Jókedvcsinálók. Gyerekrajzból varrt csodalények

Szerényi Kata

– A Te rajzolsz én varrok alkotói csapat vezetője vagy. Az ötlet – megvarrni a gyerekrajzokat – eredetileg egy kanadai anyukától származik, ott is nagyon sikeres. Hogyan találtál rá a kanadai rajzlényekre?

– A kanadai Child’s Own Studio weboldalára a nővérem hívta fel a figyelmemet; neki is egy ismerőse ajánlotta. Vevő vagyok a kreatív dolgokra, a nővérem pusztán érdekességként továbbította nekem. Nagyon tetszettek a figurák, jókat mosolyogtam rajtuk. Nem rögtön fogalmazódott meg bennem, hogy magam is szeretnék gyermekrajzokat varrni, de egyre csak motoszkált bennem ez a gondolat. A Szárazépítészeti Design Facebook-oldalának égisze alatt működő Kincsesládikó alkotó műhelyben – ez kis Facebook-csoport – felvetettem: tudnánk-e ezzel az ötlettel kezdeni valamit? Rengeteg hozzászólás érkezett, konkrétum híján mégis elült a dolog. Kis idő múltán immáron felhívás jelleggel közöltem a többiekkel: szeretném ezt az ötletet idehaza megvalósítani, jelentkezzen, aki csatlakozna. Nem szerettem volna kihagyni egy alkotótársat sem, de közöltem, ha nem jön senki, én akkor is kihozok ebből valamit. Hála az égnek, jöttek többen, szépen gyarapodtunk, jelenleg harmincnégyen vagyunk.

– Sejtetted, hogy ez a szolgáltatás bejön nálunk is?

– Meg sem fogalmazódott bennem, hogy erre idehaza ne lenne kereslet. Nem volt kimondottan AHA-élményem, ám a figurákat látva kapkodtam a fejem – annyira klasszak! Ez motivált.

– Mielőtt belefogtatok volna a megvalósításba, felvettétek a kanadai ötletgazdával, Wendy Tsaóval a kapcsolatot. Kellett, hogy a beleegyezését adja, vagy úgy tartottátok fairnek, hogy tájékoztatjátok?

– A megvalósítást egy pályázat keretében indítottuk el, elhatároztuk, hogy a Gyereknapra elkészítjük 20 gyerkőc rajzát. Az alkotási és a pályázati időszakban is többször nézegettük Wendy oldalát. Olvastuk, hogy az ötlet nincs levédetve – természetesen az elkészült figurákat nem szabad másolni. Meghirdettük a pályázatot; a kiírásban feltüntettük, hogy egy kanadai anyuka ötletét vettük át. A pályázati felhívás közzétételét követően írtunk Wendy-nek.

– Hogyan reagált?

– Szívélyes volt a hozzáállása, gratulált nekünk.

– Mesélj az első figurák születéséről! Mielőtt a pályázatot meghirdettétek, kipróbáltátok, mennyire nehéz vagy könnyű a rajzokat életre kelteni?

– Érdekes módon az eszünkbe sem jutott, hogy ne tudnánk elkészíteni, anyagba ölteni a rajzokat, ezért nem is volt kísérletezési időszak. Fantasztikus kihívás volt, hogy ezeket a csodás rajzokat – melyek között még csak hasonló sem volt – mennyire tudjuk élethűen háromdimenziós térbe helyezni. A “kész lények”, azt hiszem, bennünket igazolnak.

Az Életszépítők kedvence

– Kik szolgáltatták az első rajzokat?

– Pályázatot hirdettünk a Szárazépítészeti Design oldalán Te rajzolsz én varrok felhívással. Az ország minden tájáról érkeztek rajzok, a 2-3 évestől az óvódáson keresztül az általános iskola 4. osztályáig, vegyes korosztályból. Kezdetben szinte könyörögni kellett a rajzokért,végül a Kincsesládikó Alkotóműhely csoportból – szülői segítséggel – kaptuk az első gyerekrajzokat. A logónkon látható űrlénymacit egyik alkotónk, Mag Edit fiacskája, Matyi rajzolta, és Edit meg is varrta gyorsan, hogy szerepeltethessük a pályázati anyagokon. A remek logót Steiner Lídia illusztrátor készítette, aki az első hívó szóra mellénk állt.

 – Tudtommal a Facebookon szavaztattátok meg azokat a rajzokat, amelyeket végül megvarrtatok.

– Nem vagyunk hívei a lájkolós játékoknak. Nem szerettük volna, hogy akár csak egy gyerkőc is azt érezze: az ő rajza azért nem jó, mert nincs sok ismerőse. A hírverésre viszont szükségünk volt, így abban maradtunk, hogy tíz rajz közönségszavazattal kerül be, tízet pedig magunk választunk ki. Csakhogy olyan fantasztikus rajzok születtek, hogy nem bírtunk megállni tíznél. Legszívesebben mindegyik rajzot életre keltettük volna, ez viszont időszűke miatt nem valósulhatott meg. Összesen 55 rajzot varrtunk meg és egy sütinyuszit.

