Az őrzők hagyatéka: a szalafői múzeumfalu
Az Őrség talán az egyetlen tájegység hazánkban, amelynek elnevezését saját történelme adja. Az történeti Őrség lakóinak feladata az államalapítás óta a határőrizet, az ország területi integritásának, függetlenségének megőrzése volt. Ennek fejében a királyoktól feltételes szabadságot kaptak, amihez történetük során végig ragaszkodtak. Az Őrség nevében, történetében rejlik identitása, önazonossága is.
Szalafő az Őrség központjától Őriszentpétertől 8 kilométerre fekvő múzeumfalu, a legrégebbi őrségi település. Nevét az itt eredő Szala folyóról kapta. A település közvetlenül a Honfoglalás utáni években jött létre, kezdetben a fejedelmi, majd a királyi őrök székhelyeként. Az itt élők a nyugati gyepűrendszer védelmezőiként szabad, kiváltságos jogállásukat a 14. század végéig megőrizték. A Kárpát-medencét benépesítő magyarság alakította ki sajátos védelmi rendszerét, a gyepűt. A gyepűrendszeren belül az egyik legjelentősebb terület a Rába folyó vonalától nyugatra fekvő határőrizeti rendszer volt. Az őrségiek- így a szalafőiek- a 11-13. században nem egyszer voltak kitéve nyugatról ellenséges támadásoknak, mivel a Rába völgyén át vezetett az egykori római hadiút Savaria-Szombathely felé.
Az itt élők katonai feladataikat és mindennapjaikat nemzetiségi szervezetben, nemzetségfőik irányítása alatt végezték. Már ekkor megteremtették az alapját annak a sajátos, szeres településszerkezetnek és mezőgazdasági kultúrának, mely egyedülálló tájharmóniát eredményező mozaikos tájszerkezetet varázsolt az ide látogató szeme elé. A dombhátakon kialakított házcsoportok, az úgynevezett szerek – abban az időben még védelmi célokat is szolgálva – jelenítették meg a falu egységét. Ezen időszak a történelmi Szalafő virágkorának is nevezhető. (Szalafő története >>)
Szalafőt jellegzetes, mégis mértéktartó ízlésű tárgyi kultúra jellemzi. Az ízlés szoros kapcsolatban áll az itt élő emberek életmódjával és a természeti adottságokkal. A praktikus és leleményes módszerek, megoldások, eszközök hirdetik az őrségiek szívós küzdelmét a sok tekintetben mostoha körülményekkel. Ennek tanúbizonysága az építészetben, hímzésben és faeszközök készítésében valaha virágzó, ma is megcsodálható örökség, amellyel Szalafő büszkélkedhet.
Miként általában az őrségi falvakban, Szalafőn is helyben állították elő a háztartás és a gazdaság jó néhány eszközét. A szőttesek készítése az asszonyok dolga volt, a férfiak a faragáshoz értettek.
Az építkezésben is megmutatkozik az egyszerűségre törekvő, de soha nem sivár szegénységű művészi ízlés. A hagyományos lakásbelső elképzelhetetlen volt helyben készített berendezési tárgyak nélkül.
Ami a lakásbelsőt illeti, Szalafőn található meg legteljesebben az Őrségre jellemző paraszt- kisnemesi tárgyi kultúra. A konyha fészke a kemence,a tűzteret és az elkülönített belteret míves kovácsoltvas ajtók zárták le. A falon és a tűzhelyen hagyományos konyhai eszközök találhatók.Helyet kapott még itt a szalmazsákos ágy, vajköpülő, lóca, fiókos asztal székekkel.
A tisztaszoba berendezése formagazdagabb, mint a lakókonyháé. A “szóga”, mely a csizmalehúzás eszköze, itt kiegészül: támaszkodni is lehet rá, sőt a cipőkanálhoz hasonló szerepű ráerősített villásbot is segédeszközül szolgál.
A díszítőművészet, a tárgyak és az építmények formája, elhelyezkedése Szalafőn maradt meg a maga legegységesebb összhangjában, ezért történhetett meg, hogy az Őrség többi településéhez képest innen jóval több gyűjtött anyag származott el nem csak múzeumokba és közgyűjteményekbe, de magángyűjtőkhöz is.
A képek 2015. március végén készültek. Forrásanyag: www.szalafo.hu
Nyitva tartás
Április 1. és november 2. között hétfőtől vasárnapig 10.00-17.00 óráig látogatható.
Június 1. és augusztus 31. között hétfőtől vasárnapig 10.00-18.00 óráig látogatható.
Webajánló
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
