Újabb magyar film esélyes az Oscar-díjra! Testről és lélekről. Műhelytitkok, érdekességek az alkotásról, Enyedi Ildikó rendező gondolataival
A Saul fia c. filmdráma és a Mindenki c. rövidfilm után újabb magyar filmművészeti alkotás esélyes az Oscar-díjra!
Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotását nevezi Magyarország az Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű film kategóriában – jelentette be 2017. szeptember 5-én a Magyar Nemzeti Filmalap. Mintegy 20 hazai alkotásból választották ki a Testről és lélekről című alkotást. A jelöltek listáját 2018. január 23-án hozzák nyilvánosságra, az Oscar-díjakat március 4-én 90. alkalommal adják át Los Angelesben.
Mi lenne, ha egy nap találkoznál valakivel, aki éjjelente ugyanazt álmodja, mint te? Vagy pontosabban: kiderülne, hogy már régóta ugyanabban a világban találkoztok éjszakánként. Örülnél neki? Vagy úgy éreznéd, megloptak? Romantikusnak találnád?
Mi van, ha cseppet sem vagy romantikus alkat, ha minden ezoterikus gondolattól kiráz a hideg? Hogy néznél egy-egy gyengéd álom után másnap, éberen ennek az idegen embernek a szemébe? Mi van, ha az illető nem kifejezetten szimpatikus neked? Próbálnád megszeretni? Próbálnád megteremteni azt az intimitást és gyengédséget nappal is, amin éjjelente osztoztok?
Hogy lehet az, hogy éjjel, egymástól több kilométerre, magányos éjszakáitokon egymáséi lehettek, de nappal, hús vér valótokban egymással szemben állva még egy első randevút sem tudtok normálisan lebonyolítani? A második találkozó is kínosan sikerül, a harmadi kifejezetten szégyenletes… Mit tennél? Feladnád? Vagy kibírnád, hogy az, aki éjjelente a lelki társad, és akinek a teste magától értetődő odaadással simul a tiédhez, nappal idegen a számodra…?
Kint és bent, álom és ébrenlét, test és lélek. Egységben kellene, hogy létezzenek. Az esne jól. Úgy lenne jó élni. De nem így van.
Enyedi Ildikó rendező a filmről
A film, egy sutaságában is magával sodró, megindító szerelmi történetet mesél el.
Alakulása, épülése adja a történet gerincét. A közeg, amiben hőseink mozognak, a mindennapok világa. Közös a miénkkel. Ahogy Endre és Mária araszol benne, kirajzolódik az a komplex akadálypálya, melyhez már annyira hozzászoktuk, hogy észre sem vesszük. Otthon – város – munkahely – szabadidő.
Enyedi Ildikó rendező
De nézzük meg ezeket az ismerős helyszíneket a mindennapi rutin nélkül: részletek kinagyítódnak, távolságok megnyúlnak, vagy összezsugorodnak, az idő nem a maga katonai, központosítottan szabályozott tempójában halad – hőseink saját terét és idejét érzékeljük. Semmi felett nem siklunk el, semmi nem magától értetődő. Olyan, mintha egy tűpontos, hiperrealista lázálomban látnánk. Minden pillanatban érezzük, hogy a túlélés ezen a terepen nehéz, a figyelmetlenség azonnali büntetést vagy megszégyenítést von maga után.
Az álom pedig? Az álmok világa könnyed, természetes és szabadon áramló érzelmekkel teli. Kevés elemből építkezik, de mindegyik jelentéssel telt, szükséges és épp elégséges. Fák, patak, hó szél. Egyszerre szelíd és szenvedélytől lüktető. Olyan hely, ahol magunkra ismerhetünk.
