„Amit érzünk, azt mások is érzik, és a költők nálunk sokkal szebben meg is fogalmazzák.” Saját színházat teremtett a versnek. Interjú Turek Miklós színművésszel
Turek Miklós színművész Versszínháza tizenöt éve indult, kísérleti jelleggel. A színház fogalmát a Brook-i értelmezésben gondolva nemcsak hagyományos színházi és művelődési intézményi helyszíneken adja elő verses monodrámáit, de barlangban, templomban, sörsátorban, a Lánchídon, tornateremben, könyvtárban, teraszon, nappaliban, művészeti galériában, kávéházban, pincében, padláson is voltak már előadásai.
Turek Miklós
Illy Noémi interjúja Turek Miklós színművésszel
Gondterheltnek tűnsz. Mivel telnek mostanság a napjaid?
Uh. Decemberben zártunk egy országos Arany János monodráma-sorozatot, amit az Arany Emlékbizottság támogatásával indítottunk, és ennek a pályázati dokumentációját, elszámolását állítom össze. Ami sokkal nehezebb számomra, mint az előadás szerkesztése, rendezése, a 21 előadás menedzselése és eljátszása
Ilyennel is kell foglalkoznia egy színművésznek?
„Nemes, de terhes önlábunkon állni” – mondja Lucifer Az ember tragédiájában. De ezt nem
panaszként hozom fel. Megéri a munkát!
Mielőtt létrejött a Versszínház, milyen szerepet játszottak az életedben a versek?
Főiskola előtt nem nagyon érdekeltek. Bár középiskolás koromban már kívülről tudtam például a Kaláka Jeszenyin albumát, Hobó több verslemezét, de ez természetes volt, nem tanultam, csak megmaradt. Aztán Jendrék Gabriella magyartanárnőm kezdett megbízni iskolai versmondásokkal, és nem volt tőlem idegen, de még mindig nem volt „cél”.
Mennyire áll közel hozzád a líra, a vers?
Észrevétlenül kúszott bele, mint egy gyökér, és ma már nagyon fontos része az életemnek.
Át vagyok itatva velük. A versek nélkül nem lennék az, ami, aki.
A versmondás számomra azt jelentette régebben, hogy egy színész kiáll a közönség elé és elszaval egy verset vagy egy irodalmi est keretében mond el többet. A Versszínház ettől miben tér el?
Nem volt célom műfajt teremteni. Én csak drámai szövegként kezeltem és kezelem a
verset, egységben a költők életével. Monodrámáimban a költők élete és kora együtt
elevenedik meg verseikkel és talán ez az előadások varázsa. Hús-vér embert és sorsot is lát a néző, nem pedig embertől szeparált gyönyörű érzelmeket, gondolatokat.
Honnan jött a gondolat a Versszínház létrehozására?
Nem volt gondolat, az élet hozta. Az első monodrámám – Faludy – sikere egyre több
meghívást hozott és ez egyre több további monodrámát is ihletett. A művelődési
intézmények Versszínházként kezdték hirdetni az előadásaimat, ezt a megnevezést én eddig csak műfaji meghatározásként használtam előadásaimra. Ezután én is elkezdtem a munkámról Versszínházként gondolkozni, és ennek megfelelően kezdtem kommunikálni is. A Versszínház az „élet gondolatából” született, és nem előzmények nélküli, hiszen sok
legendás pódiumelőadásban voltak már meg a csírái. A Versszínház az eltelt 15 év alatt már nemcsak színházi előadásokkal, de verszenei produkciókkal és vers-kép kiállításokkal is büszkélkedhet; több, mint 400 előadással lépett már színpadra a világ különböző pontjain.
Szép. S mindezt egyedül?
Hát, a nagy részét igen, de egyre több segítő és munkatárs áll mellém, és nagy köszönet
illeti türelmes feleségemet is.
Hogyan fogadta a közönség és a szakma az első monodrámát?
A közönség 15 éve jól fogadja. A művelődésszervező és a pedagógus szakma is nagyon
szereti. A színházi szakma, hm, nem tud mit kezdeni vele.
