Az őrzők hagyatéka: a szalafői múzeumfalu

hirdetés

Az Őrség talán az egyetlen tájegység hazánkban, amelynek elnevezését saját történelme adja. Az történeti Őrség lakóinak feladata az államalapítás óta a határőrizet, az ország területi integritásának, függetlenségének megőrzése volt. Ennek fejében a királyoktól feltételes szabadságot kaptak, amihez történetük során végig ragaszkodtak. Az Őrség nevében, történetében rejlik identitása, önazonossága is.

Szalafő az Őrség központjától Őriszentpétertől 8 kilométerre fekvő múzeumfalu, a legrégebbi őrségi település. Nevét az itt eredő Szala folyóról kapta. A település közvetlenül a Honfoglalás utáni években jött létre, kezdetben a fejedelmi, majd a királyi őrök székhelyeként. Az itt élők a nyugati gyepűrendszer védelmezőiként szabad, kiváltságos jogállásukat a 14. század végéig megőrizték. A Kárpát-medencét benépesítő magyarság alakította ki sajátos védelmi rendszerét, a gyepűt. A gyepűrendszeren belül az egyik legjelentősebb terület a Rába folyó vonalától nyugatra fekvő határőrizeti rendszer volt. Az őrségiek- így a szalafőiek- a 11-13. században nem egyszer voltak kitéve nyugatról ellenséges támadásoknak, mivel a Rába völgyén át vezetett az egykori római hadiút Savaria-Szombathely felé.

Az itt élők katonai feladataikat és mindennapjaikat nemzetiségi szervezetben, nemzetségfőik irányítása alatt végezték. Már ekkor megteremtették az alapját annak a sajátos, szeres településszerkezetnek és mezőgazdasági kultúrának, mely egyedülálló tájharmóniát eredményező mozaikos tájszerkezetet varázsolt az ide látogató szeme elé. A dombhátakon kialakított házcsoportok, az úgynevezett szerek – abban az időben még védelmi célokat is szolgálva – jelenítették meg a falu egységét. Ezen időszak a történelmi Szalafő virágkorának is nevezhető. (Szalafő története >>)

Szalafőt jellegzetes, mégis mértéktartó ízlésű tárgyi kultúra jellemzi. Az ízlés szoros kapcsolatban áll az itt élő emberek életmódjával és a természeti adottságokkal. A praktikus és leleményes módszerek, megoldások, eszközök hirdetik az őrségiek szívós küzdelmét a sok tekintetben mostoha körülményekkel. Ennek tanúbizonysága az építészetben, hímzésben és faeszközök készítésében valaha virágzó, ma is megcsodálható örökség, amellyel Szalafő büszkélkedhet.

Miként általában az őrségi falvakban, Szalafőn is helyben állították elő a háztartás és a gazdaság jó néhány eszközét. A szőttesek készítése az asszonyok dolga volt, a férfiak a faragáshoz értettek.

Az építkezésben is megmutatkozik az egyszerűségre törekvő, de soha nem sivár szegénységű művészi ízlés. A hagyományos lakásbelső elképzelhetetlen volt helyben készített berendezési tárgyak nélkül.

 

Ami a lakásbelsőt illeti, Szalafőn található meg legteljesebben az Őrségre jellemző paraszt- kisnemesi tárgyi kultúra. A konyha fészke a kemence,a tűzteret és az elkülönített belteret míves kovácsoltvas ajtók zárták le. A falon és a tűzhelyen hagyományos konyhai eszközök találhatók.Helyet kapott még itt a szalmazsákos ágy, vajköpülő, lóca, fiókos asztal székekkel.
A tisztaszoba berendezése formagazdagabb, mint a lakókonyháé. A “szóga”, mely a csizmalehúzás eszköze, itt kiegészül: támaszkodni is lehet rá, sőt a cipőkanálhoz hasonló szerepű ráerősített villásbot is segédeszközül szolgál.

A díszítőművészet, a tárgyak és az építmények formája, elhelyezkedése Szalafőn maradt meg a maga legegységesebb összhangjában, ezért történhetett meg, hogy az Őrség többi településéhez képest innen jóval több gyűjtött anyag származott el nem csak múzeumokba és közgyűjteményekbe, de magángyűjtőkhöz is.

A képek 2015. március végén készültek. Forrásanyag: www.szalafo.hu

 

Nyitva tartás

Április 1. és november 2. között hétfőtől vasárnapig 10.00-17.00 óráig látogatható.

Június 1. és augusztus 31. között hétfőtől vasárnapig 10.00-18.00 óráig látogatható.

Webajánló

Őrségi Nemzeti Park >>

Őrség weboldala >>

Szalafő honlapja >>

Szalafő Facebook oldala >>

hirdetés

Mesterházy Mónika

Életszépítők Magazin alapító-főszerkesztő

Noha írni, olvasni mindig is szerettem, nem készültem az újságírói pályára. Gyerekkoromat a zene töltötte ki (harmóniumon, orgonán játszottam), érdekeltek a művészetek. Kreatív irányultságom ellenére érettségi után úgy döntöttem, hogy hivatásos segítő leszek. A sors azonban más irányba terelt; főiskolásként egy napilap szerkesztőségében kötöttem ki, így lettem végül "médiás". Végzettségeim szerint diplomás szociális munkás, kiadványszerkesztő, újságíró, intézményi kommunikátor vagyok. A munkában igyekszem az érdeklődésemet követni. Sok minden érdekel, ezek esszenciája ölt formát az Életszépítők Magazinban.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás