A kenyér. Tanmese legifjabb, 9 éves szerzőtársunk „tollából”
Ezt a mesét szerkesztőnk 9 éves fia írta. Maximális elfogultság mellett közlésre méltónak találtuk.
A kenyér
Volt egy ember. Olyan szegény volt, hogy már nem bírt kenyeret venni. Ilyenkor tanakodott: mikor tudok dolgozni?! És ezzel a kiáltással levert egy virágot. Mivel a virág vázában volt, a víz kiömlött, és amikor feltakarította, eszébe jutott, hogy ő jól tud sütni.
Volt lisztje, sója, vize, sütött egy kenyeret. Örömében felkiáltott: van kenyér! És a kenyeret eladta. Lett pénze. Abból vett egy kiló lisztet, sót, vizet és sütött sok-sok kenyeret. Kiment a vásárba és eladta a kenyereket. Egyszer a király odahívatta magához.
– Te szegény ember! Ha minden nap sütsz nekem kenyeret, kapsz ötven forintot és a fele királyságomat.
A szegény ember elfogadta a munkát, de a testvére megirigyelte, amit kap. Ő is vett sok lisztet, sót, vizet. Felöltözött, elment a királyhoz.
– Felséges királyom, a szolgád a kenyérbe mérget rak.
– Ó! Te honnan tudod?
– Onnan, hogy ő a testvérem.
Odahívatta a szegény embert a király.
– Te, szegény ember! Hogy mersz mérget rakni a kenyerembe?
– Én nem rakok!
– Na, majd megnézem! – mondta a király.
Úgy is lett. A király lement, hogy megnézze, mit rak a kenyérbe a szegény ember. Látta.
– A testvéred hazudott, ezért kikergetem az országból, a te kenyeredet pedig meghirdetem az egész világban.
A szegény ember gazdag lett.
Itt a vége, fuss el véle.
– Csongor –
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
