Az iskolában unatkozott, most azon dolgozik, hogy élményszerűvé tegye az oktatást. Interjú Muhi Kristóf díjnyertes mobilalkalmazás-fejlesztővel

Egyre többen ismerik azt a fogalmat, hogy TED (Technology, Entertainment, Design – Technológia, Szórakoztatás, Dizájn), amely konferenciák sorozatát jelenti egy nonprofit alapítvány, a Sapling Foundation rendezésében. Az előadások témáját a szervezők jelszava mentén választják ki: „ideas worth spreading”, azaz olyan gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni. A cél az, hogy beszélgetéseket indítsanak és közösségek megszületését segítsék.

A 2019-es TEDxYouth@Budapesten mutatta be Muhi Kristóf az Innobie Eddiet, egy mobiltelefonos applikációt, ami az élményszerű tanítást segíti elő, a kiterjesztett valóságot használva oktatási célokra.

A megvalósításhoz kilenc egyetemista hozott létre egy startupot, az ötlettel bejutottak a világ egyik legrangosabb fejlesztői versenye, a Microsoft Imagine Cup döntőjébe is, pedig 1,8 millió diák indult a versenyen.

A mérnök-informatikusnak készülő Muhi Kristóf egyébként nem először hívta fel magára a figyelmet: már akadálymentesítette a Rubik-kockát is, olyan mobilapplikációt alkotott, ami a vakok és gyengénlátók részére elsajátíthatóvá teszi a dombornyomott Rubik-kocka kirakásának módját. Ezzel megnyerte a 2017-es SCI-ndikátor, az ország első tudománykommunikációs mentorprogramja fődíját. Az iskolában unatkozott, és felnövekedvén azon van, hogy a következő generációk számára élményszerűvé tegye az oktatást.

Hogyan működik Eddie?

Két része van, az egyik egy weboldal, amit mi platformnak hívunk és a tanárok használják. Ott tudják összeállítani, hogy a tankönyvben szereplő kétdimenziós képekhez milyen háromdimenziós modellt szeretnének kapcsolni. Ezt óra előtt pár kattintással el lehet végezni, a gyerekek pedig előveszik a telefonjukat, és a kép fölé tartva megjelenik számukra a térbeli tárgy, amit lehet forgatni, megnézni elölről, hátulról, alulról, felülről. Idővel a tankönyvi illusztrációkat nemcsak ilyen formában, hanem animációban, videóban is szeretnénk életre kelteni. Különösen a geometria, a földrajz és a biológia témakörében így több információt lehet kinyerni, mint egy kétdimenziós képből. Akár a szívünk, akár a Naprendszer működését is hatékonyabban meg lehet jeleníteni, de például az első világháború hadműveleteit is hasznos lehet három dimenzióban felvázolni. Nyilván a filozófia órán kevesebb ilyen ábrát tudunk kreálni, de ha bármelyik felhasználó pedagógusnak van új ötlete, akkor a platformon feltölthet saját tartalmat is. Idővel egy nyitott közösséget szeretnénk létrehozni, nyilván segítségnyújtással az elképzelések megvalósításához. Azt reméljük, mindezzel a gyerekeket is inspirálni fogjuk a saját fejlesztésre.

Hol tart most a program, mennyire használható?

Az első csomagunk készül, ami egy matematikai összeállítás lesz, az ötödik osztály teljes tananyagára vonatkozóan. Már több mint harminc oktatási intézményben voltunk és további húszat keresünk fel ebben a tanévben, ahol bemutatjuk, használjuk az eddig alkotott modelleket a gyerekekkel. Ez még a tesztfázis, fontos számunkra, hogy visszajelzést kapjunk a diákoktól. Ősszel tervezzük az Eddie, mint havidíjas szolgáltatás értékesítését, erre már van kilátás, magániskolák érdeklődnek.

Pusztán a magániskolák fent tudnak tartani egy ilyen vállalkozást, az állami iskoláknál nem érdeklődtök?

