Gyermeki lojalitáskonfliktus, szülői elidegenítés. Lélekölő játszmák válás után
A válási procedúra – lássuk be – ritkán zajlik csendesen, szépen, békésen. Még akkor is munkálhatnak a felekben sérelmek, ha közös akarattal döntenek a szétköltözés mellett, mert a kapcsolatuk helyrehozhatatlanul megromlott, vagy visszafordíthatatlanul elhidegültek egymástól. A vagyonmegosztás kiélezhet, felszínre hozhat konfliktusokat, és a közös kiskorú gyerekek elhelyezésére, láthatására vonatkozó megegyezés, valamint a szülői feladatok, vállalások összehangolása sem mindig zökkenőmentes. A konfliktusokkal terhelt válási procedúrát a gyerekek is megsínylik, efelől ne legyenek kétségeink.
A szülők csatározása nyomán a gyermekekben felerősödhet az ún. lojalitáskonfliktus. A szülőknél pedig ún. primitív konfliktuskezelési módként bekapcsolhatnak az elidegenítési mechanizmusok, melyek igencsak változatos formákban nyilvánulhatnak meg.
Lojalitáskonfliktusban vergődő gyerekek
A lojalitáskonfliktus nehézsége abban áll, hogy a gyermek próbál mindkét szülőnek megfelelni (hacsak nem volt kitéve az egyik szülő által rendszeres és/vagy súlyos bántalmazásnak). Nem akar, nem tud dönteni arról – és ez nem is várható el! -, hogy az édesanyja vagy az édesapja fontosabb számára, melyiküket szereti jobban. Még akkor is, ha erről nem kell nyíltan beszélnie, állást foglalnia. Lojalitáskonfliktusnál az a dilemma munkál a gyerekben, hogyha az egyik szülőhöz húz inkább, s ennek nyilvánvaló jeleit adja, azzal a másik szülőnek csalódást, fájdalmat okoz, árulóvá válik. Ráadásul hátrányos következményektől is tarthat, például attól fél, hogy az „elárult” szülő válaszreakcióként elutasítja, nem lesz rá kíváncsi, nem segíti, esetleg később ki is tagadja stb.
Gyakori sajnos, hogy válás után a gyerekek az egyik szülő befolyása alatt állnak, s kulcsszereplőivé, a szülői elidegenítés (Parental Alienation Syndrome, PAS), szülői játszmák „eszközeivé” válnak. Néhány példa a lojalitáskonfliktus gyermeki megnyilvánulására:
- a gyerek védi a befolyásoló szülőt, még ha az ésszerűtlen is
- gyermek haragot vagy ellenszenvet mutat az elidegenített szülő iránt, miközben nem tudja racionálisan megmagyarázni az okát
- a gyermek elhiheti, hogy az elidegenített szülőnek nem fontos
- a gyerek képtelen felismerni az elidegenített szülő pozitív tulajdonságait
- a gyermek szóhasználatában gyakran visszatérő elem: „anyu/apu azt mondta, hogy apa/anyu…” stb., vagy felnőttes, jogi kifejezéseket használ
- az egyik szülőt áldozatnak és/vagy tökéletesnek, a másikat pedig teljesen rossznak látja (végletesen ítéli meg a szüleit)
- gyermek tagadja a korábbi pozitív emlékeket az elidegenített szülővel, nem beszél ezekről
- nem őszinte az elidegenített szülővel, titkolózik, így védve a befolyásoló szülőt
- történeteket talál ki vagy torzítja a valóságot a befolyásoló szülő védelmében
- nem szívesen találkozik az elidegenített szülővel, és ennek érdekében kész füllenteni (elfoglalt, beteg stb.)
A szülői jászmák nyomán a szülő-gyermek kapcsolat súlyosan károsodhat, amit később sem egyszerű helyreállítani, amikor a gyermek már objektíven képes megítélni a válás körüli helyzetet és a szüleit.
Weöres Sándor: Eltévedt gyerekek
Mentünk a mezőn
s egyszer valahol
elveszett az út
lépteink alól,
minden csupa fű,
derekunkig ér
tenger vadvirág,
zsálya, pipitér,
nem látszik torony,
erdő rejti el,
eztán nincs nekünk
távol, se közel,
jó és rossz irányt
semmi se mutat,
nem leljük soha
többé az utat.
Letölthető kiadvány a válás, külön költözés témájához
Ismertető:
„Egy család életében a szülők különválásának folyamata krízishelyzet. Olyan új kérdésekkel, feladatokkal és kihívásokkal kell megbirkózniuk a felnőtteknek és a gyerekeknek egyaránt, melyekkel az addigi életükben nem találkoztak. Ráadásul amellett, hogy az új problémák megoldására eszköztáruk hiányos lehet, a családtagok érzelmi állapota is instabillá válik, viszonyulásaikban átalakulások kezdődhetnek.
A legtöbb szülő természetes módon törekszik arra, hogy a gyermeke számára a lehető legkevésbé legyen megterhelő ez az élethelyzet, de
válás közben – még a megfelelő körültekintés mellett is – nagyon sok a kérdés és bizonytalanság.
„A jövőben hogyan gondozzuk majd a gyerekeinket? Hol és kivel élnek majd a gyerekek, hogyan találkoznak velünk? Hogyan fogunk dönteni, és hogyan tudjuk a felelősséget vállalni? Mit tehetek, ha a család helyzete később megváltozik, és szeretném újra gondolni az eddig működő megoldásainkat? Hogyan fogom én ezt túlélni? Hogy segítsem a gyermekem? Mi játszódik le bennünk? Kitől kaphatok külső segítséget?”
Hisszük, hogy a család életének legjobb szakértői maguk a családtagok. A szülők felelőssége, hogy a különválás során és az új élethelyzetben is olyan körülményeket teremtsenek, melyek a gyermekek számára biztonságosak és érzelmi stabilitást adnak. Mi szakemberek azonban tudjuk segíteni a szülőket a tudatos döntéshozatalban, mérsékelve ezzel a túlfűtött érzelmek alapján, felindulásból hozott és átgondolatlan döntések negatív hatásait.
Dr. Mátrai Márta, Molitórisz-Dobri Edit: Külön élünk, együtt nevelünk >>
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
