Aranyéveink – Végül újrakezdjük? A magyar származású svájci rendező vígjátékát érdemes komolyan venni!
A negyvenesek, ötvenesek életközépi válsága, a midlife crisis sokkal felkapottabb téma, mint az életközepet követő évtizedek, ha pedig – idehaza – a nyugdíjasok mindennapjaira gondolunk, nem feltétlenül az Aranyéveket találjuk a legkifejezőbb jelzőnek, úgy általában.
A filmet a magyar származású, Zürichben született rendező, Barbara Kulcsár rendezte; a friss nyugdíjasokról szóló fordulatos történet Svájcban közönségkedvenc lett. A film 2023. szeptember 21-én kerül a magyar mozikba, és minden esély megvan arra, hogy itthon is jó lesz a fogadtatása.
Egy nyugdíjasokról szóló film nem tűnik közönségcsalógatónak, így az első lépés az, hogy ettől az előítélettől felszabadítsuk magunkat. (Azt sem érdemes forszírozni, bár lehetne, hogy Svájcban bezzeg milyen menő dolog nyugdíjasnak lenni…!)
Ez a film nem célzottan nyugdíjasoknak készült, és nem is azoknak, akik belátható időn belül elérik a nyugdíjkorhatárt (remélhetően sokan megnézik közülük is). A film korhatáros, 16 év alattiaknak – nyilván a pikáns jelenetek miatt – nem ajánlott, de huszonévesek, harmincasok, negyvenesek egyaránt szórakoztatónak és elgondolkodtatónak találhatják, mert átkeretezi a rögzült – egyúttal korlátozó – normákat, fontos és tabusított társadalmi kérdéseket feszeget. Mindezt nem polgárpukkasztó módon teszi, hanem könnyedén, értelmezhető és szerethető módon, egészen közel jutva a természetességhez. A történettel, a szereplők ún. egyéni szociális problémáival empatizálni és szimpatizálni is tudunk.
A film 21. századi jelenségekre is rezonál, megvillantva bizonyos generációs problémákat. A nyugdíjas házaspár harmincas éveiben járó fia például Tinder-függő, legalább 200 alkalmi kapcsolaton van túl, nem erőssége az elköteleződés; a nővére ellenben három gyermeket szült, a szülői kiégést alkohollal próbálja oldani, a házassága romokban, és tinderes testvérével együtt idejekorán a szülői örökségre pályázik; az ősök ugyanis tisztes egzisztenciát teremtettek aktív éveikben, jó környéken, szép családi házban élnek.
Szóval elérkezett a fiatalos nyugdíjasok aranykora. Rég kirepültek a gyerekek, nem kell bejárni dolgozni, eltűnik (külsőségeiben) a szakmai szerep is. Van végre elég tér és idő a férjhez/feleséghez való kapcsolódáshoz, nem (legalábbis kevésbé) terelnek el külső kényszerek és hatások. Ez eddig idill. Ki gondolná, hogy a lomhán egymásba folyó napszakok, az állandó otthoni társaság hamar éket verhet egy régi házasságba…?
A főhősökkel ez történik. Párkapcsolati válságuk érzőn komikus, a helyzet érthető és nem nevetséges. A legtöbb párkapcsolatban előjönnek ezek a dilemmák, súrlódások.
Számomra nem tűnik életszerűtlennek az sem, hogy egy hosszú házasságban harminc év múltán válik elviselhetetlenné a másik, hogy ennyi idő után csattannak össze a tűz és víz temperamentumok, hogy ilyenkor kezd igazán idegen, zavaró lenni a másik hóbortja, napi rutinja, mulasztása, hiányossága stb. A házaspár együtt megy át ezen a normatív krízisen; kezdetét veszi a se veled, se nélküled játszma, és néha inkább tűnnek éretlen kamaszoknak, mint sok mindent megélt, tapasztalt bölcseknek.
Amíg nem tapasztaltuk meg, addig csak feltételezés, hogy a nyugdíjkorhatár átlépése legalább annyira felszabadító, mint szorongató. Közelebb hozza érzetben az életvéget, miközben új életkezdettel is kecsegtet. Svájcban is, Magyarországon is. A pénz adta lehetőségek fontosak, de nem ezen van a hangsúly, hanem a belső elhatározáson és megélésen.
A film üzenete számomra az, hogy soha nem szabad lemondani önmagunkról.
Az Aranyéveink c. filmben felvázolt együttélési formák – mint nyugdíjaskori alternatívák – tabudöntögetésnek is felfoghatók, de fogjuk fel inkább úgy, hogy az önszerveződő és önfenntartó kommunák az altruizmus jegyében az időskori elmagányosodásra kínálnak működőképesnek tűnő megoldást.
Az Aranyéveink műfaja szerint vígjáték, és annak ellenére, hogy komoly kérdéseket feszeget, törekszik arra, hogy mosolyogva hagyjuk el a mozitermet. Barbara Kulcsár szerethető filmet rendezett.
– Az Aranyéveink – Végül újrakezdjük? egy klasszikus dramedy, egy igazi emberi színjáték – fogalmaz Barbara. – Imádtam, hogy a főhősnőnk 65 év feletti. Ennek ellenére a történet igazán univerzális. Egy mindenki által értelmezhető film, mely azt kérdezi, hogy hogyan működik és működhet a szerelem. Nem kell ahhoz nyugdíjasnak lenned, hogy ehhez kapcsolódni tudj. Minden hosszútávú kapcsolatban egyszer feljön az eltérő filozófiák és élettervek kérdése. Amit a film szépen átad, az az, hogy sosem túl késő átvenni az irányítást az életed felett, amikor észreveszed, hogy a megszokott rutin már nem működik. Nagyon szeretem azt a megoldást, amit Petra (a forgatókönyvíró) talált a karaktereinek. Nem fekete-fehér, együtt vagy külön – ettől lesz igazán érdekes egy történet. Nekem ez az igaz szerelem: elengedni egymást úgy, hogy nem veszíted el a másikat. Ez csodálatos!
Hivatalos ismertető
Peter nyugdíjba vonul, amit felesége Alice már régóta várt, hogy újra sok időt tölthessenek együtt. Egy baj van csupán: kicsit máshogy képzelik el a nyugdíjas éveket. A romantikusra tervezett földközi-tengeri hajóút nem teljesen úgy alakul, ahogy elképzelték, ezért egymás mellől elsodródva külön utakon próbálnak rájönni, hogyan adjanak új tartalmat kapcsolatuknak.
Magyarországi forgalmazó: JUNO11 Distribution
A film magyar szinkronnal kerül a hazai mozikba
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
