Vérfolt az arcunk haván

KÉP ALÁ ÍRÁS

 

Általában reggeli mulatság. S ha éppen nem vagyunk kint a frontvonalban, akkor mosakodás, tusolás, vagy fürdőkádban olvasást követően kivitelezi a férfiember. Ritkábban a nő. Ha rádöbben, hogy mégsem áll jól neki.

Békeidő, békés percek, minden gond és minden zavaró személy kívül a meleg párát lehelő fürdőszobán. Sokszor előfordulhat a pára túláradása, nyitni kell résnyire télen egy ablakot, nyáron kitárni. Hogy leszáradjanak a reggeli könnyek és megjelenjünk magunknak habos télapóként.

Amíg lehúzzuk a habot, lehet gondolkodni, sőt ábrándozni. Tegnapi bűnök, mai feladatok. Amik netán ismét bűnökké lesznek. Vagy csalódásokká, vagy félrehúzott szájú mosollyá.

Vajon mire gondol legtöbbször egy férfi borotválkozás közben? A nőkre? Nem, nem vagyok ebben biztos. A nőkre inkább borostásan, árkos szemekkel, csapzott, savanyú napok után gondolunk, esetleg kínok közepette vagy, ha menekülve magunkra rántjuk a vonat ajtaját és felháborodunk, hogy az egyenruhás vasutas befújta a 11-est a peronon állva. Hiszen onnan nem is láthatta a szabálytalanságot, amit az élet elkövetett ellenünk a tizenhatoson belül.

Erről jut eszembe, ritkán fütyülni is szoktunk. Ilyenkor vér serken belevágva a csücsörítésbe, vörös rianás a nedves havon. Inkább dúdoljunk! Főként, ha fiatalon borotválkozunk, tudva, hogy este érezni fogja ezt az illatot a kisasszony, akinek a tenyere halkan izzad tánc közben.

Türelmetlenek vagyunk, akár egész életünkben, nem tudjuk értékelni ezt a békés, habtalanító, megtisztító, ábrándos ácsorgást. Kapkodva mossuk le a megmaradt hógolyókat, szeszt öntünk a tenyerünkbe és barátságosan pofozni kezdjük magunkat. Még szép!

Még szépek vagyunk. Egészen addig, amíg ki nem lépünk a fürdőszobából és ránk nem vicsorog a mindennapi élet.

Fotó: Fortepan, 1940

 

hirdetés
1 válasz
  1. Bakarecz Éva
    Bakarecz Éva says:

    “Arcod haván bogyók bíbor vére
    szép voltál, te kedves, illanó!
    Szelíd, mint az alkony puha fénye,
    s fehéren sugárzó mint a hó.
    (Bokraink közt már az ősz barangol,
    kóró lett a fényes laboda.
    Zizegő, szép zabkéve-hajadról
    nem álmodom többé már soha.)”

    …csak eszembe jutott.
    Szép napot mindenkinek!

    Válasz

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Hozzászólás a(z) Bakarecz Éva bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három × 3 =

hirdetés