Életközépi válság, férfiszívvel. Még egy kört mindenkinek! Filmjegyzet

Az  életkor csak egy szám. A midlife crisis, azaz az életközépi válság nem feltétlenül érint mindenkit. A válságot pedig jellemzően váratlan, tragikus esemény(ek)hez kötjük, nem pedig éveink növekvő számához. És sokan nem is válságként élik meg azt a folyamatot, amit az idősödés felé történő „elmozdulás” jelent. A korosodásra – egyre szembeötlőbb jelei által – normatív krízisként tekinthetünk; ezt a sajátos állapotot életünk során többször, minden komolyabb változást hozó életszakaszban (kamaszkor, családalapítás, szülőség stb.) megtapasztalhatjuk. A normatív krízis a változás, a fejlődés velejárója, ám a komoly érzelmi igénybevétel ellenére nem feltétlenül negatív előjelű. Szemben az akcidentális krízissel, amivel egyikünk sem számol szívesen, pedig ezek is bekövetkezhetnek (katasztrófák, veszteségek, betegség, gyász…stb.).

Mind a normatív, mind az akcidentális krízis komoly alkalmazkodást/megküzdést követel, külső beavatkozásra – professzionális segítségre – akkor lehet szükség, amikor komoly nehézséget okoz a feldolgozás, a folyamat elhúzódik, ha az életminőségre, életvezetésre negatív hatást gyakorló „beszűkült” érzelmi állapot állandósulni látszik… Az életközépi válság rokonítható a 12 lépcsős folyamatként leírt kiégés (burnout) szindróma valamely magasabb szintjével is. A kiégés 12 fázisáról ebben a cikkünkben írtunk.

Tény, hogy a férfiakkal, nőkkel szemben sajátos elvárásokat támasztó nyugati kultúra vízválasztóként kezeli a negyedik, ötödik X-et; akit nem foglalkoztat az életkora, még abban is nyomasztó tényként tudatosulhat a külső nyomás által, hogy elkezdett forogni a B-oldal. Ha teret engedünk a nyomásnak, el is hihetjük, hogy a lehetőségeink negyven felett egyre korlátozottabbak, s nyomós okunk van a kapuzárási pánikra… Pedig szerencsés esetben ilyenkor még produktivitásunk teljében vagyunk, ugyanakkor már  komoly élettapasztalat birtokában is, amit az előnyünkre fordíthatunk, és a környezetünk is profitálhat belőle.

Természetes persze, hogy bizonyos életkor felett megfogalmazódnak bennünk értékelésre-összegzésre késztető kérdések: hol tartunk, merre tartunk…? Kár lenne azonban azt hinni, hogy nincs lehetőségünk a korrekcióra, az újratervezésre.

Nem szabad lemondani önmagunkról!

 

A Még egy kört mindenkinek c. dán filmdráma négy középiskolai tanár és jóbarát története. Az életük látszólag rendezett, csak épp kikopott belőlük az ifjonti hév. Egymás társaságában képesek némileg feloldódni, de már rég nem dédelgetnek világmegváltó terveket. A túlélésre rendezkedtek be a mindennapok taposómalmában.

Egyikük születésnapi vacsoráján beszélgetni kezdenek Finn Skårderud norvég pszichiáter, pszichoterapeuta megosztó teóriájáról, miszerint az ember állandó 0,5 ezrelékes véralkoholszinttel képes az optimális életminőségre. Az ennél veleszületetten kevesebb véralkoholszintet alkoholfogyasztással lehet feltornázni a kívánatos szintre. A társaság elhatározza, hogy teszteli az elméletet, kísérletnek vetik alá magukat. Meggyőző érvelésnek tűnik, hogy csupán a tudomány oltárán áldoznak, ha az alkohol hatásait precízen dokumentálják. Szentül hiszik, hogy képesek lesznek kontrollálni magukat. És a véralkoholszintre vonatkozó teória eleinte tényleg működik: sokkal felszabadultabbá, életigenlőbbé válnak. Szakmai teljesítményük javul és a munkatársakkal, a családtagokkal való kapcsolatuk is. De ahogy egyre emelik a „tétet”, vagyis a bevitt alkohol mennyiségét, fokozatosan eljutnak a kontrollvesztettség állapotáig. Végül az alkohol veszi át az irányítást és megkezdi a rombolást…

A film az alkoholizmus csapdáját mutatja be gyors időbeni lefolyással. Másfelől a férfiak szemszögéből érzékelteti az életközépi válságot; látjuk a családapát, akinek az otthonlét az állandó gyerekzsivajt és a gyereknevelésben kimerült feleség társaságát jelenti. Látjuk a másik férjet is, akinek a gyerekei már kamaszok, de a feleségével távoli ismerősként kerülgetik egymást odahaza…a tanítás pedig már rég nem ad számára örömet, lemondott tudományos karrierjéről. Ezek a jelenetek igen életszerűek, jól érzékeltetik a szülőség, házasság kritikus pontjait: a hétköznapok darálójában lassan kikophat az intimitás, eltűnhet a figyelem, végül csak a napi rutinok, megoldandó feladatok maradnak.

Olyan ez, mint egy lassú kínhalál. Minden kiüresedik.

Thomas Vinterberg dán rendező személyes drámája megkerülhetetlen a számos nemzetközi díjat, köztük Oscart is elnyert film kapcsán. A film alapötlete már korábban megszületett a rendezőben, színházi darabot is írt hozzá, de a Még egy kört mindenkinek c. filmet (dán címe Druk, angol címe Another Round) Ida lánya bíztatására forgatta le. A sors kegyetlen fordulata, hogy Ida négy nappal a forgatás megkezdése után az életét vesztette autóbalesetben. Tizenkilenc éves volt. A filmet a lány emlékének szentelték. A jelenetekben feltűnő diákok közül többen Ida osztálytársai voltak… A tragédiát követően Vinterberg átalakította a forgatókönyvet. Csakazértis életigenlő filmet akart:

„Nem csak ivásról kell szólnia, hanem életre ébresztésről”.

A filmbéli négyes egyike az a Mads Mikkelsen (Martin szerepében), aki Vinterberg hasonlóan „ütős” filmjében, A vadászatban a szexuális abúzussal vádolt óvodapedagógust alakította. Mads Mikkelsen kiégett tanárként is igen meggyőző, alakítását több rangos díjjal jutalmazták (Európai Filmdíj, BAFTA-díj, Robert-díj stb.).

A társaság alkoholmámoros „szabadságharca” a Thomas Bo Larsen által alakított testneveléstanár tragédiájával éri el kijózanító mélypontját… 

Aki erre az érzelmi hullámvasútra jegyet vált nézőként, nehezen engedi el a táncos zárójelenetet. Zseniális finálé. Mads Mikkelsen, szimbolikus értelemben, Fodor Ákos frappáns egysorosát táncolja el, mely szerint:

„élni szebb, mint jó”. 

 

Fotók forrása: A film magyar forgalmazója, Vergito Média vertigomedia.hu

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

3 × kettő =

hirdetés