Túlélésre hangolva. Fotósorozat: a gyermekkori traumák megnyilvánulási formái felnőttkorban

A kiszámíthatatlan környezet, ahol az újabb és újabb, váratlan és indokolatlan büntetésre való várakozás töltötte ki a gyermek mindennapjait, olyan hatással van az ideg- és hormonrendszerére, ami később arra készteti, hogy külső forrásból próbálja enyhíteni az emiatt kialakuló szorongását. Így születik a függőség. Túlélésre hangolva címmel jelent meg a Facebookon egy fotósorozat a gyermekkori traumák felnőttkori megnyilvánulási formáiról.

Völgyesi Tilda egészségügyi szakember egy éve hozott létre egy bejegyzés alatt álló egyesületet In vivo – a teljesség felé néven. A tíz egészségügyi dolgozó alapította közösség célja, hogy közzétegye érzelmi állapotunk és egészségünk közötti összefüggésekről szóló, legfrissebb kutatások megállapításait, ezért lefordítják őket és írásos, képi formában igyekeznek átadni a nagyközönség számára befogadható módon. Hosszútávon szeretnének létrehozni egy traumainformált segítőközpontot.

– Nagyon sok jó anyag van, ami nem érhető el magyarul – meséli a fiatal lány, akivel korábban is készítettünk interjút, radiográfusként foglalkozott daganatos betegekkel, és a 2019-es TEDxYouth@Budapesten című rendezvényen adott elő. A TED (Technology, Entertainment, Design – Technológia, Szórakoztatás, Dizájn) konferenciák szervezőinek jelszava: „ideas worth spreading”, azaz olyan gondolatok, amelyeket megéri terjeszteni. Tilda törekvése az, hogy vigyünk több együttérzést az egészségügybe, figyeljünk oda sokkal jobban mind a gyógyítók, mind a betegek érzelmi állapotára.

Azóta az érzékenysége végül átvitte a másik oldalra, mentálhigiénés szakembernek tanul.

– Sokszor rám szóltak, hogy jaj, Tilda, ne beszélgess már annyit a betegekkel, ha meg jött egy haldokló, szabályosan kilöktek, hogy én foglalkozzam vele – meséli a fiatal lány. – Radiográfusként a krónikus betegségek kapcsán indultam el a trauma felé. Ahogy az onkológián vizsgálgattam az embereket, két-három hónap után arra lettem figyelmes, hogy már előre sejtem, milyen betegsége lesz valakinek. Annyira hasonló volt az egyes daganattípusokban szenvedő emberek személyisége, hogy látni véltem az összefüggést.

Nyilván, ez nem olyan egyszerű, hogy akivel sokat kiabálnak gyerekkorában, annak ilyen vagy olyan daganata lesz felnőttként, mert „bevonzza” vagy valami hasonló. Nem misztikus a jelenség háttere.

– A stressz egyértelműen hat az immunrendszerre. Az egyes személyiségtípusokra pedig jellemző lehet egy hasonló típusú, nem megfelelő stresszkezelés. Az érzelmeink megjelenésének megvan a maga hormonális háttere, leképeződése élettani folyamatokban. A hormonrendszer pedig összefüggésben van az immunrendszerrel, az pedig felelős a daganatos sejtek elpusztításáért. Amikor utánanéztem ennek a témakörnek, kiderült, hogy már harminc éve folynak kutatások ezzel kapcsolatban, többek között Dr. Vincent Felitti vezetésével a kilencvenes években készült egy nagy felmérés Adverse Childhood Experiences címmel. Ez alapján készült a fotósorozatunk szövege is – így Völgyesi Tilda, aki a mentálhigiénés egyetemi képzés mellett Máté Gábor, magyar születésű kanadai orvos egyéves iskoláját is elvégezte. Ő a függőségek kutatásával és kezelésével vált széles körben ismertté, meggyőződése, hogy az elme és a lélek egészsége nem választható el a test egészségétől.

– Ezen a tanfolyamon indultam el a traumák jelentőségének irányába. A gyerekkori traumák túlélői felnőttként ugyanis még mindig küzdenek az események érzelmi hatásaival, és nem figyelünk oda eléggé erre az összefüggésre, az események következményére. Így született a Túlélésre hangolva című sorozat is, amit Bikali Sándor fotózott, Bán Henrik szereplésével. Sokan ezt a témát a gyerekek oldaláról közelítik meg, én azt akartam megmutatni, hogy valóban tönkre lehet tenni egy egész életet is, nemcsak például fizikai bántalmazásokkal, hanem azzal is, hogyha csak akkor fejezzük ki egy gyerek iránt a szeretetünket, ha jó jegyeket hoz haza. A célom az volt, hogy részint felhívjam a szülők figyelmét, másrészt egy kicsit érzékenyítsek a problémákkal küzdő felnőttek irányába, lássuk mögöttük azt a sorsot, ami idáig vitte őket. Az indokolatlannak tűnő, önpusztító vislkedésformák sok esetben nem annyira indokolatlanok, ezért egy kicsit kevésbé legyünk elítélőek – magyarázza Tilda.

