Vers légy – ne költő. Jubileumi Fodor Ákos-emlékkönyv versekkel, interjúkkal, visszaemlékezésekkel
Fodor Ákos költő, műfordító, a leggyakrabban idézett kortárs szerzők egyike. 2025 különleges évként marad meg az irodalomkedvelők, az alkotó tisztelői emlékezetében, Fodor Ákos születésének és halálának kerek évfordulója okán. 1945-ben, 80 éve született és 2015-ben, 10 éve hunyt el a magyar haiku mestere. Méltó módon emlékezik meg róla az emlékév apropóján a Fekete Sas Kiadó a Vers légy – ne költő c. emlékkönyvvel, melyet Fodor Ákos özvegye, Podonyi Hedvig szerkesztett. A kötetet 2025. november 27-én mutatták be Budapesten.
Bár az interneten vírusszerűen terjedő versei, írásai a legolvasottabb, legnépszerűbb kortárs szerzővé tették, Fodor Ákosról keveset tudunk. Visszahúzódó ember volt. Sosem írt naplót, memoárt és interjút is nagyon ritkán adott. Éppen ezért fokozott érdeklődés mutatkozik iránta, sokan szeretnék tudni, ki „faragta” a zseniális haikukat, milyen ember volt, milyen életet élt Fodor Ákos. Szellemi hagyatékát özvegye, Podonyi Hedvig gondozza, a zseniális Fodor-versek pedig másfél évtizede a Fekete Sas Kiadó jóvoltából érhetők el könyvek, hangoskönyvek, e-könyvek formájában.
A Vers légy – ne költő c. emlékkönyv a 2025-ös Fodor Ákos-emlékév apropóján jelent meg, annak méltó lezárásaként.
A kötet címe a költő Ars Poetica c. haikujából való: „Ha síremléknél / szebbre, tartósabbra vágysz: / vers légy – ne költő.”
A november végi könyvbemutatón Fodor Ákos műveiből és életéből hallhattak részleteket, adalékokat a jelenlévők. Többek között arról is szó esett, hogy a pályája elején, a hetvenes években, miként vélekedtek a költő „formabontó” verseiről a kritikusok. Nos, irodalmi körökben eleinte nem fogadták kitörő lelkesedéssel, szakmai elismerésben nemigen volt része.
„Fodor Ákos a szabadvers többféle típusával kísérletezik, de eredetiségéről, tehetségéről egyik sem győz meg”, írta például a Szépirodalmi Kiadó egyik kritikusa 1975-ben. „…sokszor annyira elhomályosítja a verset, hogy ugrásait alig lehet már követni. Némelyiket intellektuális halandzsának minősíthetjük. Aforizmáiban meg-megcsillan józanabb okossága, míg rá nem jövünk, hogy a közhelyet vagy az üres szójátékot leplezi a szokatlannak tetsző fogalmi ellentét-párokkal.”
Az Élet és Irodalom 1980-ban megjelent kritikája sem kíméletesebb.
„Fodor Ákos szellemes költő, és a szellemes költő gyanús. A bizalmatlanság mögött meghúzódó kérdés egyszerű: mennyire lehet komolyan venni? Ugyanis az Idéző jelek verseinek felszíni rétegét az ironikus hang, a szellemes ötletsziporkázás, a játékosság jellemzi.”
Fodor Ákos relatíve későn futott be, mondhatni, a verseit, főként a haikuit a közönség fedezte fel: az interneten futótűzként kezdtek terjedni a 2000-es évek elején, a népszerűsége pedig azóta is töretlen, a legtöbbet idézett kortárs költők egyike.
Fodor Ákos megélhette, érzékelhette versei széles körű népszerűségét; bár mellőzte az internetet, tisztában volt a közönség szeretetével. Ekkoriban már szakmai elismerésekben is része lehetett: 2003-ban Artisjus Életműdíjjal, 2006-ban Nádasdy Kálmán-díjjal, 2007-ben az Artisjus Irodalmi Alapítvány Irodalmi Díjával, 2010-ben Bank Austria Literaris osztrák irodalmi díjjal ismerték el munkásságát. Több mint húsz kötet szerezője, de írt rádiójátékot is, és több tucat zenés színpadi mű magyar szövege fűződik a nevéhez.
A budapesti Fekete Sas Kiadó 2009 óta rendezi kötetek alá Fodor Ákos életművét, a költő özvegye, Podonyi Hedvig szerkesztésében. Fazakas István, a Kiadó vezetője így emlékezett a Vers légy – ne költő c. könyv bemutatóján Fodor Ákosra:
„Ákost a Magvető Kiadóban ismertem meg a hetvenes évek végén, ahol fiatal szerkesztőként Keszthelyi Rezsővel kerültem egy szobába. Ákos vele volt jóban, s gyakran átugrott hozzá az ugyanazon szörnyű épületben lévő munkahelyéről, a Zeneműkiadótól. Az első percek mindig Ákos fergeteges viccmesélés-áradatával teltek, így én is részesültem az élményből. Ők közös munkájuk (inkább együttlétük) színhelyét aztán gyorsan áttették az irodából valamelyik közeli presszóba.
A Fekete Sasnál 2009-ben megjelent Gonghangok kötet hozott minket közelebb egymáshoz, s így Podonyi Hédihez, aki már akkor is a szövegek gondozója volt.
Majd – még közösen – a Kis téli-zene, aztán sorban jöttek a Fodor-könyvek, és egyre inkább éreztem, hogy Ákos szövegei valamiféle finom anyagként rárakódnak, majd beleivódnak mondataimba. Néha azon kapom magam, hogy „ákosul” beszélek, az ő szavait használom bizonyos helyzetekben, mintha sajátjaim lennének. Ilyenkor eleinte kissé restelkedek, aztán megkönnyebbülök. Jól van ez így. Jó így: mondjuk együtt.
Fodor Ákos verseit naponta forgatom, mondogatom. Könnyebb vele és általa szemlélni, látni a világot, benne magamat. Tudom, számosan vannak ezzel így. Tartást ad. Karbantartja a lelkünket, szellemünket. Mindennapi etikánkhoz tartozik.”
A Vers légy – ne költő emlékkönyvben Fodor Ákossal és Podonyi Hedviggel készült interjúk, Fodor-művekről szóló tanulmányrészletek és barátok visszaemlékezései kaptak helyet, számos, eddig még nem publikált fotó mellett.
A könyvben az alábbi, Életszépítők Magazinon megjelent interjú és egy másik, szintén magazinunkon publikált összeállítás is helyet kapott.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