Régóta nem készítettem saját filmet. Jó érzés ugyanakkor, hogy a régi munkáim, ha ma véletlenül tízen-, vagy huszonéves közönség elé kerülnek, meglepően lelkes fogadtatásban részesülnek. Pedig, a film, mint gyorsan öregedő műfaj furcsán változhat az időben. Mielőtt ebbe a rövid összefoglalóba belekezdtem, végiggondoltam, hogy vajon mi lehet az oka, hogy ezek a munkák, nagy szerencsémre, aránylag jól bírják az idő próbáját. Tulajdonképpen két olyan paramétert tudtam felfedezni, ami mindegyikre jellemző.
Az egyik, hogy minden nehézség és buktató ellenére kompromisszum mentesen, az eredetileg elképzelt minőségben tudtak elkészülni. Ez az én esetemben mindig egyfajta rugalmas állhatatosság volt: a lényeget sokféle formában, sokféle megoldással meg lehet védeni. A másik, hogy egyik munka sem kötődött szorosan sem filmnyelvében, stílusában, sem témaválasztásában az adott pillanat irányzataihoz. Jobban belegondolva, ösztönösen e film elkészítésénél is erre törekedtem.
A filmben a fókusz végig a két főszereplőn van – ez a munka kezdetétől kifejezett szándékom volt, ehhez a szerény jelenléthez választottuk ki azután gondosan az eszközeinket. Ezért volt elsőrendű, hogy megteremtsük a természeteshez közelítő, eszköztelen színjátszás körülményeit. Ezt szolgálja a kevés, elzárt helyszín. Filmes eszközeink feltűnés nélkül, de határozottan elmozdulnak az események realista lekövetésétől, egyszerű, de markáns, következetesen alkalmazott megközelítés mentén alkottuk meg a két főhős világát. Bennük vagyunk, beléjük bújunk, belső állapotaikat nem bemutatjuk, hanem belülről átélhetővé tesszük.
Épp ezért a film képi világa nem a valóságtól való elemelést, hanem egy–egy szereplő belülről megélt realitását tükrözi, amit az adott pillanatban mi magunk is objektív valóságként élünk át. A hang design sokrétűen és karakteresen avatkozik be az eredeti hang natúr világába, de ezt az érzékelési küszöb körüli tartományban teszi. Hat a néző pszichéjére, de nem ismerhető fel, mint szándékos beavatkozás.
***
Endre világa
Endre józan, nem beteges, szerves káoszban él, a sok tárgy, az elöl hagyott holmik, a kényelmesre ült fotel mintájára a külvilágot is részletgazdag zűrzavarában éli meg. Endre valaha nagy életet élt, de már kiszállt, nem kockáztat, belesimult ebbe a minimál rutinba. De az öreg oroszlán is oroszlán! Endre környezetének egészét befogja, abban biztonsággal tájékozódik: ő a főnök, akkor is, amikor kilép a vágóhíd kapuján.
Endre markáns fizikuma legtöbbször a karakteres fény-árnyék viszonyok által kétszeresen komponált képmezőkben jelenik meg – ezek puhán kiemelik, és titokzatossá teszik alakját. A macro felvételek – nem úgy, mint Mária esetében – Endre környezetének belakottságát, otthonosságát hivatottak erősíteni. A sound design (hang) is ezt az elvet követi.
Mária világa
Mária redukált világban él gyerekkora óta. Az útvonalak, a napi menetrend, a tárgyak helye, a szokások, a külvilággal való interakció módja és mennyisége mind szabályozott. Nagy jelentősége van a részleteknek. Kevés tárgy, gondosan megválasztva, sima, egyszerű felületek. Nagy mélységélesség, erős megvilágítás (napfény, neon), de kevés kontraszt, kevés fény-árnyék hatás – egy hiperrealista festmény eszköztára, ahonnan, mintha kiszivattyúzták volna az oxigént, hiányzik a levegőperspektíva. Sok tág és sok macro felvétel, s ehhez illeszkedő, az alapzajba simuló, mindennapi zörejből kiemelt elemekből építkező szellős, áttetszően pontos sound design.
