Amikor a valóság és a képzelet összecsúszik egy szerelmes nő fejében. Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre. Filmjegyzet
Eleinte azt gondoltam, úristen, ha ezt a szingli barátnőm megnézi, többé nem lesznek érveim, mert ez ellentmond mindannak, amit kemény leckéken keresztül megtanultunk a szerelemről, önmagunkról, jó esetben még az elején, valamikor a tinédzser korunkban vagy a húszas éveink első felében, hogy az ember lánya könnyen kivetít mindenfélét a férfira, aki megtetszik neki, de az nincs. Pont. Erre a Szex és New Yorkban egyszer egy egész részt áldoztak, hogy ha nem hív, az azt jelenti: nem jössz be neki. Csak ennyi, így egyszerűen. Nem jelenti azt, amit ő mond, vagy esetleg nem is mond, hogy elfoglalt, sok a munkája, beteg az anyukája, és a többi: ez mind kifogás. Ne keresd, ne kutasd az okát, miért vánszorog ennek a kapcsolatnak az elindulása, engedd el, nincs az, amit képzeltél.
És akkor van néha olyan, bár inkább csak a XY-nak a Z ismerősével történt meg, hogy mégis szereti az illető, mégis szerelem volt első látásra neki is, csak mondjuk tényleg megijedt a szerelemtől, vagy annak az erejétől, meg hasonló érvelések, amikről úgy érzem, kimondani is nevetséges őket, mert a férfi vagy akar valakit vagy nem akar valakit és kész, a többi mellébeszélés, hiú remény, önbecsapás, beleképzelés, kétségbeesés. Nincs ilyen, hogy de ezt mondta, azt mondta, azt írta messengeren, és akkor ez ezt jelenti meg azt jelenti, meg így nézett, meg az látszott a szemében. Nincsenek félreértések, elmondhatatlan titkok, amelyek miatt valami nem annak látszik, mint ami valójában.
S akkor vannak a hollywoodi romantikus filmek, amelyek némelyikében, mégis van ilyen, mindenféle átokverte szerelem, félreértések és véletlenek, meg van pasi, aki hatalmas gazembernek tűnik és nagyon messzire el kéne kerülni, de mégis kiderül, hogy titokban a legszuperebb ember, akit a Föld a hátán hordott, csak akadályoztatva volt, valamiért ezt nem mondhatta el magáról, stb. De én ezeket a hollywoodi filmeket mindig hiteltelennek tartottam, meg főleg kínosnak. Azt hittem, a történet miatt, hogy az butaság, de most kiderült, hogy nem.
Horvát Lili filmje olyan, mintha fognánk egy ilyen sztorit, és nagyon a mélyére mennénk, érzékenyen megvizsgálnánk, és ezáltal igazzá válik az egész.
A rendező-forgatókönyvíró egy jelenetből indult ki, amelyben a nő elmegy a férfihoz, telve szerelemmel, de az meg sem ismeri. Ezt bontotta ki egy egész filmmé. Mi történik utána? Mi történik akkor, ha az a nő eléggé intelligens és érzékeny ahhoz, hogy gyanakodjon magára és relevánsan képes legyen gondolkodni a tetteiről, az érzéseiről, és mindennek ellenére hallgat egy nagyon mélyen húzódó, belső intuícióra.
Horvát Lili kifejezetten szereti a szélsőséges ellentéteket és az ambivalenciát, így a történetben egy agysebészt látunk, aki a munkájában a lehető legracionálisabb ember, hatalmas önfegyelemmel, tűpontosan dolgozik koponyacsonttal, agyszövettel, vérrel. Ez éles kontrasztban áll azzal, hogy közben követ egy meghatározhatatlan belső késztetést és ez az út teszi olyan misztikussá az egész történetet.
Egyébként is nehéz észrevenni ezeket a megérzéseket, még inkább figyelembe venni és hallgatni rájuk a racionális gondolatok össztüzében. De ez a kettősség különlegessé teszi a filmet, amiben a glioblastoma szó, a világ legveszélyesebb agydaganata is rejtélyes, bennfentes szinezetet kap, mindez mesterien kavarodik össze egy izgalmas történetté, amiben a néző már mindent gondol, meg az az ellenkezőjét is. Nemcsak díszlete, hanem szerves része ennek Budapest is a kórházaival: egyszerre koszos, gyönyörű, realista és transzcendes.
Ezért nagyon jó kelet-európai, de főként magyar szerelmes filmeket nézni, mert sokkal hitelesebben képesek megkönnyíteni a lelket. És látjuk a női pszichét is nagyon érzékenyen és nagy szeretettel ábrázolva, amitől az ember lánya megértőbb lesz önmagával szemben meg a barátnőjével szemben is.
Horvát Lili rendező
A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre c. romantikus dráma 2020. szeptember 24-én került a mozikba Stork Natasa és Bodó Viktor főszereplésével, a Mozinet forgalmazásában. Horvát Lili második nagyjátékfilmjében a valóság és képzelet csúszik össze egy szerelmes nő fejében. Mennyiben építjük önmagunkban a szerelmi történeteket? Mennyire másképpen megélhető két ember számára ugyanaz a szerelem?
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.
