Eltemetni

Sosemvolt anyám!

A minap felhívtak az önkormányzattól. Váratlanul ért, nem szoktak hívni „szociális bürokraták”. A hivatalnok bemutatkozott, majd megkérdezte, hogy én vagyok-e a lányod? Máris tudtam, hogy nagy gebasz van. Te meg én, én meg te évtizedek óta nem tartozunk össze, a genetikát leszámítva.

Egy ódon egyetemi épület folyosóján üldögéltem többed magammal ekkor, kihelyezett értekezletre voltam hivatalos. Pár perc volt már csak a kezdésig, nem tudtam félrevonulni, de még csak felállni sem, kiszaladt a lábamból az erő.

Szóval eltávoztál az élők sorából. Sajnálatos. Élhettél volna felőlem még +54 évig. Nem tudom, kitől tudta meg a hivatal a mobilszámomat, gyanítom, hogy a munkahelyemen kotyogta ki valamelyik indiszkrét buzgómócsing. Testvéreid, sosemvolt rokonaim végre megtaláltak, 34 év után az eszükbe jutottam. 

Kilencéves koromban láttalak utoljára. Egyszer csak meglátogattál, és apáméknak a mai napig nem tudom megbocsátani, hogy beengedtek a szobámba. Lehuppantál a székemre, szúrós szemmel méricskéltél, majd átadtad az ajándékodat. Hoztál egy csomag retket és két Szinyei-Merse másolatot. Az egyik a Léghajó volt, a másikra nem  emlékszem. Sokat gondolkodtam, mi lehet különös ajándékaid rejtett üzenete, még nem sikerült megfejtenem. A retekre pár éve már rá tudok nézni, egyre ritkábban ugrasz be róla.

Mit vártál? Hogy majd szépen elbeszélgetünk? Betoppantál, felzaklattál, hogy búcsúzóul közölhesd:

megbántam, hogy megszültelek!

Szépen megszültél, utólag gratulálok. Oltári mázli, hogy nem a te vonásaidat örököltem, így viszolygás nélkül nézhetek a tükörbe.

Remélem, ez lesz az utolsó ügyletünk és letudom végre a tartozásomat. Valamelyik előző körben bánthattalak, hisz a mostaniban erre nem volt módom, hamar leléptél a bölcsőm mellől. Térjünk a lényegre! Szóval a szociális iroda a szegénységre hivatkozó rokonaid kérésére azt szeretné, hogy én álljam a temetésed költségeit. Az egészet. Nincs apelláta, én vagyok a legközelebbi hozzátartozód. Sosemvolt anyám! Holtodban is kész vagy betartani…? Tudod mit? Én nem fogok szegénységre hivatkozni! Megszervezem, kifizetem a temetésedet.

Nem a pénz fáj. Sokkal nehezebb lesz elviselni, hogy látnom kell majd a cinkostársaidat, sohanemvolt rokonaimat, akik ott fognak majd állni búsan a koporsód mellett. Nem hátrálok meg, állni fogom a tekintetüket.

Emelt fővel foglak eltemetni, anyám.

Zokogjon másokban a lelkiismeret!

hirdetés
1 válasz

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

3 × egy =

hirdetés