Tükröződés
Az ablakok, üvegfelületek, kirakatok, de a tévé vagy egy pohár is hangsúlyos tükröződő felületként jelentkezik, ahol néha, észrevétlenül belenyúlunk a valóságba. Endre világában életteli, meleg, mozgalmas tükröződéseket látunk, Mária világában ellentétes funkciót kap ugyanaz az eszköz: szigorúbb, elemeltebb, a szorongásról, a kirekesztettségről árul el sokat egy-egy üveglap mögött felsejlő arc vagy táj. A lényeg, hogy ez az eszköz se váljon felismerhető szerzői eszközzé, pontosan és mértéktartással igyekeztünk használni.
Az álmok
Az álombetétek valódi környezetben, valódi szarvasokkal készültek. A hangi világ, a néhány helyen alkalmazott vizuális effektek sem az elemelést, hanem épp ellenkezőleg, a realitást, az itt és most, a valódi erdő valódi lakóinak érzetét erősítik. Az, hogy ez sikerült, az Klingl Béla vizuális effekt supervisor pontos ízlését, dramaturgiai érzékét és a film céljaival való magas fokú azonosulását dicséri. Egy árnyalattal hatásosabb effekt megtörte volna ezt a varázst: míg az ébrenlét világa enyhén elemelt, az álomjelenetekben szinte érezzük a téli erdő szagát.
A téli erdőben a két főszereplőnket megjelenítő gímszarvasok Horkai Zsolt híres állatidomár nagyértékű tenyészállatai. Góliát hatalmas, tiszteletet parancsoló külsejű állat, Endre karakterének megtámogatásához elengedhetetlenül fontos egy ilyen, különleges példány szerepeltetése. Filmen korábban nem dolgozott, komoly előkészítő munkát igényelt a szerepeltetése. Mária karakterére a tapasztalt, filmes múlttal rendelkező Picuron túl két másik, hasonló külsejű nőstény szarvast hozott Horkai Zoltán, de végül a tág képeknél is őt használtuk, mert személyisége annyira egyedi, annyira pontosan illeszkedik Borbély Alexandrához.
A szereplőkről
Endre – Morcsányi Géza
Olyan karizmatikus színészeket kerestem, akiknek a jelenléte a vásznon megadja a súlyt és erőt az egész vállalkozásnak. A személyes jelenlét ereje volt az elsődleges, ez az annyira nehezen definiálható minőség, ami csak nagyon kevés tehetséges színésznek a sajátja. A film összes további paraméterét ennek az egy szempontnak rendeltem alá. Bár Mária szerepe kifejezetten nehéz, az alkati – életkori sajátosságok alapján mindig úgy éreztem, Endre szerepére lesz nehezebb megtalálnunk a megfelelő színészt. Ez, idővel be is bizonyosodott. Morcsányi Géza, „elsőfilmes” férfi főszereplőnk azonban hatalmas felfedezés volt. Izgalmas, karizmatikus jelenség, tele titokkal, belső feszültséggel, elviszi a hátán a filmet. A vele való intenzív közös munka nyomán Endre karaktere újraépült a fejemben, a forgatókönyvben megírtnál nyersebb, érdesebb, zártabb főhős körvonalai bontakoztak ki.
Morcsányi Géza színház és színészet-közeli ember, de valódi, hamisítatlan amatőr, aki, ha biztonságban érzi magát, teljes, önfeledt odaadással helyezkedik bele Endre szerepébe, akihez rengeteg közvetlen és áttételes kapcsolódási pontot talál. Imponáló nagyvonalúsággal, minden óvatosságot félretéve adta át magát a feladatnak, hajlandó volt munkájából, megszokott életéből kiszállni ennek a nagy kalandnak a kedvéért. Nagyon érzékenyen és pontosan reagált az instrukciókra, mint intelligens és tapasztalt ember nem eljátszani akarta Endre szerepét, hanem belemerülni, átadni saját, hiteles civil önmagát az adott színészi helyzetnek.
