Hű maradni Kapolcshoz – 140 ezren látogattak el idén a Művészetek Völgyébe
Két-három éve nem volt ekkora, a program- és a vásári kínálatra egyaránt fogékony közönsége a Művészetek Völgyének, állítják egybehangzóan az általunk szóra bírt árusok, művészek, helyiek. A kezdetekkor csak egy szűk kör számára elérhető művészeti napokból a 2000-es évek elejére gigafesztivállá növekedett Művészetek Völgye Fesztivált – főleg anyagi nehézségek miatt – az utóbbi években többször temették. Barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy hamvaiból támadt fel, mindenesetre a látogatottsági adatok arra vallanak, hogy a fesztivál 2014-ben újra megmutatta erejét: a színes programkínálat, a jó marketing, s egyéb szerencsés együttállás képes tömegeket vonzani a kis Balaton-felvidéki településre. Kapolcs három nappal a fesztiválzárás után újra csendes, és így is nagyon szerethető.
– A 24. esztendő! Majdnem negyed évszázad! A nemes mese a rendszerváltás évében kezdődött, de a Kapolcsi Művészeti Napokra talán csak a 60-asok emlékeznek, nem kevés nosztalgiával. Az alapító Anyák és Apák egy része már a múló idő foglya. Aztán az ezredforduló kihordta magából a soktelepüléses, önmagán túlnőtt Művészetek Völgye gigafesztivált, amely fotóalbumokba, szakdolgozatokba raktározódott el, no meg egy világra érzékeny generáció sejtjeibe. A történet folytatódik, de az összetett mondatok egyre zsugorodnak, a virtuális világ viharos tempója csak egy-egy szóba tömörített gondolatot enged. Az Újabb Szereplők Újabb Világot teremtenek, csak a falu marad a régi, a templomok, a temető, a malmok, a források…és a patak. (…) A gerinc és a forma változatlan, viszont a csepűrágók, zenészek mellé felsorakoznak a X-Y-Z generációs startuposok, a megszállottan fejlesztők (no meg újabb mecénások), és így érkezünk majd a negyedszázados múltunk idei előszobájába. Köszönet a helyi és gyüttment Elkezdőknek, az időszakos felfordulást Eltűrőknek és a Folytatóknak – olvasható a Művészetek Völgye programfüzetének előszavában Márta István fesztiváligazgató köszöntője. Márta István – alapító Apa – érdeme, hogy Kapolcs nevét az országban mindenki ismeri, és sokan határon túl is.
Völgystatisztika
A szervezők MTI-hez eljuttatott közleménye szerint mintegy 140 ezren fordultak meg idén a Művészetek Völgyében (mintegy 20 ezerrel többen, mint tavaly, tavalyelőtt, vagy 2011-ben, a szerk.). A július 25-től augusztus 3-ig tartó rendezvénysorozaton Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden 55 helyszínen 1500 fellépő közreműködésével mintegy ezer programot szerveztek. Kapolcs és a környék összes szálláshelye foglalt volt. A fesztivál tíz napja alatt 177 kézműves árulta portékáját és 73 ideiglenes vendéglátóhely nyílt, 67 völgymunkás, valamint 30 önkéntes szolgálta a fesztiválozókat. A völgyvendégek idén közel 3 hektoliter vért adtak, több mint 500 köbméter hulladék gyűlt össze – nagy része szelektíven.