A gyermekkor során átélt negatív tapasztalatoknak a felnőtt egészségére gyakorolt káros hatásairól szóló kutatások között az említett, harminc éves elemzés volt a legnagyobb, ennek során 17 ezer főt vontak be. Az derült ki, hogy a gyermekkorban halmozottan megtapasztalt negatív élmények hatására (fizikai vagy verbális bántalmazás, érzelmi elhanyagolás, szexuális abúzus, a szülők mentális betegsége, függősége, magatartás zavara) az érintettek felnőttként több egészségügyi problémával is küzdöttek, ezek részben mentális, részben testi betegségek. A négy vagy annál több ilyen élményt elszenvedők körében 12,2-szeres volt a kockázata az öngyilkosság elkövetésének, 7,4-szerese az alkoholizmus kialakulásának és 10,3-szorosa a problémás droghasználatnak, de összefüggést mutattak ki a későbbi diabétesz, iszkémiás szívbetegség vagy a daganatok keletkezésével is. Az In vivo többek között azt javasolja, hogy egy ilyen kitettséggel a páciens háziorvosának is érdemes lenne tisztában lennie, és az egész egészségünkkel kapcsolatos gondolkodásmódunkat érdemes lenne áthangolni mind gyógyítóként, mind betegként.

Túlélésre hangolva fotósorozat

1. Reviktimizáció

A gyerekkorban érzelmi, fizikai vagy szexuális erőszakot elszenvedett emberek felnőve nagyobb eséllyel esnek áldozatául további erőszakos bűncselekményeknek. Az erőszakot elszenvedett emberek teste így válik bűnügyi helyszínné, ahonnan nem lehet elmenekülni. Ez súlyos szorongást okozhat, mivel az idegrendszerük állandó készenléti állapotban marad és ártalmatlan helyzetekben is veszélyt érzékel, a legkülönbözőbb tüneteket eredményezve ezáltal.

2. Alkoholfüggőség

A kiszámíthatatlan környezet, ahol az újabb és újabb, váratlan és indokolatlan büntetésre való várakozás töltötte ki a gyermek mindennapjait, olyan hatással van az ideg- és hormonrendszerére, ami később arra készteti, hogy külső forrásból próbálja enyhíteni az emiatt kialakuló szorongását.

3. Drogfüggőség

Sohasem a függőség a probléma. A függőség az egyén próbálkozása arra, hogy valahogyan megszüntesse a fájdalmat. A drogfüggőség alapvetően és mindenekelőtt  a kora gyermekkori élményektől függ, és nem a kémiai vegyületektől vagy a génektől. A szerek rabjai gyermekként többnyire olyan környezetben éltek, amelyben negatív élmények sokasága érte őket, ami rányomta a bélyegét az agyuk és a személyiségük fejlődésére, valamint arra, ahogyan a környezetüket értelmezik.

4. Kényszeres evés

A korai érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazás meglehetősen gyakori a kórosan elhízott vagy lefogyott emberek élettörténetében. A kóros súlygyarapodás vagy fogyás gyakran egyfajta tudatos vagy tudatalatti védelmet jelent az ismételt áldozattá válással szemben.

5. Munkamánia

A gyermek, akinek az érzelmi szükségletei nem elégítődnek ki, nem a gondviselőit tanulja meg nem szeretni, hanem önmagát.

6. Mentális distressz

A gyermek, akit érzelmileg vagy fizikailag bántalmaznak vagy súlyosan elhanyagolnak, felnőve sokkal nagyobb eséllyel fog a legkülönbözőbb mentális problémákkal küzdeni. A többféle ártalmas gyermekkori élményt elszenvedő emberek esetében az öngyilkosság kockázata egy megfelelően gondozott gyermekhez képest 45-szörös.

7. Szerencsejáték-függőség

Az ember nem a szerencsejátéknak válik függőjévé, hanem az érzésnek, amivel az jár. Ismétlődően fokozott feszültséget és félelmet, majd jó esetben megkönnyebbülést él át. Ilyenkor az agyunk fájdalomcsillapító és hangulatjavító hatású hormonokat szabadít fel, amelyek eufórikus állapotot képesek kiváltani és elnémítják az üresség és a fájdalom érzését.

8. Börtönviseltség

A fogvatartott emberek nagy része súlyos gyermekkori elhanyagolás és bántalmazás áldozata volt. A fogvatartás során őket érő újabb traumák nem fogják megoldani a problémájukat. Senkit sem lehet egyszerűen jobbá büntetni. Együtt érzőbb rehabilitációs programokra van szükség ahhoz, hogy a fogvatartottak ne még rosszabb állapotban térjenek vissza a társadalomba, mint ahogy elhagyták azt.

Modell: Bán Henrik
Fotók: Bikali Sándor
Kreatív igazgató: Völgyesi Tilda

Facebook: in vivo – A teljesség felé

Fehérváry Krisztina

Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő

Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.