Géza olyan természetesen és hitelesen rakta össze az agyvérzésen átesett és részlegesen lebénult hős karaktert, hogy őt régóta nem látó ismerőse a próbafelvétel láttán megijedt, hogy mi történt vele, mióta bénult le. Géza arca valódi sors-térkép, sok titokkal, melybe minden néző szabadon képzelhet bele múltat, jellemet, belső világot.
Mária – Borbély Alexandra
Mária szerepe talán a legnehezebb szerep, amit valaha írtam. Ráadásul, a kulcsjelenetekben a színész egyedül van, sem partnerre, sem látványos külső eszközökre nem támaszkodhat. Hatalmas érzelmi ívet jár be ez a szereplő, amit minimális akciókon keresztül tud nekünk megmutatni. Az, hogy Máriát Borbély Alexandra, aki habitusában, alkatában nagyon távol áll ettől a karaktertől ennyire belülről, eszköztelenül és ilyen meggyőző erővel tudta „megcsinálni”, azt bizonyítja, hogy ez a fiatal színésznő lényegében bármit képes eljátszani.
Szandrát az egész egyetem alatt figyeltem. Az ember sokszor érzi, hogy valakiben még kiaknázatlan, felfedezetlen lehetőségek vannak. Az egyik meghatározó élmény – ami, Szandra elmondása szerint neki is az volt, Zsótér Sándor egy Brecht rendezése volt, ami, ha jól emlékszem, negyedéves vizsgájuk volt. Zsótér kihozott valamit Szandrából, amit ő maga sem hitt el, hogy benne van. A másik nagy színházi élményem vele a Gothár Péter rendezte „Ahol a farkas is jó” volt a Katona József Színházban. Itt is azt láttam, hogy egy erős rendező meglátott valamit Szandrában, amit még soha nem mutatott meg, és hozzásegítette, hogy ezt megmutathassa a világnak. A mi Máriánk közös alakítgatása során hasonlóra törekedtünk. Nagyon bíztam Szandrában, de még számomra is mellbevágó volt az a teljes, mély és hiteles metamorfózis, ahogy saját magából megszülte ezt a suta, félénk, de ügyetlenségében is elképesztő bátorsággal cselekvő lányt, Máriát.
Sanyi – Nagy Ervin
Sanyi karakterét eleve Nagy Ervinnek írtam. Dolgoztam már vele az HBO Terápia sorozatában, és úgy érzem, rengeteg szín, erő, tartalék van még benne, amit nem volt alkalma megmutatni a szélesebb közönségnek.
Endre és Sanyi között fura párbaj zajlik a filmben, melynek fordulatai és kifutása is sok váratlan, hol feszült, hol humoros, hol megható elemmel bír. Ebben a néhány jelenetben sok mindent szerettem volna érinteni, megmozdítani a néző lelkében, ezért kiemelt jelentőséggel bírt számomra.
Két magas, karakteres férfi. Egyikük szikár, fanyar, zárt, szkeptikus, kevés beszédű, minimális, de annál kifejezőbb mimikájú. Életkora, időtől megpróbált, részben lebénult teste szerint ő a vesztes a másik hivalkodóan pompás fizikumával, öblös hangjával, vicceivel és „nők kedvence” mókázásaival szemben. A két férfi habitusának és fizikumának az ütközés plusz izgalmat ad a több fordulós meccsben. Nagy Ervin személyiségének ereje miatt sokkal izgalmasabb az, amikor a vidám hangoskodásból felépített homlokzat mögé látunk, amikor belepillanthatunk Sanyi félelmeibe, gyámoltalanságába, s abba, mennyire szomjazza Endre elismerését, barátságát.
Jenő – Schneider Zoltán
Jenő, a HR-es, Endre legközelebbi kapcsolata. Amolyan munkahelyi barátságféle ez a két nagyon eltérő férfi között. Szövetség, mely próbára tétetik a film eseményei során. Schneider Zoltán lendületes, nagyhangú jelenléte, bumfordi, mackós bája érdekes kontrasztban van Morcsányi Géza zártságával. Ketten hiteles párost alkotnak, megértjük magyarázat nélkül is, miért épp ez az izgága ember Endre egyetlen bizalmasa a vágóhídon.
