ARC kiállítás 2026. A gyógyulás plakátjai az idegrendszerváltás útján
2026. szeptember 18-án megnyitott a 26. ARC Kiállítás. Ismét görbe tükröt tart elénk az ország legszabadabb szabadtéri tárlata. A szervezők az idei hívószónak az „Idegrendszerváltás” címet választották.
– Sziasztok! Hogy vagytok? Lazultok? Vagy még áll bennetek az ideg? Próbáljátok elengedni, de ehhez még idő kell? Ha lassan is, de enged a gyomorgörcs, és lehet, hogy tényleg gyökeres lesz a változás. Addig is érdemes a reflexeinket újraprogramozni, az idegeinket újrahuzalozni. A bekészített bőröndből is ki lehet pakolni, meg a mentett külföldi munkalehetőségeket is ki lehet törölni. És leginkább újra meg kellene tanulni szívből mosolyogni – olvasható a pályázati kiírásban.
Évekig nem látogattam az ARC Kiállítást. Közérzeti okokból. Elegem volt a plakátokból – elsősorban a közterületeket elárasztó, nyomasztó és manipulatív politikai üzenetekből. Olyannyira telítődtem, hogy egy idő után az ARC-ot is elkerültem. Úgy éreztem, a képek nagyrésze a tehetetlenség és a keserűség lenyomatai; nehéz volt átkapcsolni arra, hogy a kikerült művek valójában mennyire szellemes vizuális sűrítményei a társadalmi valóságunknak.
A 26. ARC-ra másként tekintek. Így hát vissza is tértem. A Bikás park után új helyszínre költözött a kiállítás: a Petőfi híd budai hídfőjénél, a XI. kerületi Goldmann György tér 3. alatt, a BME E épülete melletti parkolóban láthatók a plakátok. (Szokni kell az újabb helyszínt, az eredeti kiállítótérrel, a Városligettel nehéz versenyezni…)
Bár az ARC már két napja látogatható, ma délután még folytak a munkálatok annak érdekében, hogy végre sötétedés után is meg lehessen nézni a kiállítást. És plakátrongálás is történt…
Idegrendszerváltás: frappáns mottó
Ténylegesen az idegrendszerváltás idejét éljük; próbáljuk feldolgozni az elmúlt, hosszúra nyúlt időszakot. És figyeljük az eseményeket, hol döbbenettel, hol indulattal telve, hol türelmetlenül…
Személyes benyomás, hogy a magyar emberek bizalmát könnyű most már eljátszani, olyannyira sérültünk. De a remény is erős bennünk. A mai napig felszabadító arra gondolni, hogy 2026. április 12. új időszakot nyitott az ország történetében. Reményt és megkönnyebbülést.
Túl sok minden történt azelőtt, ciklusokon át. Túl sokáig történhetett túl sok minden, ami nem fér bele a morális, felelős gondolkodás és cselekvés kereteibe. Utólag persze nem értjük – bár közben sem nagyon értettük -, hogy történhetett meg mindez? Miért hagytuk, hogy így legyen…?
A 26. ARC kiállítás plakátjai a gyógyulás stációi. Tudjuk, hogy sem a kollektív, sem az egyéni felépülés nem megy egyik napról a másikra – hiszen bennünk munkál még a mély bizalomvesztés és a bizonytalanságtól való félelem. Mégis, ezek a képek most terápiás erővel bírnak, hisz a kiállításra érkezők mind ugyanazt a nehéz csomagot hordozzák. És talán éppen ez a közös felismerés az első, elengedhetetlen lépés az idegrendszerváltás útján. Elhinni, hogy a csomagot végre letehetjük.
Közönségdíj: október 18-ig lehet szavazni a legjobb plakátra
A kiállított művek túlnyomó része ugyan most is a hazai közélet és a társadalmi feszültségek lenyomata, de a politikai témák mellett a pusztító aszály és a klímaválság szorítása is több pályázót alkotásra késztetett.
Az ARC kiállítás október 18-ig látogatható. A plakátokra a helyszínen, a plakátok alatt található QR-kódok beolvasásával, vagy közvetlenül az ARC hivatalos weboldalán lehet leadni szavazatot. A közönségdíj nyertesét a kiállítás zárása után, októberben hirdetik majd ki.
Az alábbi pályaműveket ítélte a legjobbnak a szakmai zsűri.
Kügerl Johanna – „Fejben dől el”
Északi Tamás – „Ébredések”
Madarász Móric – „Elbaszott lények”
Fotók a 26. ARC kiállításról
Madarász Móric NERnia visszafoglalása c. pályaműve előtt csoportosultak a legtöbben ottjártunk idején. A NERnia visszafoglalása c. plakátja részletgazdag, az értelmezéséhez idő kell, de láthatóan felébresztette a kíváncsiságot az emberekben.
„Április 12-én NERnia birodalma végre felszabadult az ork zsarnokok uralma alól, az alábbi plakát pedig ennek állít emléket. A krónikások még évszázadokig regélni fognak azokról a bátor hősökről, vitézekről, bárdokról és influenszerekről, akik félretették ellentéteiket, hogy együtt véget vessenek a gonosz orkok mohó fosztogatásának és szellemi kútmérgezésének. Ezzel pedig NERnia varázslatos földjére hosszú évtizedek után újra visszatérhetett a béke…”
Madarász Móric – „NERnia visszafoglalása”
Gyenis Panni – „Lölő bátoran fut”
Veisz Gábor – „Balaton átfutás”
Fodor Katalin – „Azért a víz az úr”
Tóth István – „Amerikába mentem”
Váli Valter – „Csend”
Szilvás Péter – „Vagyunk végig!” Őket nem befolyásolja az online világ, ez a veszély inkább az idősebbeket fenyegeti. Őket nem lehet átverni AI videóval, progpagandával, vagy mesés gazdagságot ígérő Afrikai herceg kéregetős e-mailjével
Venczel Zoltán – „Remény”
Istvánfy Réka – „Pszichológusnál”
Északi Tamás – „Akik lent maradtak”
Szekeres Máté – „Mert még mindig ilyenek vagyunk”
Pétery Dorottya – „Abszolút filmszínház” Remek játék találgatni, hogy az ikonikus táncjelenetek mely filmekből valók. Balról jobbra, időrendben: Sound of Music 1965, Cabaret 1972, Saturday Night Fever 1977, Grease 1978, Blues Brothers 1980, Flashdance 1983, Dirty Dancing 1987, Pulp Fiction 1994, La-la-land 2016, majd végül Hegedűs Zsolt. :)
Bartus Luca – „Él, mint Marci Hevesen”
Szalay Tamás Lajos – „Most már mi is?”
Papp Dániel – „Vége van, kicsi!”
Szegfű Liliána – „Majd magamba nézek ezután, nyilván”
Horváth Krisztián – „Ne feledd Péter…”
Lendvay Zoltán – „Noé 2” A tömeggyártással járó környezetpusztítás, minket is elpusztíthat. Csak állat emblémás cégeket mentenek
Fotók: Mesterházy Mónika/eletszepitok.hu
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
