A többszörös intelligencia és a tehetség sokfélesége
Túl az IQ-n: a többszörös intelligencia elmélete megmutatja, miért nem a jó osztályzatok határozzák meg a gyerekek valódi tehetségét. Az iskolakezdés sok szülőben felszínre hozza a szorongást: vajon elég jó jegyeket hoz majd a gyermekem? Megállja-e a helyét a matematikában és a nyelvtanban? Szülői elvárások bizony vannak, még ha nem szívesen ismerjük is ezt be. Nevezhetjük persze reménynek is: bízunk abban, hogy a gyermekünk jó képességű és szépen helytáll majd az iskolában…
Úgy hisszük, hogy aki az iskolában sikeres, elismert, az az életben is jól boldogul majd felnőttként. Pedig nemcsak az éltanulók, a jól teljesítők lehetnek sikeresek felnőtt korukban.
Howard Gardner, a Harvard Egyetem pszichológusa 1983-ban írta le, hogy az intelligencia-hányados (IQ) csupán egyetlen szűk szeletét fedi le az emberi elme kapacitásának. Az IQ az öröklődés és a környezeti hatások együttes eredménye. Bár ma már az érzelmi intelligenciáról, az EQ-ról is egyre több szó esik. Az EQ is legalább ennyire fontos pillér: meghatározza, miként viszonyulunk másokhoz, hogyan kezeljük a feszültségeket, és milyen értékrendet követünk a mindennapi döntéseinkben.
Többszörös intelligencia elmélet – a te gyermeked miben kiemelkedő?
Gardner állította fel a többszörös intelligencia elméletet, 8 intelligencia-típust különböztetett meg (ez azóta 9-re bővült). Szerinte legalább nyolcféle intelligencia létezik, s minden gyermek ezek egyedi keverékével indul el az iskolába.
A hagyományos frontális oktatást a nyelvi-verbális intelligenciával rendelkező diákok viselik a legkönnyebben – számukra a fogalmazás, a szavak árnyalatai nem jelentenek nehézséget, könnyen tanulnak idegen nyelveket.
Hasonlóan előnyös helyzetből indulnak a logikai-matematikai intelligencia birtokosai, akik a mintázatokban, képletekben és az absztrakt struktúrákban felfedezik a rendet.
Az iskolai osztályzatok döntő többsége ezt a két területet értékeli, ám a tehetség ennél sokkal rétegzettebb, és a való életben nem csak a jó bizonyítvány határozza meg a boldogulást!
A jó térbeli-vizuális intelligenciájú gyerekek például három dimenzióban gondolkodnak, fejben modellezik a környezetüket, és már azelőtt látják a kész rajzot vagy struktúrát, mielőtt papírra vetnék – belőlük válhatnak később a legkiválóbb tervezők, építészek vagy fotósok.
A testi-mozgásos intelligenciával megáldott diákok a legkönnyebben tapasztalati úton és mozdulatokon keresztül tanulnak. Az ő tudásuk az izommemóriában, a finommechanikában és a reflexekben lakik. Ők azok a sebészek, élsportolók, táncosok vagy kézművesek stb., akiknek a „kezükben” van a gondolkodás.
A jó zenei-ritmikai intelligenciájú fiatalok számára a világ hangmagasságok, tónusok és ritmusok finom rendszere. Érzékenyek a környezetük zajaira, és a zenélésben vagy az éneklésben találják meg a leghitelesebb önkifejezést.
A természeti intelligenciával rendelkező gyerekek pedig ösztönösen értik az élő környezet, a növények, az állatok és az ökoszisztéma összefüggéseit. Náluk a tanulási kedvet egy szabadtéri projekt vagy egy biológiai megfigyelés nagyságrendekkel jobban felébreszti, mint bármilyen zárt tantermi előadás.
A sikeres életút szempontjából talán mégis az ún. humán dimenziók a legmeghatározóbbak.
Az interperszonális (társas) intelligenciájú diákok nagy empátiával vannak jelen a közösségben, megérzik a feszültségeket, és természetes ösztönnel kezelik a konfliktusokat.
Ennek párja az intraperszonális (személyes) intelligencia, ami az önismeretet, a saját határok ismeretét és az önálló célkitűzés képességét takarja.
Gardner mindezek mellett leírta a kilencedik, úgynevezett egzisztenciális intelligenciát is azoknál a fiataloknál, akiket már korán a létezés nagy, filozófiai kérdései foglalkoztatnak.
Fontos tehát megérteni, ha a gyermek nem tündököl a matematika vagy a nyelvtan területén, az nem azt jelenti, hogy gyenge képességű! Inkább arról lehet szó, hogy olyan területeken vannak kiemelkedő képességei, melyeket a hagyományos iskolai osztályzatok nem mérnek.
A szülők és a pedagógusok együttes felelőssége felismerni és támogatni a gyerekek egyedi erősségeit! A sikeres és kiegyensúlyozott felnőttkor kulcsa a gyermekben rejlő valódi tehetség kibontakoztatása. Ez pedig azzal is járhat, hogy nem lesz kitűnő a bizonyítványa…
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
