Valaki veszettül nyomja a csengőt. Anyám fölkel mellőlem, nem kapcsolja föl a villanyt, hallom a pongyola suhanását. Oldalra fordulok, a szemem nyitva, lábujjaim közül kicsúszik a hűvös ruhadarab, amit elalvás előtt szoktam gyűrögetni. Lapítok, fülelek, a bejárati ajtó felől darabos férfihang, esdeklő, sunyi, hogy „elhúzódott az értekezlet”, koccintottak is egyet, „tessék csak lefektetni, nem lesz baj”. „Róóózsalevééél, … Bővebben: Valcer
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt az URL címet a WordPress honlapba
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt a kódot a honlapunkba