Kóra Judit rekeszzománc technikával készít ékszereket. A rekeszzománc egy régi ötvösművészeti technika, amelyet már az ókorban is ismertek, s amely az évszázadok haladtával eszközhasználatban nem sokat változott.
Mi is a rekeszzománc? A díszítendő tárgy felületére az ékszerkészítő laposra hengerelt huzalból kimunkált mintákat forraszt. A huzal adja a kontúrmintát, a huzal által képzett rekeszeket pedig zománccal töltik ki és kemencében kiégetik. A kiégetés többlépcsős folyamat, mivel a zománc színtől függően más-más hőfokon olvad, s amint kihűl, zsugorodik is. Ezért egy-egy égetés után a rekeszeket újra fel kell tölteni zománcréteggel, és a folyamatot addig ismétlik, amíg a zománc el nem éri a huzal magasságát, vagyis a huzal és a zománc egységes felületet alkot. Többféle zománcot használnak. A befejező munkafázis a fényesre égetés és a csiszolás.
A rekeszzománcolás tehát elég időigényes folyamat, és az égetés miatt meglehetősen költséges is. A rekeszzománc ékszerek ugyanakkor egyediek, látványosak és időtállóak.
Kóra Judit szavai az alkotási folyamatról:
– A rekeszzománc valóban egy régi technika, eszközhasználatban nem sokat változott. Tervrajz alapján dolgozom. Kivágom az alapot megfelelő méretre, majd azt az alapozó zománccal bevonom és kiégetem. Erre az alapozott lemezre kerülnek a rekeszek, amit szintén égetek. A rekeszekhez való szalagokat lemezhengeren lapítom, majd csipesszel és fogókkal kihajtogatom a mintát. Ezt egy ragacsra teszem, ami nem más, mint cellux – no, ezt régen mással pótolhatták. A rekeszeket régen forrasztással rögzítették az alapra, ma már alapozó zománcba olvasztjuk be. Régen a zománcot az ötvösműhelyek maguknak gyártották, ma már kész zománcot vásárolunk, amit mozsárban pucolóhomok szemcseméretűre törünk. Ezzel a megtört zománccal feltöltjük a rekeszeket. Feltöltés után kiégetjük, majd csiszolókővel csiszoljuk, hogy a zománc és a rekeszek egy szintre kerüljenek. Csiszolás után újra kiégetjük, hogy ne legyen karcos a felület, és kész is.
A rekeszzománc speciális, mind eszközökben, mind technikában, ezért Judit nem javasolja az autodidakta utat. Bárki elkezdheti?
– Mindenképpen kell hozzá színérzék, és nem árt jól rajzolni, hiszen a tervezéssel indul az egész – mondja Judit, aki több mint 20 éve kezdett rekeszzománcozni.
– Régebben kavicsékszereket készítettem, és mesterem, Makoldi Sándor ezt meglátva javasolta, hogy keressem fel egy tanítványát, Gyöngy Enikőt, aki rekeszzománccal foglalkozott. Amint megláttam nála a színes zománc kristályokat, rögtön a rabja lettem a technikának. Szeretek elmélyült munkákkal foglalatoskodni, így a zománcozás számomra felüdítő idő. Az idő előrehaladtával egyre gyorsabban hajtogatom a rekeszeket, egyre gyorsabban megy a töltögetés, de így is hosszú idő, míg elkészül egy-egy ékszer.
– Sajátos belső képeim vannak, melyek népművészeti gyökerűek. Lehet, hogy sokat néztem gyerekkoromban a magyar népmese rajzfilmeket. A hímzéseket is nagyon szeretem, egy-egy minta inspirálhat, de egy felhő képe, vagy fakéreg mintája is. Hagyományőrző vagyok, ugyanakkor újító is. Nem a statikus népművészetben hiszek, hanem az élőben, ami változik, alakul.
Judit nemcsak ékszereket, hanem képeket is készít ezzel a technikával, emellett nemezel és akvarellképeket is fest. Festői környezetben, egy zempléni kis faluban él. Egyéni igényeket is szívesen megvalósít. Facebook oldalán keresztül lehet felvenni vele a kapcsolatot.
Kóra ékszer a Facebookon >>
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