Hétszáz magániskola van Magyarországon az egyháziakkal együtt, tehát ennek van létjogosultsága. Ők fizetőképesebb és könnyebben megközelíthető piacot jelentenek, különálló egységek, a vezetőiket meg lehet keresni. Az állami intézményekben nem érjük el a döntéshozókat közvetlenül, legfeljebb nagyon áttételesen.

Miért az ötödikeseket céloztátok meg először? Például ebben a korosztályban mennyire gyakori a saját mobiltelefon?

Nincs mindenkinek, de már elég sokuknak. Ez igazából nem akadály, sok iskolában vannak tabletek, otthon is hozzáférhetnek ehhez az eszközökhöz és meg is oszthatják egymással órán. Ők már nagyon érdeklődnek e technológiák iránt, könnyen meg lehet fogni őket a kiterjesztett valósággal, a mobileszközökkel és ezzel az újfajta tanulással. Ezt a tananyagot számunkra is könnyebb lemodellezni, idővel mennénk egyre feljebb, egyre bonyolultabb tartalmakat alkotva. Ez az egész nekünk is nagyon izgalmas.

A meglévő infrastruktúra alkalmas lehet már erre az oktatási intézményekben, például elég gyors az internet?

A tesztidőszak ennek felmérésére is jó, a magániskolában a legtöbb helyen ez nem probléma, az állami intézményekben pedig most építik ki a stabil hálózatokat.

Mennyire vagytok egyedül a piacon ezzel az ötlettel?

Magyarországon teljesen, nem tudok ilyen szolgáltatásról. A technológia magját nem mi találtuk ki, külföldön vannak hasonló megoldások.

Miért nem használják az iskolák ezeket az eszközöket?

Szerintem a pedagógusoknak nincs rá idejük, hogy kitalálják, kitanulják, mit és hogyan lehetne használni. Az állami intézményekben egyre több helyen vannak tabletek, tehát eszköz lenne, de sokan még a létező, hagyományos felszerelést sem használják. Például az egyik iskolában volt számos emberi szerv kézzelfogható formában, de mivel máshol van a szertár, mint ahol az órákat tartják, a tanár sokszor nem ér rá, hogy ide-oda hordozgassa az eszközöket. De sokan alkalmazzák az új technológiákat is, lelkes, elhivatott emberek, csak mondjuk tíz tanárból egy vagy kettő. Nemcsak a mi alkalmazásunk tehetné élményszerűbbé a tanulást, rengeteg módon fel lehetne használni a gyerekeknél lévő mobiltelefont, jó célra. A tanítási gyakorlatban a figyelem elterelésre alkalmas kütyüként tekintenek az okostelefonokra, pedig támogathatnák az oktatót a tanításban.

Hogyan indultatok?

Kilencen álltunk össze még egyetemistaként, ketten azóta már végeztek. Nem mindenki informatikus, fontos, hogy legyen olyan is, aki rálát a hazai oktatásra, ismeri a diákok látásmódját, igényeit, a tanítók fenntartásait, a valós igényeket és kihívásokat. Van dizájner, fejlesztő, modellező, és az is, aki a kapcsolatteremtéssel foglalkozik. Az egyik legnagyobb tévétársaság startup showjában szerepeltünk, így sikerült úgynevezett angyalbefektetőt szereznünk, aki a cégalapításban segített, ezenkívül van mentorunk is. Sok mindent meg lehet tanulni egy ilyen projektből habár nagyon sok elkötelezettségre, tenni akarásra van szükség. Sokat fejlődtünk mindannyian. Én azt gondolom, ha van egy reális célja az embernek, akkor kitartással és sok munkával tényleg el tudja érni.

Az előadás videója

A  TEDxYouth@Budapest 2019 előadások videói a TEDxYouth@Budapest weboldalra kerülnek fel. Az aktuális híreket a tedxy.hu weboldalon, illetve a Facebookon lehet nyomon követni.

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 + 10 =

hirdetés