– Melyik rajzot volt a legnehezebb, s melyiket a legkönnyebb megvarrni?

– A legnagyobb kihívás a rajzok megvarrásában – az aprólékosság mellett – az, hogy azt az érzést, gondolatot, állapotot, amit a rajz képvisel, sikerül-e átvarázsolni a textilbe. Éppen ezért a technikai nehézség mellett jelen van egy fizikailag nem megfogható feladat is. Ez ami a legnehezebb, s ebből a szemszögből nézve mindegyik rajz ugyanolyan kihívás. Technikailag a színes cica volt a legaprólékosabb, legtöbb darabból álló. Az Apa öleli Jázmint c. rajzot volt a legkönnyebb kivitelezni.

– Melyik a számotokra – alkotóknak – legkedvesebb varrott rajzfigura?

– Természetesen mindet imádjuk, de az Apa öleli Jázmint valahogy nagyon meghatott mindenkit. S ahogy Vicger elkészítette, teljesen visszaadja azt az érzetet, amit a 28 hónapos pici lány érezhetett: a biztonságot, a puhaságot és az abszolút bizalmat Apa iránt.

Apa öleli Jázmint

– A visszajelzések is beszédesek: gyerekek, felnőttek egyaránt imádják a munkáitokat. Hihetetlen pontossággal tudjátok visszaadni 3D-ben a rajzokat. Beavatnál az alkotási folyamatba?

– A szabásminták a rajzok alapján készülnek, adott esetben kinagyítva a rajzot. Az arcvonásokat igyekszünk a legnagyobb pontossággal ugyanúgy megvarrni, hímezni. Fontos a megfelelő színek kiválasztása, arra törekszünk, hogy minden árnyalat azonos legyen a rajz színeivel.

– Textilfigurákról van szó – mi alapján választjátok ki a megfelelő anyagot?

– Az alkotási folyamat nagyon nehezen leírható része ez. Az alkotó szemügyre veszi a rajzot, abban a pillanatban már részévé válik, benyomásokkal, érzésekkel. Ezek az intuíciók jelennek meg a kiválasztott anyagban. Ha egy rajz a melegség, a puhaság, a gondoskodás, a bizalom érzetét kelti, a textil is hasonló lesz: plüss, polár. Csapatunk önszerveződő csoport, éppen ezért mindannyian hasonló értékek mentén élünk, amelynek fontos pillére a környezetünk iránti felelősség. Ez a beállítódás, valamint mindannyiunk erős kreatív volta ennél a munkánál kifejezetten jól érvényesül: minden centi anyagmaradékot félreteszünk, mondván bármi lehet belőle.

– Bizonyára sokan segítenének nektek feleslegessé vált ruhaneműk felajánlásával.

– Gondoltunk erre, s biztosan sokan segítenének, de sajnos egyelőre nem tudjuk ennek a logisztikáját – a raktározást és szétosztást – megoldani, illetve a postázással járó költségeket sem tudjuk felvállalni. Az alkotócsoportban mindenkinek vannak használaton kívüli gyermek és felnőtt ruhái, amelyek megfelelőek a figurák elkészítéséhez. A színes cica alapját például egy férfiing szolgáltatta.

– Pár napja vehették a kezükbe a gyerekek rajzaik varrott másait. Milyenek a reakciók?

– Nagyon örülnek! Tervben van egy úgynevezett visszacsatolási kérdőív kiküldése, szeretnénk néhány kérdést feltenni a szülőknek. A válaszok összesítése után tudnék erre a kérdésre pontos választ adni.

– Ahhoz azért nem kell kérdőív, hogy ki merjük jelenteni: egy gyermeknek a saját rajzából elkészített baba vagy figura óriási érzelmi töltetet ad…

– Igen, és ez energiával tölt fel minket. Hajtóerő. A gyerekrajzok egytől egyig fantasztikusak.Minden bennük van: a szív, a lélek, a gondolatok. “Önmagukat” rajzolják le. Ha a világ összes gyermeke lerajzolná képzeletbeli barátját, nem találnánk egyetlen hasonló rajzot közöttük. Elképesztő fantázia és kreativitás lakik minden egyes gyermekben, amit aztán – merő jóindulatból – először mi, szülők, majd az oktatási intézmények – a pedagógusok – visszanyesnek, mondván, nem létezik háromfülű macska, vagy struccfenekű oroszlán. Megmutatjuk nekik, hogyan kell lerajzolni a sablonházat, sablonkerítéssel, sablonvirággal. Azután pár év, évtized múlva, amikor a már felnőtté vált gyermek keresi önmagát, nem talál mást, csak sablonokat. Ezért elmondhatatlan boldogsággal tölt el bennünket a szülők pozitív reakciója. Bízunk benne, hogy egyre többen és többen támogatják gyermekük eredendő kreativitását.

– Több felnőttől hallottam, hogy felnőtt rajzokból is jó lenne varrni! Tervben van?

– Igen. Június elején indul is a Légy újra gyerek! című pályázatunk. Annyit elárulok, hogy gyerekkori rajzokat várunk a 25 év feletti korosztálytól.

TRÉV a Facebookon