Viszonyuk komoly ívet jár be a felszínes haverságtól, viccelődő cinkosságtól, mely a munkahelyi unalom elleni szövetsége két intelligens, többre érdemes embernek, a gyanú, feszültség, szégyen, vallomás, megbocsájtás fázisain keresztül egymás mélyebb megértéséig. Schneider Zoltán klasszisa, tehetségének széles spektruma lehetővé teszi, hogy ez a könnyed, humoros páros komoly súlyt kapjon anélkül, hogy az előtérbe tolakodna.
Klára, a pszichológus – Tenki Réka
Tenki Rékára még egyetemista korában figyeltem fel, egyik tanítványom, az egyébként tüneményesen tehetséges Szeiler Péter vizsgafilmjében (Bevezetés az általános nyelvészetbe). Már akkor világos volt, hogy ebből a lányból egy különösen erős, sokszínű színésznő lesz.
A szerepe nem egy hagyományos pszichológusé: rendőrségi nyomozásban segédkezik, ki kell ugratnia a nyulat a bokorból, ki kell tapogatni, hogy vannak-e lelkileg instabil, felelőtlen tettekre hajlamos emberek a vágóhíd alkalmazottai között. Ezért a munkája, kérdezési technikája sem kell, hogy megfeleljen a hagyományos, a kliens semmilyen módon nem irányító, presszionáló gyakorlatának. Provokálnia kell tehát, de csak annyira és olyan eszközökkel, amelyek nem torzítják a vizsgálat eredményét.
Tapasztalatból tudom, mennyire nehéz „civil filmesként” bemérni, hogy mit tehet és mit nem egy pszichológus – az HBO Terápia című sorozatának összes évadában dolgoztam. Egy-egy gesztus, szóhasználat vagy testtartás is lehet tolakodó, befolyásoló, tehát tiltott. Ehhez képest kellett Rékának egy ettől eltérő, ennél bátrabb és rámenősebb, ugyanakkor szakmailag támadhatatlan viselkedést kialakítania. Nagyon szépen, üdén, erőlködés nélkül és hitelesen oldotta meg ezt a nehéz feladatot: abban a négy jelenetben, amiben feltűnik, nemcsak a saját karaktere rajzolódik ki izgalmasan, de rengeteget segített, hogy a két főszereplőnk is éles helyzetbe kerüljön. Az ő finom, intelligens szerepformálása lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a filmben állandóan ott bujkáló humor szerves része lehessen a „nagy történetnek”, azt mozdítsa elő.
***
Az alkotókról
Enyedi Ildikó rendező
Enyedi Ildikó Balázs Béla díjas, Érdemes művész filmjeivel több mint negyven hazai és nemzetközi díjat nyert el, szerepelt Cannes-ban (Az én XX. századom, Arany Kamera a legjobb elsőfilmnek), Velencében (Bűvös Vadász, Tamás és Juli) Locarnoban (Simon mágus, a Zsűri különdíja) és más meghatározó fesztiválokon. Legutóbbi munkája az HBO-n nagy sikerrel játszott Terápia című sorozat volt, amelyet Gigor Attilával közösen rendezett.
Herbai Máté operatőr
2005-ben végzett a Színház és Filmművészeti Egyetem film operatőr szakán. Számtalan rövidfilm (Körforgalom, Catherine magánélete, Hideg berek, Vírus) és több nagyjátékfilm operatőre. 2008-ban A nyomozó című nagyjáték filmért elnyerte a HSC, Aranyszem díját. 2010-ben A nyomozó és az Utolsó idők című filmjeiért Fehér György-díjat kapott. Dolgozott a Terápia című HBO sorozaton, legutóbbi munkája és Gigor Attila új filmje, a Kút volt.
