Váratlan ajándék. Dr. Sütő András állatorvos novellája
Meggyőződésem, hogy a legszebb ajándék, ha élő állatot ajándékozunk szeretteinknek, de mindig felhívom a figyelmet arra, hogy ez milyen mérhetetlen felelősség is. Főleg gyerek esetében, akik az első három napban nagyon lelkesednek az új jövevényért, de a harmadik nap elteltével ez sajnos megváltozik. Az érdeklődés lanyhul, majd jobb híján a szülők veszik át az új családtag gondozásának terheit. A mondás is úgy tartja, hogy minden csoda három napig tart.
Joli néni és Gyula bácsi hosszú, boldog házasságban éltek együtt. Természetesen, mint minden családban, így náluk is adódtak problémák, súrlódások, de amikor megkérdezték tőlük, hogy mi a hosszú házasság titka, csak annyit mondtak: a mi időnkben az volt a divat, hogy ha valami elromlott, azt megjavítottuk, nem pedig kidobtuk, ahogy az manapság szokás. És mi ugyanígy tettük ezt a kapcsolatunkkal a hosszú évek, évtizedek után is. A szerelem szeretetté szelídülhet, de egymás kölcsönös megbecsülése és a tolerancia sosem múlhat el. Senki sem hibátlan.
Egyik nap Gyula bácsi hívott telefonon, és arra kért, hogy adjak neki egy időpontot, mert fontos mondanivalója lenne. Kedden délben beszéltük meg a találkozót, amikor már bezártam a rendelőt, így nyugodtan tudtunk beszélni. Éreztem, hogy valami nyomja Gyula bácsi lelkét, és komoly közlendője van.
Amikor bejött, láttam rajta az idegességet, ezért, hogy oldjam a feszültséget, leültettem, megkínáltam egy pohár üdítővel és egy kis süteménnyel. Nem fogadta el, mondván, olyan feszült, hogy most nem tudna se enni, se inni. Nehezen állt neki a mondanivalójának, de amikor megnyugodott, szép, tagolt mondatokban beszélt. Minden szava megfontoltságról tett tanúbizonyságot és látszott, hogy sokat gondolkozott rajta. Miután befejezte, két borítékot vett elő. Az egyikben pénz volt, a másik lezárt borítékban pedig egy levél. Megígértette velem, hogy mindent a kívánságának megfelelően fogok megtenni, és megköszönte az irányában tanúsított figyelmemet, szeretetemet és törődésemet, majd kezet fogott velem és elment, én pedig nehéz szívvel néztem Gyula bácsi távolodó alakja után. Hatalmas terhet rakott rám. Először nem tudtam neki nemet mondani. Nem volt senkije, akiben annyira megbízott volna, hogy ezt a hatalmas feladatot rá merte volna bízni. Részben hatalmas megtiszteltetés, részben hatalmas feladat volt, amit rá ruházott.
Pár hónap elteltével mindent elintéztem, de ez egyáltalán nem töltött el megkönnyebbüléssel. Sőt! Egyre jobban nyomasztotta a lelkemet, de nem volt visszaút, megígértem, így meg kellett tennem.
Eljött életem legnehezebb napja. Felhívtam Joli nénit, és megkértem, hogy jöjjön el hozzám a rendelőbe, mert nagyon fontos dologról szeretnék vele beszélni. Ő meglepődött, de nem ellenkezett. Megígérte, hogy a megbeszélt időpontban pontosan nálam lesz. Így is történt. Nagyon fontos volt az időzítés.
Joli néni pontban 12 órakor kopogtatott a rendelő ajtaján. Behívtam, bezártam az ajtót és hellyel kínáltam. Fekete blúzt, fekete szoknyát, fekete cipőt viselt, és egy fekete retikült szorongatott a kezében. Rám nézett szép, szomorú szemével, melyben benne volt mindaz, amit már hetek óta tudtam: a fájdalom, a szomorúság, az egyedüllét és a magány. Ez idő alatt éveket öregedett, és korábban csillogó tekintete is megfáradt. Nehéz, nagyon nehéz hetek voltak mögötte.
Nem szóltam semmit, mert ilyenkor a szavak nem jönnek az ember szájára, csak odaadtam neki a lezárt borítékot. Meglepődött, majd rövid hezitálás után felbontotta, és elkezdte olvasni. Egyszerre könnyek jelentek meg a szemében, amit aztán kanyargó patakként folytak le az arcán. Ő pedig csak olvasott és olvasott. A levélben ez állt:
„Drága szerelmem, egyetlenem! Kérlek, olvasd végig a levelet, amit neked írtam. Benne van a szívem összes szeretete, ami minket majd ötven évig összekötött. Bár ez a kapocs most megszakadt, de hogy valahogy mégis összekössem, egy ajándékot szeretnék neked adni. Kérlek, fogadd el tőlem, és bánj úgy vele az elkövetkezendő remélem minél hosszabb idő alatt, ahogy azt tetted velem majd’ ötven éven keresztül. A doktor úr volt olyan szíves, és mindenben a segítségemre volt. Légy nagyon hálás neki ezért. Iszonyat terhet tettem a vállára, de ő becsülettel megoldott mindent.
Örökké a tiéd, szerető férjed:
Gyula”
Joli néni, amikor végzett az olvasással, könnyes szemekkel kérdően nézett rám. Ekkor elővettem egy nagyobbacska dobozt, amit odáig a lábam mellett rejtegettem, majd az ölébe tettem. Ő kinyitotta, majd belenézett a dobozba, amiben egy békésen szunyókáló, a nyakában piros masnit viselő tündéri 8 hetes Golden retriever kan kiskutya volt. A nyakában lévő masnira ez volt írva: „Gyuszi”.
Joli néni ránézett az éppen ébredező, ásító kiskutyára és szemébe megint könnyek szöktek, de ezek már nem a bánat, hanem az öröm könnyei voltak. Rám nézett, megfogta a kezemet, megszorította és csak ennyit mondott: Köszönöm!
Nem volt egyszerű időpontra szép és egészséges kiskutyát találni, de sok telefonálás és utánajárás után végül sikerült, és a borítékban levő pénz is elegendő volt rá, hogy kifizessem.
Miután Joli nénit és Gyuszit kocsival hazavittem, kéthetente rendszeres látogatóim lettek. Szorgalmasan jártak hozzám a szükséges oltásokra. Ahogy teltek a hetek és a hónapok, Gyuszi gyönyörű, fenséges kutya lett és Joli néni szemébe visszatért a csillogás és az öröm, pláne amikor ránézett arra a váratlan ajándékra, arra a társra, akit néhai szeretett férjétől kapott utolsó ajándék gyanánt.
A novella az Állati egypercesek c. négy kötetből álló könyvsorozat első részében jelent meg. Dr. Sütő András kisállatgyógyász klinikus szakállatorvos által lejegyzett történetek valós eseményeket dolgoznak fel.
– Amikor a könyvek megírásán dolgoztam, az volt a célom, hogy mind a gyerekeknek, mind szüleiknek, és az állatszerető felnőtteknek olyan történetekkel szolgálhassak, amik nemcsak szórakoztatnak, de tanítanak is.
A köteteket Flamm Rita grafikus illusztrálta, magánkiadásban jelentek meg.
Nyitókép: Josh Hild/Pexels
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
