Rónay Tamás: XIV. Leó. A remény pápája. Könyvajánló
„Van pápánk!” – hangzott fel 2025. május 8-án, csütörtök este a Szent Péter-székesegyház középső erkélyéről, miután a Sixtus-kápolna kéményéből fölszállt a fehér füst. XIV. Leó néven új egyház- és államfő foglalta el trónját a Vatikánban. Robert Francis Prevost az Ágoston-rend első pápája, az első egyházfő, aki az Egyesült Államokban született, egyben az első perui állampolgársággal rendelkező vatikáni államfő.
Az amerikai kontinensről másodikként érkezett pápa a húsvéthétfőn elhunyt argentin Ferenc után kezdi meg pontifikátusát.
De vajon eszméiben is követi elődjét, folytatja megkezdett reformjait? Hogyan viszonyul a nők szerepvállalásához az egyházban? Hát az egynemű párok kapcsolatához, frigyük megáldásához? Mi az álláspontja a papok által elkövetett szexuális visszaélések kezelését érintően? Esélynek vagy veszélynek tartja-e az egyház szempontjából a mesterséges intelligencia térnyerését?
Mindezekre a kérdésekre választ találunk ebben a villámgyorsan, nagy tájékozottsággal és alapossággal megírt portrékönyvben – amiből még a pápa öltözködéséről és kedvenc sportjáról is értesülhetünk a világ- és egyházpolitikai összefüggések mellett. A szerző, Rónay Tamás elismert Vatikán-szakértő, külpolitikai rovatvezető. XIV. Leó a negyedik pápa, akiről monográfiát írt – méghozzá a megválasztása utáni tíz napban.
A kötet előrendelhető az Európa Könyvkiadó honlapján. A 96. Ünnepi Könyvhéten (2025. június 12. és 15.) már kapható lesz.
Részlet a könyvből
Ferenc pápa öröksége a minta
XIV. Leó, akinek beiktatási szentmiséjét Róma püspökeként május 18-án, vasárnap tartották, már első beszédében világossá tette: számára Ferenc pápa öröksége a minta. Lehet, hogy a külsőségek tekintetében elődjénél jobban ragaszkodik majd a tradíciókhoz, más stílust képvisel, kevésbé jellemzi az improvizáció, mint Ferencet. Rendje, az Ágoston-rend elviekben nem számít olyan haladó szellemiségűnek, mint a jezsuita, pontifikátusa mégis több tekintetben követheti a nagy elődét, többek között a szegények felkarolását vagy éppen a környezetvédelem iránti elköteleződést illetően.
Békítő szerep
A legfontosabb feladata azonban az lesz, hogy megbékítse az egyházat, közelítse egymáshoz a rendkívül megosztottá vált progresszív és konzervatív tábort. Amikor első pápai beszédében hidakról beszélt, erre is gondolhatott. Prevost évtizedekig szolgált püspökként Peruban, így ötvözi az északi és a déli jellegzetességeket, egyfajta középutat jelent Ferenc után.
Miután pápává választották, Ferenctől eltérően nem egyszerű fehér ruhában jelent meg a hívek előtt, hanem tradicionális öltözékben. Ez a konzervatívoknak lehetett jelzés, első beszéde pedig a progresszívek számára jelenthet reményt, mert áthatotta a II. vatikáni zsinat szellemisége. „Szinodális egyházról” tett említést, amely „halad előre, békét és szeretetet keres, és mindig igyekszik közel lenni a szenvedőkhöz”. Ez a mondata akár az argentin pápától is származhatott volna.
Prevost életrajzában is szerepel egy kitétel, ami a progresszíveknek lehet kedvező üzenet. Jó kapcsolatokat ápolt ugyanis a perui Gustavo Gutiérrezzel, a felszabadítási teológia atyjával. Néhány héttel megválasztása előtt például megosztotta egy washingtoni püspök cikkét az X-en, amely bírálta a Donald Trump deportálási kampánya által okozott „nyomorúságot”. 2018-ban az amerikai bíboros megosztotta a chicagói érsek bejegyzését is az akkori Twitteren, amelyben élesen bírálta a Trump-kormányzatot, amiért szüleiktől elkülönítve fogva tartanak illegálisan bevándorló gyerekeket. Ezek a bírálatok mind reményt jelentenek, nemcsak a progresszívek, hanem azok számára is, akik úgy vélik, a világ egyre ridegebbé válik, az empátia már nem számít erénynek, mások nyomorúsága csak dühöt vált ki sokakból, és a befogadás is egyfajta szitokszóvá vált.