A legrégebbi helyszín a völgyben az ötödször megnyitott Palya-udvar, az énekesnő idén 18-szor lépett fel, 14 teltházas koncertnek adott otthont. Hobo és bandája 200 dalt játszott el 10 nap alatt, a Kaláka Versudvarban 75 programon vehettek részt a látogatók, több mint 300 új vers született. A legtöbb szereplője a hagyományőrző Muharay udvarnak volt 700 fellépővel. Sikeresen mutatkozott be a Design Terminál, ahol 26 magyar designer, tervező, illetve 7 kiállító startup cég termékét és technológiai fejlesztéseit tekinthették meg, formabontó beszélgetéseiken 42 meghívott vendég volt jelen. A szintén sikeresen debütáló Harcsa Veronika udvarban a 9 esti koncert teltház mellett zajlott, 3 külföldi fellépőt láthattak, Harcsa Veronika 32 alkalommal állt színpadra. A Blue sPot Caféban 60 kilométernyi gitárhúrt pendítettek meg, és 100 szájharmonika szóló hangzott el, az esti koncertek teltház és külön forgalomirányítás mellett zajlottak, az éjszakai, szintén teltházas örömzenéléseken a különböző színpadokról mintegy 100 fellépő fordult meg. Sokakat vonzott még Jancsi bácsi udvara, a taliándörögdi Ősök Háza, a Református udvar és a Völgyben nyílt mintegy 50 kiállítás. A Társasjáték Völgyben kétszáz különböző játékkal játszhattak az érdeklődők, a Zöldprogramok keretében szervezett túrákon és előadásokon 700-an vettek részt. A Színház Színpadon hét társulat 22 előadását, a Völgykomolyzene programjain 110 fellépő műsorát tekinthették és hallgathatták meg a vendégek. Az Éltető Völgyben 60 Balaton-felvidéki település mutatkozott be kézműveseivel, művészetével, őstermelőivel. A Kapolcsi Kék Abrosz udvarokban nyolc konyha kínálta a helyi, házias ízeket.
Életszépítők szubjektív
Minden évben lenyűgöz Kapolcs átlényegülése. A falu lakói egy emberként adják át magukat a forgatagnak, százezernyi idegen – gyüttment – kénye-kedvének. Bizonyára akadnak lakosok, akik nincsenek feldobva a tíz napos zajos őrülettől, de ők nem hallatják a hangjukat. Köszönhető ez annak is, hogy a fesztivál különösebb rendbontás nélkül zárul – értem ez alatt főleg a vagyon elleni bűncselekményeket. (Jellemzően közlekedési kihágások, parkolási szabálytalanságok miatt bírságolnak a rend őrei.) Nemcsak közösségi helyek, hanem magánporták, százéves pajták, rozoga melléképületek is programhelyszínné, művészeti kiállítótérré nemesülnek. Vendéglátósok, kézművesek, alkotók árusítóhelyévé avanzsálnak az udvarok, a kis sétányok; a házakban vendégszobák nyílnak, a kertekben, a veteményesek mellett, és a környéken, ahol csak lehet, sátrat vernek az érkezők. (Ha szerencséjük van, nem mossa el őket az eső…) A családi kis konyhák nagyüzemi kifőzdék módjára emberek százait lakatják jól naponta.
Amennyire csendes, nyugodt Kapolcs az év 355 napján, annyira zajos és felfokozott 10 napon át. Le lehetne egyszerűsíteni a dolgot annyival, hogy kis időre legalább történik valami nagy-szerű a környező városoktól relatíve távol eső faluban, ami legegyszerűbb olvasatban azt is jelentheti: sok ember sok pénzt hoz alapon egy kis mellékjövedelemre is szert tehetnek az élelmesebb helyiek. Sokan szidják Kapolcs anyagias arcát – a kirakat alapján, a felszínt látva hajlamosak vagyunk általánosítani. Igen, vannak problémás részek – nehezen lehet (jó helyen főleg) parkolóhelyet találni, s aki csak egy órácskát maradna, annak is ki kell fizetnie az ezer forintos napijegyet a parkolásért… Viszont nem kötelező kiadni ezer forintot egy kürtőskalácsért, vagy egy fél tál dödölléért, négyszáz forintért sem muszáj fagyit venni, ha ezer forintért három fogásos házi kosztot kapunk, 250-ért fél liter házi bodzaszörpöt, vagy 200-ért méretes bundás kenyeret. A Malompart étterem normál árai sem duplázódnak a fesztivál ideje alatt. A kereskedői szellem persze munkál, de ez nem kapolcsi sajátosság. Létezik olyan vendéglátós, aki egy teljes udvart megvásárolt tíz éve. Itt maga is kínál saját étkeket, a fennmaradó helyet – elaprózva – pedig bérbe adja több árusnak. A magas bérleti díj magas kereskedői árakat von maga után…
A kritikusok a vásári felhozatalt is szúrós szemmel nézik. Kapolcson nem árulhat akárki akármit – az árusok jelentkezés alapján, a szervezők által elfogadott termékekkel állhatnak ki a portékáikkal. Az árusokat a fesztivál ideje alatt is ellenőrzik – csak azokat a termékeket tehetik ki a pultra, amire engedélyt kaptak. Van tehát minőségi kontroll. Azon persze lehet vitatkozni, mennyire alacsony/magas a színvonal, de az bizonyos, Kapolcs nem a méregdrágán kínált bóvlik vásártere. Más-más arányban, de nemcsak forgalmazók, viszonteladók, hanem kézművesek, iparművészek, népi kismesterségek képviselői is jelen vannak saját alkotással/termékcsaláddal, s értelemszerűen olyan kínálattal igyekeznek kiállni, amire egy fesztiválon fizetőképes kereslet mutatkozhat. Több árust is megkérdeztünk az idei tapasztalatokról, mindegyikük azt mondta, sokkal jobb volt az idei év, mint a tavalyi, vagy a tavalyelőtti. A nagyobb vásárlókedv nem feltétlenül a fizetőképesség erősödését jelzi, hanem inkább a szervezést dicséri: nagyon vonzó volt az idei programkínálat, és a marketing is erős volt, vélik az árusok.
