandóságuk elől. Valahogy az igazi dolgok és emberek közelébe kell férkőzni, a lényeg teszi az életet olyanná, hogy megérje élni. És nekem a lényeg pont elég.

Írta: Mário de Andrade. Fordította: Mohácsi Árpád költő, műfordító

Feliratozott képek innét: szepitokmagazin.hu

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.

Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.

2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.

A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.

MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.