Nagy kihívás lehet egy színész számára egyedül állni a színpadon 60-80 percen keresztül…
A színpadon lenni – csak lenni – közönség nélkül egyáltalán nem nehéz vállalkozás. De
közönség elé lépni és figyelmüket beszélt gondolatokkal 60-80 percen keresztül lekötni,
színész- és emberpróbáló feladat. Több kollégám nem tart normálisnak. De komolyan, nem vagyok egyedül a színpadon, a költők mindig velem vannak és a közönséggel együtt alkotunk. Én csak beülök egy csónakba és a hullámokon sodor az ár. Van előadás, ahol 60 embernek és van ahol 560 embernek szól, és mindenkivel megtalálni a hangot, na, ehhez kell a felsőbb segítség.
Mi alapján válogatod ki előadáshoz a költőket? Ki áll a legközelebb hozzád közülük?
Az első előadás 2004-ben Faludy Gyurka bácsi életéről és költészetéről született. Azért
„íródott”, hogy megmutassam az ismeretek nélkül róla ítélkezőknek azt a Faludyt, akit csak
a bulvármédiából és a tévéreklámokból ismertek és az alapján ítéltek róla. Aztán két év múlva a nála öt évvel idősebb József Attiláról szóló előadás következett – mert 32 éves voltam és ekkor kaptam az első József Attila versmondási felkérést. Majd feleségemnek ígértem egy Radnóti előadást, mert a kedvenc költője. Majd szerettem volna még megmutatni azt a Petőfit, akit én olvasok, és aki színesebb, sokoldalúbb, filozofikusabb az iskolákban megismerhetőnél. Az Arany János-előadás pedig Petőfiből növekedett. A budaörsi Latinovits Színház felkérésére készítettem még egy hatodik monodrámát, ami a három kortárs vers világát vitte párhuzamosan színpadra. A verszenei előadások az zenész kollégák felkéréseiből nőttek ki.
Mi alapján válogatod össze a verseket?
Szimat és megérzés alapján. És a sors is segít.
Milyen háttérmunka előzi meg egy-egy monodráma megszületését?
Hosszú válogatás és tanulás eredménye egy-egy előadás. Olvasás, válogatás és újra
olvasás, válogatás. Aztán egyszer csak hopp, egy égi szikra megmutatja az előadás formáját
és akkor jön a fájó szívű szelektálás. Ez hónapokat, néha éveket vesz igénybe. Aztán jön a
tanulás. A kellék keresés, készítés, bútorbeszerzés, zene válogatás, a bejátszások
elkészítése és a végén a színpadra rendezés. „S ha mindez volt, ahogy írva,” jön a
legmacerásabb része a munkának az értékesítés! Szép, összetett munka, de már van egy
szép nagy kiépült országos intézményhálózatunk.
Negyven vers szerepel átlagosan egy-egy előadáson. Mennyi idő, míg ezt megtanulod és színészileg is belehelyezkedsz a feladatba?
Ez csalóka mérce, mert egy-egy verscím takarhat két sort és öt oldalt is. De igen, amikor
ránézek egy-egy versszedetemre, hosszúnak tűnik, pedig előadva és az előadásokat
hallgatva – mondják – csak egy hosszú pillanatnak tűnik.
Nem nehéz versekkel megszólítani az embereket manapság?
Nem nehéz. A programszervezők hite, bizalma veszett el a közönségüket illetően, ezért
gondolják sokan, hogy a vers a színpadon halott. A műfaj, amit 15 éve képviselek – és amit
Hobó és még néhány nagyszerű kollégám képvisel – mutatja, hogy mekkora igény van a
munkánkra.
Milyen korosztályoknak szólnak az előadások?
Felnőtteknek készültek az előadásaim, de 13 éve iskolák is használják őket irodalom és
történelemoktatási eszközként. Monodrámáimat középiskolás korosztálynak ajánlom. A
Petőfi-előadást 7-8. osztályosok is élvezik, de a mélységeit valószínűleg még nem tudják felfogni. Volt egy sorozat valamelyik évben, amikor egymást követő napokon felnőtt, általános iskolás és középiskolás közönségnek játszottam ugyanazt az előadást (Petőfi). Az előadás után megkérdeztem mindhárom korosztálytól, az előadás melyik része tetszett legjobban. Mindhárom közönség ugyanazt a nem ismert Petőfi verset emelte ki.
Melyiket?
Nem árulom el, meg kell nézni az előadást!
