Ártalmatlan kis semmiségekkel kezdődött. Olyan voltál, mint egy szeleburdi kis fruska. Együtt nevettünk – te magadon, én rajtad. Elfelejtetted bevenni a napi gyógyszeradagodat. Elhagytál ezt-azt. Nem jutottak eszedbe a leghétköznapibb szavak: szemüveg, újság, kenyér… Az első rémisztő jelek egyike volt, amikor kulcsra zártad a tojásokat. Mint valami kincset. – Nem akarod, hogy egyek belőle?! Nem … Bővebben: Helló, Alzheimer! Amikor még együtt nevettünk – te magadon, én rajtad