Új utak a rákgyógyításban: az immunterápiáról közérthetően Dr. Dank Magdolna onkológus
Egyre többször hallani mostanában az immunterápiáról, sok áttörés, fejlemény zajlott le a rákgyógyítás ehhez kapcsolódó területén, például nemrég az Amerikai Rák Társaság adott közre jelentést, miszerint soha nem látott mértékben, 2,2 százalékkal csökkent 2016-2017-ben az Egyesült Államokban daganatos megbetegedés következtében elhunyt betegek száma az előző évi adatokhoz viszonyítva, és a tendencia már jó ideje tart. A halálozás csökkenésének hátterében részben a szűrővizsgálatok, részben az új típusú terápiák fejlődése áll, legfőképpen az immunterápia. Sokan nem tudják, mit is jelent valójában ez a szerteágazó gyógymód, ami idővel a kemoterápiával és a többi kezeléssel egyenértékűvé válhat, és bizonyos mértékben már elérhető a hazai onkológiában is.
Nem lesz soha egyféle csodaszer vagy megoldás a rákbetegségek kezelésére, mivel a rosszindulatú daganatok kialakulásának okai, a folyamat biológiai viselkedése, a betegek meglévő kísérőbetegségei, a szervezet általános állapota és terhelhetősége, továbbá a betegségek lefolyása nagyon sokféle lehet. Jelenleg a kezeléseknek több nagy ága van, nagyon-nagyon leegyszerűsítve az egész rákgyógyítás rendszerét: a daganatok 10-80 százaléka kezelhető sikeresen műtéttel, hagyományos kemoterápiával, sugárkezeléssel és hormonterápiával. A kemoterápia az osztódó tumorsejtek elpusztítására képes, így csökkentve a daganatsejtek számát, a sugárkezelés helyi szinten pusztítja el a tumorsejteket, a hormonkezelés pedig elsősorban a hormonérzékeny emlőrákok és a prosztata daganatok ellátásban kap szerepet. 1998-tól működik az úgynevezett molekulárisan célzott terápia, ennek keretében a daganat ún. jelátviteli rendszerébe avatkoznak bele.
Az immunterápia 2011 óta létezik, ezt mutatjuk be most.
Az emberi szervezetben viszonylag gyakran keletkezik génhibás sejt a sejtosztódás során – naponta akár ezerszer is -, ám ezeket az immunrendszer azonosítja, majd elpusztítja. Viszont például egészségtelen életvitel hatására, vagy ha az immunrendszer valamiért elfoglalt, legyengült – például stressz, valamilyen fertőzés miatt -, esetleg hibásan működik, akkor „átcsúszhat” a védekezésen egy-egy ilyen rosszul működő sejt. Ez tulajdonképpen a daganatsejt. Önmagában még nem biztos, hogy daganatos betegséget okoz, hiszen el is pusztulhat az adott génhibából kifolyólag, probléma akkor van, ha a genetikai hiba éppen a DNS olyan pontját érinti, amely az osztódás szabályozásában döntő szereppel bír. Akkor elkezdődik egy folyamatos és kontrollálatlan szaporodás.
Ezért érdemes lenne minden esetben feltérképezni a daganatellenes terápia kialakítása előtt, hogy milyen okok vezethettek a rák kialakulásához, így az új diagnosztikai módszerekre alapozva tervezni terápiákat. A probléma fakadhat például az immunrendszer hibájából is, de abból is, hogy a daganat jól rejtőzködik az immunrendszer elől vagy gátolja annak működését.
– Az immunrendszer úgy működik, hogy az úgynevezett dendritikus sejtek elviszik a tumorból felszabaduló darabkákat, vagyis a neoantigéneket, hogy bemutassák a T-limfocitáknak, amelyek ezáltal aktiválódnak és képessé válnak a daganat felismerésére. A véráram útján felkeresik, kapcsolódnak hozzá, beszövik és elpusztítják – meséli a gyógyulás folyamatáról Dr. Dank Magdolna onkológus, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika onkológiai profilvezetője. – A rák viszont igyekszik akadályozni az immunrendszer működését. Például gátolja ezt a bizonyos bemutatást, ami nélkül azonban a T-limfocita nem kerül aktív állapotba, vagy ellöki magától az odaérkező T-limfocitákat, amelyeknek kapcsolódniuk kellene a rákos sejtekhez ahhoz, hogy beindíthassák a programozott sejthalált.
Tehát a probléma többféle lehet, így az immunterápia is számos kezelési módot magában foglaló terület. Létezik olyan immunterápia, ami az immunrendszert turbózza fel, ennek során például olyan tumor-antigéneket juttatnak a szervezetbe, amelyeket a dendritikus sejtek bemutathatnak a T-limfocitáknak. De ha arra van szükség, T-limfocitákat adnak be donortól, amennyiben a beteg szervezetében valamiért nincs belőlük elég. Létezik olyan megoldás is, miszerint összegyűjtik a T-limfocitákat a betegből, génszerkesztés útján módosítják úgy, hogy egészen biztosan megtámadják a daganatot, majd visszaültetik. Egy klinikai kísérletben a leukémiás betegek ötven százalékánál teljes gyógyulást tudtak elérni ezzel a módszerrel. Ennek a technológiának az egyik fajtája, amikor nem változtatják meg a T-sejteket, mert azok egyébként megfelelően működnek, csak felszaporítják a tumorból izolált (vagyis a daganatot már felismerő) T-sejteket: rásegítenek a szervezet öngyógyító mechanizmusára. Egy másik módszer olyan sejtfelszíni molekulák alkalmazását jelenti, amelyek kizárólag a daganatos sejtekre ragadnak rá, mintegy megjelölve azokat, így az immunsejtek könnyebben megtalálják őket.
Előfordul, hogy az immunrendszer jól működik, de a rákos daganat képes önmaga álcázására. Ilyenkor a feladat az, hogy felhívják a szervezet figyelmét a problémára, erre jelent megoldást a páciens saját daganatos sejtjeiből készült teljesen egyéni vakcina: ilyenkor a legyengített rákos sejteket visszajuttatják a szervezetbe – máshová – és odacsalogatják az immunsejteket. Ez az úgynevezett személyre szabott terápiás vakcina, az eredmények azonban egyelőre nagyon változóak, bizonyos esetekben teljes a siker, az immunrendszer még az áttéteket is felfalja, más esetekben pedig teljesen hatástalan a kezelés.
Az immunterápia egy másik fajtája esetében pedig bizonyos vírusokat juttatnak a szervezetbe, amelyek például a rákban érintett szövetekhez kapcsolódnak. Ezek részben a ráksejteket is pusztítják, részben pedig gyulladást okoznak a helyszínen, ami az immunrendszert aktivizálja, odavonzza, így az felismeri a daganatos problémát is, továbbá könnyebben beazonosíthatóvá válnak számára a vírussal fertőzött sejtek.
A kutatásoknak éppúgy tárgya az is, hogyan lehetne minél pontosabban kiszűrni előre, mely betegek fognak jól reagálni egy adott kezelésre. Az immunterápia bizonyos fajtáit már rutinszerűen alkalmazzák az onkológiában itthon is, egy részüket pedig úgynevezett egyedi méltányossági kérelem útján, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (a régi OEP) lehet igényelni.
