Hol tartasz a kiégésben? A burnout szindróma 12 stációja. Hogyan fordítható vissza a folyamat, mi adhat védettséget?
Sigmund Freud gyakran idézett gondolata szerint „a lelki egészségnek két kritériuma van: képesség a munkára és képesség a szeretetre.”
Provokatívnak tűnhet a kérdés – hol tartasz a kiégésben? –, mert kétséget kizáróan azt sugallja, hogy benne vagy ebben a folyamatban. Az igazság az, hogy mindannyian benne vagyunk, csak más szintjén állomásozunk, más-más intenzitással. Fontosabb kérdés, hogy képesek vagyunk-e megelőzni a komolyabb, jelentős életminőség-romlással járó problémákat, önsegítő módon kezelni a meglévőket.
Sokan érzik úgy a kiégés kapcsán, hogy csupán elszenvedői a folyamatnak, hogy kicsúszott a kezünkből az irányítás. Adódhat olyan helyzet, amikor külső segítség kell. Van, amikor azzal tehetjük magunkért a legtöbbet, ha kérjük és elfogadjuk a segítő kezet, fél siker, ha képesek vagyunk erre.
A kiégés fogalmát és jellegzetes tünetegyüttesét Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus alkotta meg 1974-ben.
„A szindróma krónikus emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.” (H. J. Freuderberg)
A kiégésnek vannak stációi, melyek alapvetően a munkával, munkavégzéssel kapcsolatos lelkiállapot körülírására szolgálnak. A kiégés szindróma természetesen nem korlátozódik a munka világára, különböző életszakaszokban, bármely napi tevékenységben megjelenhetnek a „kiégés” különböző fázisai, legyen az tanulás, párkapcsolat, gyermeknevelés vagy az otthonnal kapcsolatos teendők.
Ónody Sarolta pszichiáter, pszichoterapeuta a kiégést tizenkét lépcsős folyamatként írja le, hangsúlyozva, hogy az egyes stádiumok között nincs éles határ, vagyis nehéz észrevenni, ha az egyikből a másikba csúszunk. Élethelyzettől, személyiségtől függően különböző intenzitással jelentkezhetnek az árulkodó jelek. Jellemző az is, hogy az életünk folyamán újra és újra belecsúszhatunk az egyes fázisokba, nincs védettségünk azáltal, hogy egyszer már kilábaltunk – önerőből vagy segítséggel – belőlük. A kiégéssel kapcsolatban gyakran hangsúlyozzák, hogy megelőzni egyszerűbb, mint kezelni. Ha a 12 fázist nézzük, az az általános nézet, hogy a 6. fázistól felfelé már szükség lehet szakember segítségére.
A kiégés 12 fázisa
1. A bizonyítani akarástól a bizonyítási kényszerig
Arra való törekvés, hogy „ideális legyek”. Csapda: ezen ideálok követését a környezet szorgalmazza, elismeréssel honorálja, serkenti.
Mi segít?
Annak a felismerése, amikor a bizonyítási igényből kényszer lesz. Természetes, saját munka- és életritmus kialakítása és a hozzá való alkalmazkodás.
2. Fokozott erőfeszítés
A bizonyításkényszer miatt a különböző feladatok egyre sürgetőbbé válnak. Megszűnik a feladatok delegálásának képessége, kialakul a kontrollvesztéstől való félelem. Kívülről az illető szorgalmasnak, célratörőnek látszik. A teljesítmény állandó növekedéséből adódóan fáradtság és az eredményesség csökkenése alakul ki.
Mi segít?
A feladatok egy részének delegálása. Így csökken a megterhelés, az eredményesség javul.
3. A személyes igények elhanyagolása
Elfelejtik elintézni személyes dolgaikat, lassan eltűnik az életükből az érzelem, a szerelem, eltűnik a humor, a vidámság. Hazavisznek munkát, a hivatalos elfoglaltság az egyetlen időtöltés.
Mi segít?
Első lépés a felismerés: mi vezetett régebben pihenéshez? Előre megtervezett napi- és hetirend segíti a kiegyensúlyozott életet.
4. A személyes igények és konfliktusok elfojtása
Érzik, hogy jobban kellene vigyázni egészségükre, de mindent megtesznek, hogy környezetük ne vegye észre, mennyire aggódnak magukért. A testi kimerültség jeleire túlteljesítéssel reagálnak: a hétvégét átalusszák vagy végigsportolják, ezután még fáradtabbak.
Mi segíthet?
Az intések komolyan vétele, az adhoc reakciók helyett az alvás és a mozgásigény rendszeres, napokra való beosztása.
5. Az értékrend megváltozása
Az eddigiek során megtanultak lemondani igényeikről, melyek mindig háttérbe kerültek, így lassan felborul természetes értékrendjük is. Az ítélő- és érzékelőképesség is deformálódik. Régi, szoros kapcsolatok feladása, baráti kör elvesztése, egyedüllét.
Mi segít?
A saját értékrend őszinte áttekintése: mi a sorrend? Milyen lenne az a sorrend, amely kielégítené? Milyen lépéseket tehet ezért?
6. A fellépő problémák tagadása
Minden megszűnik létezni, ami a teljesítménykényszeren kívül esik. Elvész a környező világgal való kapcsolat. A feladatvégzésre irányuló fixálódás. A baráti látogatások, beszélgetések nyomasztó teherré válnak. Nő az intolerancia. Beszűkül a gondolatvilág, megszűnik a politikai, társadalmi események iránti érdeklődés.
Mi segít?
A túlterhelés csökkentése. A változás az eltagadott valóság kimondásával kezdődik. Segít, ha sikerül az állapotukról beszélni.
7. Visszahúzódás
Nem hatnak rájuk a környezeti befolyások, a másokkal való eszme- és érzelemcsere elmarad. Az állandó túlterhelés miatt a remény és a téjékozódási igény kimerül. Szélsőséges jelenség lehet a „totális kiszállás” vágya. A visszahúzódás az elmagányosodástól való félelemmel is jár.
Mi segíthet?
Annak a belátása, hogy mindenkinek szüksége van emberi kapcsolatokra.
8. Magatartás- és viselkedésváltozás
Elvész a külső vélemény meghallgatása, minden kritikaként hat. A kapott szeretetre érzéketlenné válnak. Szenvedélyek megjelenése vagy a velük való szakítás. A változások jellemzője a szélsőségesség.
Mi segít?
A változások felismerése és tudatosítása. A másoktól kapott gondoskodás és a kritika közötti differenciáló képesség visszaszerzése.
9. Deperszonalizáció
Az önérzékelő képesség elvesztése, megszűnik a belső világgal való kapcsolat. Például idegennek érzik testüket, elvész a veszélyérzetük.
Mi segít?
Szakszerű orvosi segítség.
10. Belső üresség
Tartósan ez elviselhetetlen, gyakran lelkibetegségbe fordul át, félelem, pánikrohamok, klausztrofóbia stb.
Mi segít?
Szakszerű kezelés.
11. Depresszió
Az élet értelmetlennek, reménytelennek, örömtelennek, tehernek tűnik. A fáradtság és kétségbeesés érzése állandósul, nehéz az ágyból felkelni.
Mi segít?
Gyors szakorvosi és pszichoterápiás beavatkozás.
12. Teljes kiégettség
A kórképben a szomatikus és a pszichés veszélyeztetettség egyidejűleg jelentkezik.
Mi segít?
Gyors szakorvosi beavatkozás.
Ónody Sarolta 12 pontos felosztása támpontokat adhat önreflexióhoz.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
