Adjon már tíz deka parizert! A szavak romboló és építő ereje a mindennapokban

hirdetés

hirdetés

A szavaknak ereje van. Kapukat nyit meg ez az erő, de bezárni is képes ajtókat. Nem mindegy, milyen szóhasználattal élünk a mindennapokban, sőt, hétköznapi helyzetekben lehet a legjobban kiaknázni a szavak erejét.

Boltban gyakran felfigyelek hasonló párbeszédre, eladót szólít meg a vevő:

– Adjon már tíz deka szalámit…

Vagy bármi mást, ez utóbbi lényegtelen. Általában férfi szájából hangzik el az ominózus mondat, különösen megdöbbent, ha jól szituált az illető, ráadásul többnyire nőt szólít meg így. Talán kérek. Talán legyen szíves – de nem ártana egy jó napot! sem.

Nulla illem. Száz százalék fölényeskedés. 

Légy szíves! Legyen szíves!

Kérek. Kérem.

Köszönöm.

Nagyon kedves.

Jó napot! Viszontlátásra!

Mindenkit meg tudnak nyitni ezek a mágikus szavak, még a legmorózusabb típusokat is. Na persze, idegenekkel miért kellene bájologni? 

Nem bájolgás ez, hanem normális viselkedés, amivel mások napjait, ha boldoggá nem is, de könnyebbé tehetjük. Aki a munkája folytán naponta sok adjon már-ban, flegmaságban, ingerültségben, morózus pillantásban részesül, előbb-utóbb élesíti az önvédelmi reflexeket, és átveszi ezt a posztó stílust, hisz nem érdemel mást a sok bunkó paraszt… A vége aztán az, hogy az is megkapja, aki amúgy nem bunkó paraszt…

Gyakran bevetem most már, ha fáradt emberek indulata csapódik felém hivatalokban, boltban, jártam-keltemben, hogy duzzogás, visszatámadás helyett felteszek pár kérdést vagy teljesen másként reagálok, mint azt az illető várná vagy ahogy adott helyzetben általában tesszük. Ha ő a hülye, nem emlékeztetem erre – megkérem, hogy nézze meg kicsit alaposabban, ami addig elkerülte a figyelmét. Megértően viszonyulok. Akik addig leugattak, beszélgetni kezdenek és szabadkozni. Elnézést kérnek, mosolyognak. 

Ilyen a szavak ereje. Működik. Érdemes letesztelni.

hirdetés

Mesterházy Mónika

Életszépítők Magazin alapító-főszerkesztő

Noha írni, olvasni mindig is szerettem, nem készültem az újságírói pályára. Gyerekkoromat a zene töltötte ki (harmóniumon, orgonán játszottam), érdekeltek a művészetek. Kreatív irányultságom ellenére érettségi után úgy döntöttem, hogy hivatásos segítő leszek. A sors azonban más irányba terelt; főiskolásként egy napilap szerkesztőségében kötöttem ki, így lettem végül "médiás". Végzettségeim szerint diplomás szociális munkás, kiadványszerkesztő, újságíró, intézményi kommunikátor vagyok. A munkában igyekszem az érdeklődésemet követni. Sok minden érdekel, ezek esszenciája ölt formát az Életszépítők Magazinban.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás