Szüleink hagyatéka: 13 jellegzetes engedély és gátló parancs, melyek meghatározhatják pszichés működésünket. Sorskönyvi intelmek (1.)

Szüleinktől mindannyian kapunk egy pszichológiai lencsét, ami kihat aktuális világlátásunkra, életszemléletünkre, benne életszeretetünkkel vagy épp életutálatunkkal. Ezek felismerése is roppant nehéz, ráadásul, ha meg is látjuk egy-egy mély, lélektani üzenet kilétét, az még nem feltétlenül ad megoldást annak orvoslására.

Olyan ez, mintha sérvet diagnosztizálna nálunk egy sebész. Botorság lenne azt állítani, a baj megállapítása meg is gyógyítja a sebet. Ez itt evidencia, mégsem ennyire egyértelmű azonban, ha a lelki diszfunkcióink kerülnek terítékre. Naivan szeretnénk azt hinni, csak tudnunk kell, mivel állunk szemben, és azzal a dolog el is lesz intézve. Ezzel szemben a gyakorlat mást mutat. Mégis, valahol el kell kezdeni, hogy fülön csípjük belső pszichés működésünk sajátos jellegzetességeit.

Korábban már foglalkoztunk a tranzakcióanalízis sorskönyvfogalmával, itt olvasható a cikk

A definíció első olvasatra egyszerű, de azonnal látszik, mély, komplex hatást rejt magában: egy, a gyermekkorban elsősorban a szülőktől kapott üzenetek rendszere, amely alapján a gyermek döntést hoz önmagára és a világra vonatkozóan. Korábban az úgynevezett drive-okat tekintettük át, ezúttal az engedélyek és gátló parancsok kerülnek bemutatásra.

1. Létezz! – Ne létezz!

Különös üzenet ez. A „Létezz!” felszólítás lényegében egy hatalmas szülői „Ámen” az életünkre. „Igen, akarlak, elfogadlak, egyszerűen jó, hogy vagy!”

Bármelyikünk kérdezhetné: melyik szülő mondaná a gyermeknek a „Ne létezz!” megsemmisítő mondatot?! Sajnos jóval több ilyen tudattalan tartalom fordul elő, mint azt elsőre gondolnánk. Képzeljük csak el, amikor egy nem várt gyermek születik. Az emberi psziché önző tendenciái különös indulatokra képesek. Kimondásra ugyan nem kerül, de a tudattalan elfojtás áldozata az efféle bűnös gondolat és érzésféleség: „Tönkretetted az életem.” Nehéz így felnőni, roppant nehéz.

2. Önmagad lehetsz! – Ne légy önmagad!

Lehetek-e az, aki vagyok? Ha meg is kaptam anyám vagy apám „Létezz!”-üzenetét, de annak várt-e, aki lettem?

Sokszor számolnak be pszichológusok arról, mennyi gyötrődés és lelki kálvária annak a gyereknek a sorsa, akit az egész család fiúnak várt, s ő mégis lányként látta meg a napvilágot. Még szinte meg sem született, s már csalódást okozott felmenőinek. Ne csodálkozzunk, ha ennek a gyereknek, s aztán felnőttnek az egész élete egy véget nem érő bizonyítási lánc lesz, aminek egyetlen lényege van: a megfelelés.

S nem kell messze menni, ez néha az egyszerű nyelvben megjelenik. Amikor arról kérdezzük az idős bácsit, hány gyermeke van, ő gondolkodás nélkül azt válaszolja: „Két gyerekem van és egy lányom.” Fájdalmas mondatok ezek, de ne csukjuk be a szemünket, mert különben a lelki igazságok kicsúsznak a kezünk közül.

3. Lehetsz egészséges! – Ne légy egészséges!

Itt néhányan felhorkanunk. Ez már sok! Van szülő, aki betegnek kívánná gyermekét?! Nem, ez így talán tényleg sok, de ne ebben a nyílt formában gondoljunk erre az üzenetpárra!

Családterápiás, ún. rendszerszemléleti megközelítésben egy nagyon érhető helyzet, ha a gyermek betegségének az a funkciója, hogy megmentse a szülei házasságát, végső soron a család egyben maradását éri el ezzel. Nehéz sorskönyv, de roppant logikus.

Nem tudatos szinten a gyermek pontosan érezheti, különös módon, ha ő beteg, anyu és apu nem, vagy kevesebbet veszekednek. A kör pedig újra és újra bezárul. Hosszú évek telhetnek el, s gyerkőc betegség-anamnézise csak gyűlik és gyűlik, hiszen, ha beteg, az ápolására figyelnek szülei egymás „gyilkolása” helyett.