Az immunterápia története pedig Nobel-díjhoz is vezetett. Az első nagy áttörés ugyanis az amerikai James P. Allison és a japán Taszaku Hondzso nevéhez fűződik, akik ezért kapták meg közösen az elismerést 2018-ban. Felfedezésük lényege az volt, hogy az immunrendszernek – többek között – van egy fékmechanizmusa, ami megakadályozza a pusztító autoimmunitás elszabadulását, és van olyan daganat, ami képes ezt a T-sejteken található fékmechanizmust beindítani, így akadályozva őket. Az első olyan gént, a CTLA-4-et, ami ennek a féknek a része, 1987-ben fedezték fel, majd tíz évre rá, 1996-ban ismerte fel James P. Allison, hogy a feloldásával ráveheti az immunrendszert a rákos sejtek megtámadására. Még tizenöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 2011-ben jóváhagyják az első ilyen kezelést, és ez volt az első szer, ami áttétes melanóma esetén hatásosnak bizonyult, valóban jelentősen meg tudta növelni a betegek túlélési esélyeit. Azóta ezt a terápiát több daganattípusnál is alkalmazzák. Közben Allisonnal egy időben, 1992-ben Taszuku Hondzso egy addig ismeretlen fehérjét fedezett fel a T-sejtek felszínén, és rájött, hogy az szintén fékként működik az immunrendszerben. A PD-L1-et blokkoló szer alkalmazásáig szintén hosszú út vezetett, 2014-ben vált jóváhagyott gyógyszerré.
– Allison gyógyszerével a betegek egy adott tumor áttétes eseteiben 22 százalékban hosszú távon, azaz három éven túl is éltek, ami a korábbiakhoz képest óriási előrelépés volt. Ez indította be annak idején a további immunterápiás kutatásokat és új szintre emelte a rákgyógyítást. Az áttétes melanoma kezelésére ma már két immunonkológiai készítmény kombinációját is alkalmazzák, amelyek elérhetőek Magyarországon is. Napi gyakorlatban a tüdő- és veserákos, fej-nyak daganatos, húgyhólyagrákos, tripla negativ emlőrákban szenvedő áttétes betegek kezelésében is igénybe veszünk immunonkológiai szereket, ezek ugyanis immunológiailag érzékenyebb daganattípusok - mondja Dr. Dank Magdolna.
Ma már több mint 20 immunrendszert befolyásoló szert lehet alkalmazni a kezelésekben, siker esetén pedig az aktivált immunrendszer teljesen eltünteti a daganatsejteket, még azokat is, amelyeket például ki sem lehetne operálni.
Így hatékony lehet a nagyon makacs daganatok esetében, amelynek sejtjeit nem lehet teljesen kiirtani a szervezetből, mert a test legeldugottabb pontjaiban elrejtőznek. Kialakulhat ugyanis az immunrendszer memóriája, így újra elpusztítja őket, ha megjelennek, de ha mégsem alakul ki, újra aktiválni lehet az immunsejteket és a beteg élete végéig tartó kezeléssel folyamatosan sakkban tartani a tumort.
– Jelenleg a rákos betegek egy jelentős csoportjának tudunk hosszú távú túlélést biztosítani. Ha az immunterápiában rejlő rengeteg lehetőséget a teljes spektrumában ki fogjuk tudni használni, akkor ez az arány hatvan-hetven százalék lesz. De ez még hosszú idő és az egész infrastruktúrának át kell alakulnia hozzá – mondja Dr. Dank Magdolna.
A változás egyébként is nagyon érik, ezt azon is le lehet mérni, hogy a kemoterápiával szemben egyre több fenntartása van a betegeknek. A kemoterápia azonban sokáig nem fog kikerülni a kezelési palettáról, például immunterápiával is kombinálják. Idővel másképpen, esetleg más dózisban és más kombinációban fogják használni, de nem fog megszűnni ez a terápiás módszer, hiszen sok esetben hatásos. Érdemes figyelembe venni, hogy a kitaposott úton könnyebb közlekedni mindenki számára, legyen az akár orvos, akár maga az egész rendszer. A jövő azonban már körvonalazódik: minden betegnek személyre szabott terápiát kell kapnia, ami a daganatsejtek génhibájának megállapításával és a páciens immunrendszerének feltérképezésével kezdődik, ezután pedig a betegnek legmegfelelőbb terápia kiválasztásával folytatódik.
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.
