Tinillem. Ez most gáz?! Vagy mégsem? A helyes viselkedési mintákról 8-14 éveseknek. Könyvajánló
Az X generáció tagja vagyok, a hetvenes években születtem. Rég voltam gyerek. Ez persze relatív, de a 1995 és 2009 között született Z generáció és 2010 után született Alfa generáció tagjai számára tisztes középkorúnak számítok. A negyveneseket gyerekfejjel magam is ilyen szemmel néztem. Benne lenni teljesen más…különös érzés belelátni az Y-ok és a Z-k világába. Szülőként Z-kel és Alfákkal kell kapcsolódnunk, akik számára a digitalizáció már teljesen természetes, mert beleszülettek. Halad az idő, az utánunk érkezett nemzedékek sok mindenben „leköröznek” bennünket, a technikai vívmányok szintjén mindenképpen. Ez az élet rendje, ebben a folyamatban mindig lesznek régimódinak számító „öregek”, akik a technikai haladással, trendekkel nehezebben tudnak lépést tartni. Mindannyiunk életébe elérkezik a „képszakadás” időszaka. Az apám életében a kéttenyérnyi hordozható Sokol zsebrádió számított menőnek, fiam másik nagyapjánál a magnókazetta utáni új eszközök jelentették a határválasztót, pedig megvolt benne a nyitottság, igyekezett haladni a korral… Vannak persze kivételek, egy közeli ismerősöm 2021-ben regisztált a Facebookra, 86 évesen lájkolja a családi posztokat.
Az illemszabályok is változnak a korral, a gyorsan változó világ megköveteli a „rendszerfrissítést”. Illemkönyvek léteznek, amióta az eszemet tudom, van is pár antikváriumi példány itthon, és pár éve célzatosan elhelyeztem ezeket a fiam könyvespolcán. Hátha ráérő idejében rápillant, talán még a kezébe is veszi. Nem jártam sikerrel.
A 8-14 éveseknek szóló Tinillem könyvvel viszont egészen szoros barátságot kötött, ami annyit jelent, hogy időnként 5-5 percekre felüti. Persze nem köti az orromra – ettől én még érzékelem -, nyilván úgy gondolja, hogy Tinillem könyvet olvasni kiskamaszként elég ciki. Számára már a könyvolvasás is régimódi kikapcsolódás; rendkívül lassú a videómegosztók által diktált ritmushoz képest, és az sem vonzó benne, hogy lapról lapra kell „megdolgozni” az élményért. Ettől még a „mai gyerekek” is válhatnak könyvszerető felnőtté, persze…bár a lehetőségek és a trendek ezzel szembe mennek.
Surányi Tímea, a Tinillem szerzője
A Tinillem könyv nagy vonzereje az, hogy jól szólítja meg a célcsoportját, a könyv tagolása is olvasóbarát, ami azt jelenti, hogy egy oldalon sincs egybefüggő szövegtenger, ami elrettentené a gyerekeket. Takács Viktória 71 illusztrációjával és figyelem-megragadó tipográfiai elemekkel tarkított a mondanivaló, vagyis nem „uncsi”.
„A könyvben Luca, Levi és kutyájuk, Prézli segítségével ismerkedhetünk meg az illemszabályokkal. Könnyed nyelvezete és stílusa hamar magával ragad. A könyv komoly témáját ellensúlyozzák Takács Viktória illusztrációi, de nem viccelik el azt.”
Surányi Tímea, a könyv szerzője az alábbiakat írja a kötet előszavában:
– Én a szerencsések közé tartozom, mert a szüleim életében fontos volt, hogy az illemszabályoknak megfelelően viselkedjek.
Szülőként úgy látom, ez elég sok szülőtársamnak fontos gyermeknevelési elv a 21. század elején is, más kérdés, hogy felfoghatatlan mennyiségű, családi szocializációnak ellenható inger éri az internetes tartalmak „jóvoltából” a cseperedő gyerekeket, sokkal előbb érnek, sokkal hamarabb hallanak-látnak olyan dolgokat, melyekre sem érzelmileg, sem kognitív értelemben nem felkészültek. Az ingerekkel teli digitális világ által is nevelődnek, szülői kontrollt, következetességet és nagy figyelemet igényel a gyerekek online életének nyomon kísérése.
A digitális oktatás idején jó néhány pedagógustól hallottam, hogy a gyerekek mennyire nem tudnak viselkedni a Google Meet-en, a Zoom-on vagy a Teams-en. Nem tudnak, nyilván – erre is tanítani kell őket: ha belépünk a virtuális tanterembe, napszaknak megfelelően köszönünk. Tanórák alatt nem kapcsoljuk ki a kamerát, csak akkor, ha a tanár ezt kéri. Nem chatelünk, nem nézünk videót, nem játszunk, miközben a pedagógus a tananyagot magyarázza éppen… Nem dobáljuk ki „poénból” a társainkat az online tanteremből, ha chatelünk, ugyanúgy köszönéssel nyitunk és igyekszünk figyelni a helyesírásra, a szabatos nyelvhasználatra (kerülve a rövidítéseket) stb. stb.
Surányi Tímea az internetezés illemszabályairól is ír a könvyében, a telefonálás viselkedésszabályairól is, de alapvetően a társas érintkezés klasszikus helyzeteit dolgozza fel. Például hogyan illendő viselkedni a múzeumban, az utcán, vendégségben, könyvtárban (!), mire kell figyelni tömegközlekedési eszközökön, bevásárlóközpontban vagy az étkezőasztalnál ülve. Olvashatunk a könyvben a pontosságról, a bocsánatkérésről, a higiéniáról…szóval elég széles a tartalmi repertoár: a Tinillem 46 témát ölel fel.
A jó modort, a kulturált viselkedést 92 oldalon meséli a könyv. A könyv borítója puhakötésű. Bár témakörökre van osztva, mégis olyan, mintha egy képregényt olvasnánk. Ha elkezdjük lapozgatni, biztosan nem állunk meg az utolsó oldalig. A tudnivalók összefoglalását kvízben/tesztben összegzi a szerző.
A magam részéről lájkolnám a könyvet, engem leginkább a fiam által győzött meg. Neki is bejön.
A könyv a tinillem.hu oldalon rendelhető
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
