A repülőgép-szerelőben lakozó művész. Csikós István lenyűgöző természetfotói

hirdetés

Az ember vagy csináljon valamit jól, vagy sehogy – ez lehetne a mottója az alábbi képes összeállításnak, ha Csikós István nem lenne fotós munkáira annyira szerény, mint amennyire az.

Természetfotóival a Facebookon találkoztam először. Saját kíváncsiságomnak is engedve, megkértem, hogy mutatkozzon be nálunk.

Csikós István

– Mindig érdekelt a fotózás, iskolás koromban fotószakkörre is jártam, de a filmes technika a korlátai miatt nem tett megszállottá. Valamikor a kilencvenes évek elején olvastam egy hírt, miszerint lesz majd olyan fényképezőgép, amibe nem kell film, hanem majd floppy lemezre fog képet készíteni, és a képet rögtön meg is lehet nézni számítógépen. Ekkor eldöntöttem, hogy nekem ilyen fényképezőgép kell. 2002-ben sikerült is megvennem egy kisebb vagyonért az első digitális gépemet, amibe a floppy lemeztől lényegesen nagyobb kapacitású, 64 megabájtos (MB) memóriakártyát vásároltam. 64 megabájt nagyjából két tekercs filmnek megfelelő számú képet jelentett – 1 MB volt akkoriban egy kép. Óriási lehetőségeket láttam az új technikában, és mindent lefotóztam, amit csak lehetett. Élveztem a szabadságot, amit az új gép biztosított. Azóta már tükörreflexes gépre váltottam, és leginkább a természet szépségeit keresem. Szívesen fotózom tájakat, növényeket, virágokat, nagyon szeretem a játékot a színekkel, árnyalatokkal, szeretem és használom a pixelgrafikus programokat és nem tartom ördögtől valónak. Mindig keresem az újat, de nem mindig sikerül megtalálnom.

– Mivel foglalkozol?

– Vállalkozó vagyok; mostanság települések számára készítek egységes házszám- és utcanévtáblákat, emellett fényképes faliórákat kivitelezek. Eredeti szakmám szerint repülőgép-szerelő vagyok. A Pestvidéki Gépgyárban, a Magyar Honvédelmi Szövetségnél, a hadseregben és a mezőgazdasági repülésben is dolgoztam.

 

– Említetted, hogy nem az analóg, hanem a digitális fotózásban rejlő lehetőségek ragadtak meg. Minden fotós használ képszerkesztő programot – esetedben mennyi utómunka van egy-egy képben?

– Autodidakta módon sajátítottam el a képszerkesztők használatát. Természetesen van utómunka a képeimben, némelyikben minimális a korrekció, de van, amelyikben sok.

– Nem tudom, ismered-e a viccet. Ide kívánkozik. A híres fotóst vendégségbe hívják. A vacsora után a háziasszony beszélgetésbe elegyedik vele: – Gratulálok a képeihez, nagyon szépek! Biztosan jó fényképezőgépe van. Erre a fotós: – Gratulálok a vacsorához, nagyon finom volt! Biztosan nagyon jó fazekai vannak! 

– Nem gondolom, hogy drága fényképezőgéppel lehet csak jó fotókat készíteni. Közel hétéves Canon gépem van, messze nem nevezhető csúcskategóriás masinának. Szeretnék azért jobb gépet, több objektívet, de mindig másra kell a pénz… A viccre reagálva. Létező jelenség, erre is érvényes a Kis hercegből az a rész, amikor arról van szó, hogy a felnőtteknek milyen ház tetszik. A drága. Néha látni olyan fotósokat milliós gépekkel, akik azt sem tudják, hogyan kell megfogni a fényképezőgépet.

Ha azt mondjuk a fölnőtteknek:

„Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok…” – sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat.

Azt kell mondani nekik: „Láttam egy százezer frankot érő házat.”

Erre aztán fölkiáltanak: „Ó, milyen szép!”

– Van a Facebookon egy fotós csoportod, aktív tagsággal. A feltöltött képek közül naponta kiválasztjátok a nap fotóját, és minden héten tematikus pályázatot hirdettek egymás között. Ezen a héten például réti virágokat kell fotózni, a beküldött képek közül kiválasztjátok a legjobbakat. Nincs a versenynek tétje, de a tagok így lelkesek. Feltűnt, hogy soha nem kritizáljátok egymás munkáit; még akkor is óvatosan alkottok véleményt, ha az adott fotós jelzi: nem érzi tökéletesnek a képet. Az építő jellegű észrevételekkel is csínján bánsz. Miért?

– Az emberi kapcsolatokat, a jó viszonyt sokkal többre értékelem mindenféle fotónál, így nem szeretnék senkivel rosszban lenni egy buta fotóvita miatt.

– Részt veszel fotós megmérettetéseken?

– Nem nagyon keresem az ilyen jellegű versenyhelyzeteket. A Képguru háttérképgyűjteményben nagyjából hússzor volt látható Napiképként egy-egy fotóm, egy alkalommal a nívós Artopho csoportban első lettem.

– Fotókiállításod volt már?

– Nem, és nem is vagyok oda érte.

– Ezek után nehezen tudom elképzelni, hogy egy képedre azt mondd: ez igen! Ez tökéletes!

– Ahogy nincs tökéletes ember, úgy nincs tökéletes kép sem. Semmi sem tökéletes…

Csikós képek

Csikós képek a Facebookon >>
Mesterházy Mónika

Életszépítők Magazin alapító-főszerkesztő

Noha írni, olvasni mindig is szerettem, nem készültem az újságírói pályára. Gyerekkoromat a zene töltötte ki (harmóniumon, orgonán játszottam), érdekeltek a művészetek. Kreatív irányultságom ellenére érettségi után úgy döntöttem, hogy hivatásos segítő leszek. A sors azonban más irányba terelt; főiskolásként egy napilap szerkesztőségében kötöttem ki, így lettem végül "médiás". Végzettségeim szerint diplomás szociális munkás, kiadványszerkesztő, újságíró, intézményi kommunikátor vagyok. A munkában igyekszem az érdeklődésemet követni. Sok minden érdekel, ezek esszenciája ölt formát az Életszépítők Magazinban.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

Loading...

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás