Újévi fogadalmak helyett. A szokások különösek, mert összefonódva védik önmagukat

hirdetés

hirdetés

Neked vajon mettől meddig tart egy éved? Évadokban, szemeszterekben, félévekben gondolkozol? Esetleg születésnaptól születésnapig, netán karácsonytól karácsonyig, vagy húsvéttól húsvétig? Akárhogy is, egy évben egyszer a legtöbben elérünk egy számunkra szimbolikus nullázási ponthoz, amikor a lelki mutatónk 365-ről ismét a kiindulási pontra állítja vissza önmagát.

A többség számára még mindig az év vége, a szilveszter és az újév első pillanatai jelentik ezt a nullázási momentumot. Titkon reméljük, hogy a mindenkor nehéznek tűnő évet már magunk mögött hagyhatjuk, és bizakodunk, hogy az ismeretlen eljövendő valami szerencsével kecsegtet mind a szerelemben, mind a munkában, egy idő után pedig azonnal hozzátesszük, hogy legfőképp egészségben legyen legalább jó évünk.

A naptári évek azonban akár akarjuk, akár nem, óhatatlanul hatnak ránk. Egy karácsonyi interjúban néhány nappal ezelőtt azt a kérdést kaptam: „Mivel szereted tölteni az év végét?” Épp ezért, kicsit átfogalmazva: most ezt kérdezném tőled:

Mit szimbolizál majd 2016. január 1. 00:00 az életedben?

Afféle sztoikus bölcseleti alapokra helyezve: valójában nem a dolgok örvendeztetnek vagy gyötörnek majd meg, hanem ezekről a dolgokról kialakított fantáziáink, képzeteink, elképzeléseink. Ha úgy döntesz, hogy az újév első napja semmit sem jelent neked, akkor az így is lesz, ha viszont, úgy, hogy 2016. első napja igenis jelentőséggel érkezik el életedbe, akkor erre minden külső és belső lehetőséged megvan.

A kulcskérdés azonban ez: hogyan is vagy a változással, változtatással kapcsolatban? És nem úgy általában, hanem a saját mindennapjaidra, vagyis önmagadra vonatkoztatva!

A legtöbben vágyjuk, szomjazzuk egy-egy új életvitel szokásainak áldásait, pozitívumait, de az oda vezető változási árat már nem vagyunk hajlandóak megfizetni. Felelőtlenül bemondunk egy-egy újévi fogadalmat, ami aztán az esetek többségében nem éri meg még a februárt sem. Épp ezért legyünk óvatosabbak.

Újévi fogadalmak helyett

érdemesebb először valódi célokat kitűzni,

elvégre nem a szokások rajzolják ki a majdani célokat, hanem a célok képesek körvonalazni az elég jó szokásokat; tehát az ok és az okozat nem összekeverendő. Bármikor is jön el az említett nullázási pont, tudd és merd feltenni a kérdést, ehhez képest egy év múlva hol szeretnél majd tartani (legyen szó bármely életterületedről is).

Anthony Robbins figyelmeztetését természetesen mindenkor jól tartsuk észben:

„Amikor az idődet már te irányítod, megérted, hogy a legtöbb ember mennyire túlbecsüli, hogy mit képes elvégezni egy év alatt, és mennyire alábecsüli, hogy mit képes elvégezni egy évtized alatt.” Tehát egyfajta realitásérzékre mindenképpen szükségünk van.

A szokások különösek, mert összefonódva védik önmagukat.

Ezért olyan nehéz változtatni egy-egy régi-régi működésmódunkon. Sok esetben nem a szándékkal, a vággyal, az ambícióval, a lelkesedéssel van baj, hanem azzal, hogy alábecsüljük az ellenfelet és készületlenül megyünk csatába. Képzeljük csak el, ha akad egy szokásunk, amit már 10 éve szeretnénk a múlt elfeledett ködébe száműzni, és egyszer csak erőt véve magunkon az újévi pezsgő mámorában kijelentjük: „Abbahagyom! Soha többé nem teszem…!” Sajnos a mondat kimondásakor (az esetek túlnyomó többségében) ebben a pillanatban veszítettük el az egész változási harcot. 10*365 vagyis 3.650 nap szokása ugyanis annyira nagy erőt, olyan nyomatékot jelent, mintha azt mondanánk, egymagunk legyőzünk egy 3.650 fős sereget. Ez lehetetlen, nem fog menni, s ez nem optimizmus vagy pesszimizmus kérdése.

Tehetünk viszont valamit: nem használunk olyan fogalmakat, mint „soha”, vagy „mindig”. Ha azt mondjuk, a mai napon így és így cselekszem, akkor az olyan, mintha az elmúlt tíz év 3.650 katonája közül csak eggyel kellene harcolni, egyszerre csak eggyel. Nem mindegyikkel, hanem csak azzal az eggyel. Ezen a ponton lényegesen jobbak már az esélyeink. Vagyis ne egy nagy fogadalmat tegyünk az újév első napján, hanem köteleződjünk el amellett, – vagyis a változás mellett – hogy minden nap az adott napot szeretnénk úgy átélni, megélni, megtapasztalni, amire már oly régóta vágytunk.

A csodálatos pedig az, hogy egy-egy új szokás meglepően hamar hadrendbe tud állni, persze, ha hagyunk neki erre időt. Vagyis ha a fenti technikát használjuk, akár néhány hónap leforgása alatt végleg leszámolhatunk azzal a gyűlölt, régóta cipelt és hordozott szokással, ami megannyi napot keserített már meg korábbi éveinkben. A lényeges kérdés tehát nem az, hogy lehet-e változtatni, hanem, hogy elköteleződöm-e a saját változásom mellett napról napra, mely aztán hétről hétre új lehetőségeket teremt.

hirdetés

Limpár Imre

tréner, tanácsadó szakpszichológus

HISZEM, MINDIG VAN MÁSIK ÚT, MINDIG TEHETÜNK MÁST, MINT, AMIT EDDIG TETTÜNK. ÉPP EZÉRT SOKKAL INKÁBB MI HATÁROZZUK MEG SORSUNKAT, MINTSEM A SORS IRÁNYÍTANÁ ÉLETÜNK ALAKULÁSÁT. VALLOM, HA EZ A BELÁTÁS MEGSZÜLETIK, CSAKIS AKKOR LESZ KÉPES FELSZABADÍTANI A SZEMÉLY AZOKAT A KÜLSŐ ÉS BELSŐ ERŐFORRÁSOKAT, MELYEKKEL BETELJESÍTHETI MINDAZT, AMIRE HIVATOTT; FELISMERVE ÖNÖN FELELŐSSÉGÉT, S RÁÉBRED, A VÁLTOZÁS ÉS A KITELJESEDÉS KULCSA EZTÁN Ő MAGA.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás