„Zöld erdőben jártam…” A húsvéthétfői locsolás hagyománya
A húsvéthétfői locsolkodás kultúránk részét képezi. A kizárólag Közép-Európa térségében elterjedt népszokás egy ősi termékenységkultuszra vezethető vissza.
Kezdetben nem minden nőt illetett meg a locsolás kiváltsága, csupán az „eladósorba” került lányokat. A locsolás alkalmat teremtett a házasság előtt álló fiatalok számára az ismerkedésre. Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami a locsolás régi módjára utal. Ma már sokan hüledeznek azon, hogy akkoriban gyakran erőszakkal hurcolták a lányokat a kúthoz, vályúhoz, és vödörszám öntötték rájuk a hideg vizet. A nyitóképen látható Munkácsy-festmény is ilyen jelenetet örökít meg.
A locsolás után a legények piros vagy hímes tojást kaptak a lányoktól. A tojás ősi termékenységszimbólum, a piros szín pedig a szerelem jelképe.
Honnan ered a locsolás hagyománya?
Kétféle eredetet – pogányt és egyházit – tulajdonítanak a hagyománynak. A pogány eredet alapja, hogy őseink hittek a víz megtisztító, megújító erejében, a termékenység forrásaként tekintettek rá. Az egyházi eredettörténet a kereszteléssel magyarázható, amire jellemzően tavasszal került sor.
A locsoláshoz kapcsolódik az is, hogy régen ünnepekkor kötelező volt tisztálkodni. Úgy tartották, hogy aki húsvét hajnalban megfürdik a patakban, az egész évben szép és egészséges lesz. A patakból vizet kellett hazavinnie, és a család többi tagja a patak vizét felhasználva megmosakodott. A vízzel még a házat is meglocsolták, sőt, olykor még a lovakat is, hogy erősek és egészségesek legyenek.
A locsolásnak minden területen megvoltak a maga egyedi szokásai. A locsolkodásra összeverődött legények előre kigondolták, hogy kit, hogyan és milyen sorrendben fognak meglocsolni. A fiúk otthon kezdték a locsolást, először az édesanyjukat, majd a leánytestvéreiket, a keresztanyjukat, aztán a nagyszülőket látogatták meg, majd következtek a szomszéd és a környékbeli lányok, végül utolsóként mindenki a kedvesét locsolta meg. Ebből előfordulhattak viták, ugyanis megmutatkozott, hogy ki a legkelendőbb lány a faluban…
Van még egy szokás, ami régebben szintén hozzátartozott a húsvéthoz és a locsoláshoz is. Erre a húsvéthétfőt követő kedden került sor. Ekkor a lányok locsolták meg a legényeket. Ez a szokás azonban a két világháború közötti időszakban kikopott, és mára szinte teljesen feledésbe merült.
A hideg vizes locsolás szokását manapság egyre kevesebben és egyre kevesebb helyen követik. A kútvízzel való locsolás nem volt veszélytelen, komoly megbetegségeket okozhatott… A kölnivel, az ún. szagos vízzel való locsolás a két világháború között vált általánossá.
Manapság a Hollókői Húsvéti Fesztiválon láthatunk tradicionális locsolást. Bár a szokás jelentősen átalakult, máig a magyar kultúra részét képezi, magában foglalva a pogány, ősi elemeket és a keresztény hagyományokat egyaránt.
Nyitókép: Munkácsy Mihály – Húsvéti locsolás (1865)
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