A fiatalabb korosztály részéről milyen visszajelzéseket kapsz?
„Zsír a buli!” „Jöttünk, láttunk, visszajönnénk!” „A legértékesebb kétszáz forint, amit valaha
kultúrára költöttem.” „Hosszú, de jó!” Néhány bejegyzés az előadások
vendégkönyveiből…
Hogyan fogadták a szelfi technikát a diákok az Arany előadáson?
Az Arany előadásomban Aranyt és Petőfit egyszemélyben jelenítem meg. Ehhez – a Huawei jóvoltából – egy mobiltelefon szelfikameráját és egy televízió képernyőt hívtunk segítségül. A nézők – már akik észreveszik egyáltalán a készüléket – nem tudják mire vélni a dolgot. Volt aki úgy gondolta „súgógép”, mint a zenészeknél; de amikor megelevenedik Petőfi arca a festményen, akkor nagyot hümmögnek, hogy áháá, ez a varázslat megfejtése!
Előadásvégi szelfiket, mint a koncerteken, mindig szerettem volna csinálni, de a darabok
nem voltak erre alkalmasak, de most egy-egy előadás után idősek és fiatalok egyaránt
örömmel vállalják a közös fotózást.
Volt olyan pillanata az életednek, amikor egy vers segített át a nehézségeken?
Rengeteg olyan pillanata van. Sokszor nem is vettem észre, csak a pillanat elmúltával. Jó
érzés tudni, hogy amit mi érzünk, azt mások is érzik, és a költők nálunk sokkal jobban meg is fogalmazzák. Ezért jók a versek.
A tizenöt év alatt mennyit változott a Versszínház az eredeti elképzelésekhez képest?
Rengeteget, ugyanis nem volt eredeti elképzelés. Én csak egy Faludy-előadást csináltam
eredetileg, nem gondoltam, hogy tizenöt múlva egy egész színházi repertoár épül ki belőle
színházzal, zenével és képzőművészettel.
Hogy viseled színészként, hogy mindig más körülményekhez kell alkalmazkodnod?
Már megszoktam. A színházi és művelődési házi helyszíneken túl extrém helyszíneken is csináltam már előadásokat. Volt előadásom már barlangban, templomban, sörsátorban, a Lánchídon, tornateremben, aulában, teraszon, nappaliban, művészeti galériákban, kávéházakban, pincékben – padláson még nem játszottam. Ja, de játszottam, bocsánat. Szerencsére a színház a nézővel közös alkotás, akik csodálatos fantáziájukkal kiegészítik a
helyszín hiányosságait, én pedig színészi eszközökkel igyekszem pótolni azokat.
Mivel rukkol elő 2019-ben a Versszínház?
Jelenleg egy Ady-monodrámán dolgozom, melyet szeretnék az ősz folyamán színpadra
állítani. Régóta égető feladat, hogy a Versszínház kereteit kicsit (vagy nagyon) kibővítsük és ez a munka is erre az évre vár. És szeretnék végre az előadásaim tovább játszásához
utódkollégákat találni, akik a kiöregedő “versmondó fiútól” átvállalhatnának feladatokat.
Nem hiányzik a hagyományos színházi lét?
Van hagyományos színház is az életemben. Ritkán, de van, és nagyon szép feladatokkal. A József Attila Színházban a Feketeszárú cseresznyében játszom, mellyel nyáron partiumi
turnén voltunk a Szilágyságban, Ady Endre szülőföldjén. A nagyszerű szerzőpáros,
Pesty-Nagy Kati és Derzsi György Vörös Rébék című balladamusicaljében is színpadra
lépek, melyet novemberben a Papp László Sportarénában és a Sopron Arénában, a nyár
folyamán pedig Arany János szülővárosában, Nagyszalontán, a Csonka-torony kertjében
adtunk elő.
A versszínházi előadásokon kívül hol láthatnak még a nézők?
A József Attila Színházban a Feketeszárú cseresznyében. Tévében jelenleg Vietnámban,
Kínában és Japánban van műsoron két reklámfilmem. Magyarországon jelenleg csak a hangom hallható a tévék, rádiók reklámblokkjaiban.
Versszínház a YouTube-on >>
Web: versszinhaz.eu
Facebook: Versszínház
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