Szalai Károly Szacsa vágó
A Színház és Filmművészeti Egyetem Film- és videóvágó szakán, illetve a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Mozgóképművész mesterszakán szerezte diplomáit. 1992 óta dolgozik vágóként. 2010 óta a HSE – Magyar Vágok Egyesületének elnöke. 2011-ben Balázs Béla-díjat kapott. Legutóbbi munkái: Anyám és más futóbolondok a családból (r.: Fekete Ibolya), Terápia (HBO sorozat), Utóélet (r.: Zomborácz Virág), Másik Magyarország (r: Nagy Dénes).
Balázs Ádám zeneszerző
A Bartók Béla Konzervatórium zeneszerzés szakán végzett. A zenei tanulmányok mellett az ELTE angol szakán bölcsészdiplomát is szerzett. 1998-ban New Yorkba költözött, ahol független filmekhez írt zenét. 2000 és 2007 között az HBO Cinemax zenei arculatáért felelős zeneszerző. 2005 óta Los Angelesben saját stúdiójában dolgozik. Számos amerikai film zeneszerzője (Az elefántkirály, Pillangó-hatás 3: Jelenések). Legutóbbi magyarországi filmzenei munkái: Zomborácz Virág: Utóélet, Terápia (HBO sorozat).
Lukács Péter Benjámin hangmérnök, sound design
Magyarország egyik legkeresettebb fiatal hangmérnöke. Elméleti területről érkezett a filmkészítés gyakorlatába: az ELTE Filmesztétika szak elvégzése után egy évet New Yorkban tanult, majd itthon animációk, kísérleti, élőszereplős és dokumentumfilmek (Reményvasút, Káin gyermekei) hangján is dolgozott. Immár a MOME-n tanít is. Vezető hangmérnökként jelen volt a Balaton Method születésénél, ő készítette a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan hang-utómunkáit, valamint dolgozott Bucsi Réka Symphony No. 42 és LOVE című animációiában, melyekben egyáltalán nincs dialógus, a filmek hangszövete – neki köszönhetően – mégis rendkívül beszédes.
Horkai Zoltán állatidomár
Farkas, medve, szarvas, vaddisznó – csak néhány azon temérdek képzett vad- és háziállat közül, akiket az elmúlt 20 évben Horkai Zoltán készített fel, hogy hazai és nemzetközi filmekben, reklámfilmekben szerepeljenek állatszereplőként. A Horkai Animal Training Center állatai több mint száz produkcióban szerepeltek szerte a világban és olyan rendezőkkel dolgoztak együtt, mint többek között Tony Scott, Guillermo del Toro, Koltay Lajos vagy Szabó István, és olyan természetfilmesekkel, mint pl. Bear Grylls. Az Európában egyedülálló központban több mint 100 állat található.
Nagy Ervin, Borbély Alexandra, Enyedi Ildikó, Morcsányi Géza, Tenki Réka a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon
A Testről és lélekről a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon elnyert díjai
A fesztivál fődíja, Arany Medve-díj a versenyprogram legjobb filmjének
A FIPRESCI (Filmújságírók Nemzetközi Szövetsége) díja a versenyprogram legjobb filmjének
Az Ökumenikus Zsűri fődíja a versenyprogram legjobb filmjének
A Berliner Morgenpost közönségdíja
Írta és rendezte: Enyedi Ildikó
Fényképezte: Herbai Máté
Vágó: Szalai Károly Szacsa
Zeneszerző: Balázs Ádám
Producer: Mécs Mónika, Muhi András, Mesterházy Ernő
Szereplők: Borbély Alexandra, Morcsányi Géza, Békés Itala, Jordán Tamás, Mácsai Pál, Tenki Réka, Schneider Zoltán és Nagy Ervin
Gyártó: Inforg-M&M Film
Hossz: 114 perc
Tervezett országos bemutató: 2017. március 2.
Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott
A film Facebook oldala >>
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
