Hogyan készül, mire jó a ghí? A tisztított vaj hónapokig eláll hűtés nélkül. Sokoldalú konyhai alapanyag, kiváló bőrápoló
A ghí tradicionális indiai élelmiszer, az ájurvédikus konyha meghatározó alapanyaga; tehén vagy vízibivaly tejéből köpült vajból készül. Praktikus okok hívták életre: a vaj hűtése nehezen volt megoldható a meleg, párás klímán, ezért gyorsan megromlott. Tisztítva viszont hűtés nélkül is hónapokig megőrzi a minőségét.
Célszerű egyszerre nagyobb mennyiséget készíteni belőle. Egy kilogramm teavajból 70-75 dkg ghí készíthető.
A ghíkészítés során a vajból minden romlékony komponens eltűnik: a vaj felforrósításával elpárolog belőle a víz, a tejfehérje és a tejcukor is kiválik. A forralás során a tejfehérje az edény aljára süllyed, a vaj tetején pedig fehér hab jelenik meg. A habot le kell szűrni, a fehérjeréteget hagyni kell az edény alján, a középső zsiradékréteg képezi a tisztított vajat, a ghít.
Hogyan csináljuk?
Egy lehetőleg vastag fenekű edényben melegítsük fel és kezdjük főzni a teavajat állandó kevergetés mellett, lassú tűzön. Hevítsük fel forrásig. Amikor a habzás kezd abbamaradni, mérsékeljük a hőfokot, a habot folyamatosan szedjük le a vaj tetejéről. Addig főzzük, amíg teljesen áttetszővé nem válik a folyékony vaj és abbamarad a habzás.
Finom szövésű anyagon vagy apró lyukú szűrőn keresztül szűrjük le, hagyjuk kicsit hűlni, majd adagoljuk kisebb üvegekbe, edényekbe, és hagyjuk megszilárdulni.
Az így kapott ghí 9-10 hónapig tartható el hűtés nélkül. A vaj a hevítés során laktózmentes zsiradékká válik, így a tisztított vajat laktózérzékenyek is fogyaszthatják.
Fotó: Rainer Zenz
Sütés, főzés során a vaj és az olaj helyettesíthető vele. Vaj, margarin helyett jó szendvicskészítéshez, magában is finom kenyérre, kalácsra kenve.
Felhasználható természetes – házi készítésű – bőrápoló krémekhez, szappanokhoz. Kiváló bőrápoló tulajdonságokkal rendelkezik, az ájurvédikus gyógyászat valódi életelixírnek tartja.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