Márta István fesztiváligazgató szólaltatja meg egy performansz keretében a táborban rendezett workshopon készített nagyméretű húros hangszert a 24. Művészetek Völgye fesztiválon a Hello Wood nemzetközi design és építészeti alkotótáborban, a Kapolcs mellett található Csórompusztán 2014. július 27-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Táncképek címmel 50 táncos műsora a Muharay udvarban a 24. Művészetek Völgye fesztiválon,Kapolcson 2014. július 26-án. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Lovasi András Lackfi János versét énekli közös estjükön, a Kaláka udvarban, a 24. Művészetek Völgye fesztiválon Kapolcson 2014. július 29-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Gryllus Dániel, Sebestyén Márta és Gryllus Vilmos közös koncertjükön a Kaláka Udvarban a 24. Művészetek Völgye fesztiválon Kapolcson, 2014. július 27-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
A kocsma udvara a 24. Művészetek Völgye fesztiválon, Kapolcson 2014. augusztus 1-jén. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Tátrai Tibor gitáros a Wildflowers együttes koncertjén a 24. Művészetek Völgye fesztiválon a kapolcsi Blue sPot Café színpadon 2014. augusztus 2-án este. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Kapolcshoz hű maradni
Budapestre tartottam szerda délelőtt, amikor Pula községen áthaladva megpillantottam Attilát. A fesztiválon ismertem meg; mentőkutya kiképzőként állta az érdeklődők rohamait – két kutyáján egész nap csüngtek a gyerekek -, emellett hajnalonként az egyik Kék Abrosz udvarban főzött magyaros, házias étkeket, 50-60 emberes adagokat. Jókat beszélgettünk a fesztivál ideje alatt. Kapolcson nőtt fel, édesapja ma is ott él. Jó ismerősként köszöntöttük egymást. Beszaladt a házba, és egy könyvvel tért vissza. Remek kötet mindazoknak, akik Kapolcsot a fesztivál révén egy kicsit a magukénak érzik. Ladányi András szerző írja a kötet ajánlójában:
– A kapolcsi emberi sorsok tengerében merültem el. A mélyről felhozott gyöngyszemeken át – beszélgetésekből – tűnik elő Kapolcs. Az emlékezet szubjektív szűrőjén keresztül láthatjuk a kapolcsi emberek szokásait, hagyományait, hétköznapjait, ünnepeit, tragédiáit. Ezek a beszélgetések nemcsak a régmúlt históriáinak, száraz tényeinek az összegzése, hanem a személyesen megélt, átélt múltnak és jelennek a kimeríthetetlen kútja. Ebből olthatja szomját az a kíváncsi olvasó, aki Kapolcsot és a kapolcsi embert meg akarja ismerni. (…) Akkor talán más szemmel, érzelemmel nézi Kapolcsot, annak természeti környezetét és a kapolcsi embereket.
A kötet a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet kiadásában, a Csigakönyvek sorozat 4. részeként jelent meg 2005-ben
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