4. Lehetsz gyermek! – Ne légy gyermek!

A szabad gyermeki én-állapot egy lélektani csoda. Amikor úgy nézünk a világra, hogy bármire és bárkire rá tudunk csodálkozni, annak komoly hatásai lehetnek felnőttségünk kreatív és spontán megnyilvánulásaira. De nem akkor, ha ott motoszkál a fejünkben a „Ne légy gyermek!” parancsa. Elvégre „már túl nagy vagy ahhoz, hogy…” ezt vagy azt tedd.

Innen csak egy kis ugrás, hogy űzz ki az életedből minden örömforrást és tedd a társadalmi dolgod és kötelességed, hiszen az élet nem a szórakozásról szól. Megvan a penzum, amit meg kell tenned, s ezt persze majd mi megmondjuk neked, s még csak véletlenül sem lesz beleszólásod.

A sors különös fintora, hogy az ilyen gyermek felnőttként valahogy megtalálja azt a férjet vagy feleséget, aki ráerősít erre a belső parancsra, ami pedig egy állandó mókuskerékké teszi a létezést magát, ugyanis ebből a forgatagból néha éppen a szabad gyermeki én-állapot, ami kisegít(ene) bennünket.

A szabad gyermek állapot erősítésére pár gyakorlatot itt találsz 

5. Felnőhetsz! – Ne nőj fel!

A világ vad, fekete, gonosz, ezért nem mehetsz oda, hiszen az élet kegyetlen, majd megtanulod. Ha túlzásnak is hat némiképp ez a gondolat, sokakat vezérel ehhez hasonlatos tartalom. Szinte ordít, hogy nem érezhetjük jól magunkat, mert aggódni kell.
Egy másik olvasatban pedig ugyanez a gátló parancs azt is sugallja: ne hagyj itt! Akkor mi lesz velem, ha te felnősz?! Te vagy az én kicsi lányom, kicsi fiam, ne tedd ezt velem, mert az számomra túl fájdalmas. Hogy neked ez lenne jó, az most mellékes, de mi lesz velem?! Vegyük észre, sok szülőt rejtett, tudattalan félelmek vezetik az ilyen üzenetek kifejezésekor.

6. Sikeres lehetsz! – Ne légy sikeres!

Extrém esetben még az is előfordulhat, hogy a szülő ezt érzi: ha sikeres leszel, nem foglak szeretni! Magyarán: nem viheted többre, mint én, mert akkor az önmagamról felépített önértékelési légvár összeomlik, ezért a te sikered, engem veszélyeztet.

Más olvasatban a fiatal felnőttnek – ilyen belső üzenetek talaján – komoly lelki válságokat okozhat, ha egyre sikeresebb lesz karrierjében, s ennek kapcsán sokkal jobban is keres. A sajátos társadalmi folyamatok – aminek elemzésétől most eltekintünk – lehetővé teszik ugyanis, hogy egy 25 éves pályája elején álló fiatal könnyen többet keres, mint anyja vagy apja 30 év munkaviszony után, sőt, akár kettejük összesített kereseténél is. Az is megesik, hogy egy-néhány napos munkájáért kap annyit, mint édesapja teljes havi nyugdíja. Nem kis viharzást okozhat ez intrapszichésen és interperszonálisan egyaránt.

7. Cselekedhetsz, kezdeményezhetsz! – Ne csinálj semmit!

A készségekkel és képességekkel az a nagyon nehéz, hogy folyamatos gyakorlás és fejlődés útján válhatnak jártassággá. Idő, energia, türelem. Ez utóbbi nincs meg abban a szülőben, akitől ezt az üzenetet kapjuk.

„Nem úgy kell, fiam, add azt csak ide! Hát sose fogod megtanulni?!”- mondja az apa, miközben kiveszi a kalapácsot vagy csavarhúzót kisfia kezéből. Így aztán tényleg nem fogja megtanulni, s újra és újra lehet majd okolni és vádolni bénaságában, ügyetlenségében. Fokozott esetben még ez a mondat sem ritka: „Bármit csinálsz, abból úgyis csak baj lesz.” A gyermek sorsa pedig megpecsételődik, nem érzi magát sem nem autonómnak, sem nem kompetensnek, s egy életen át várja majd a külső megmentőt, aki majd (talán) segít.

Folytatás itt:

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

öt × négy =

hirdetés