A befogadó egyházért
Prevost azonban – Ferenchez hasonlóan – befogadó egyházat képzel el, amelyben mindenkinek helye van. Mindenkinek, aki az evangélium, a felebaráti szeretet szerint éli az életét, aki elfogadja mások véleményét, megpróbálja megérteni a másikat – mert ők a párbeszéd révén „hidakat” képeznek. XIV. Leó úgy véli, sok ilyen hídra lenne szükség ahhoz, hogy a világ újra visszataláljon a normalitás útjára. Ebben szükség van az egyházra, de olyanra, amely valóban közel áll az emberekhez, és fontosnak tartja a missziós tevékenységét.
„Olyan pápa kell, aki jó lelkipásztor is”
XIV. Leó alapvetően visszafogott, introvertált személyiség. Udvariasan elutasította a média összes interjúkérelmét, az utolsó hónapokban inkább csak a vatikáni hírszolgálatnak nyilatkozott. Néhány hónap vagy év múlva alighanem kiderül majd, miért őt választották meg kétharmados többséggel a bíborosok, de az valószínű, hogy a nagy esélyes Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár az első két szavazás után nem tudta növelni támogatóinak számát. Parolin ellen legfőképpen az szólhatott, hogy az előkonklávén a bíborosok egyetértettek abban: olyan pápát kell megválasztani, aki jó lelkipásztor is. Az olasz főpap azonban ezen a téren nem jeleskedett a vatikáni diplomáciai misszió tagjaként.
Az első amerikai pápa
Robert Prevost megválasztása az Egyesült Államokban is nagy meglepetést keltett. Szinte senki sem számított arra, hogy bejelentik a történelem első amerikai pápáját. A washingtoni bazilikában megszólaltak a harangok, miután XIV. Leó nevét kimondták. Egyesek azt remélik, hogy az amerikai pápa egyesíteni tudja a rendkívül megosztott társadalmat az Egyesült Államokban. Az ország katolikusainak többsége ugyan Trumpra szavazott a 2024-es elnökválasztáson, ám a mém, amit a Fehér Ház is terjesztett – amelyen Trumpot pápaként ábrázolták –, még a republikánusokat lelkesen támogató honfitársak körében is megütközést keltett.
XIV. Leó a hidak embere lehet
Bár Trump gratulált az új pápának, az amerikaiak egymásnak estek a közösségi médiában annak kapcsán, hogy mely áramlathoz sorolható az új pápa. Többen emlékeztettek arra, hogy Robert Prevost bíborosként többször is bírálatokat fogalmazott meg Trump migrációs politikájával kapcsolatban. Laura Loomer jobboldali aktivista, az összeesküvés-elméletek híve például megjegyezte, hogy Leó pápa „Trump- és MAGA-ellenes, a nyitott határok híve, és totális marxista”, akárcsak Ferenc pápa. „Egy másik marxista báb a Vatikánban” – írta. (A MAGA egy populista amerikai mozgalom és annak kampányszlogenje: Make America Great Again! – Tegyük naggyá újra az Egyesült Államokat!) A társadalom egyesítésének tehát egyelőre nincs nyoma, de XIV. Leó mégis a hidak embere lehet. A híd építéséhez, a társadalom gondolkodásának megváltoztatásához azonban idő kell. Nagyon sok idő. Ez az új pápa életéről szóló könyv természetesen nem egy teljes életmű vizsgálata, hiszen pápaságának első tíz napja alatt született. Sok, vele kapcsolatos kérdésre csak a következő években kaphatunk választ, így arra is, miben követte „névadóját”, XIII. Leót és nagy elődjét, Ferenc pápát.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
