A kenyér. Tanmese legifjabb, 9 éves szerzőtársunk „tollából”

Ezt a mesét szerkesztőnk 9 éves fia írta. Maximális elfogultság mellett közlésre méltónak találtuk. 

A kenyér

Volt egy ember. Olyan szegény volt, hogy már nem bírt kenyeret venni. Ilyenkor tanakodott: mikor tudok dolgozni?! És ezzel a kiáltással levert egy virágot. Mivel a virág vázában volt, a víz kiömlött, és amikor feltakarította, eszébe jutott, hogy ő jól tud sütni.

Volt lisztje, sója, vize, sütött egy kenyeret. Örömében felkiáltott: van kenyér! És a kenyeret eladta. Lett pénze. Abból vett egy kiló lisztet, sót, vizet és sütött sok-sok kenyeret. Kiment a vásárba és eladta a kenyereket. Egyszer a király odahívatta magához.

– Te szegény ember! Ha minden nap sütsz nekem kenyeret, kapsz ötven forintot és a fele királyságomat.

A szegény ember elfogadta a munkát, de a testvére megirigyelte, amit kap. Ő is vett sok lisztet, sót, vizet. Felöltözött, elment a királyhoz.

– Felséges királyom, a szolgád a kenyérbe mérget rak.

– Ó! Te honnan tudod?

– Onnan, hogy ő a testvérem.

Odahívatta a szegény embert a király.

– Te, szegény ember! Hogy mersz mérget rakni a kenyerembe?

– Én nem rakok!

– Na, majd megnézem! – mondta a király.

Úgy is lett. A király lement, hogy megnézze, mit rak a kenyérbe a szegény ember. Látta. 

– A testvéred hazudott, ezért kikergetem az országból, a te kenyeredet pedig meghirdetem az egész világban.

A szegény ember gazdag lett. 

Itt a vége, fuss el véle.

 

– Csongor – 

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

11 + 1 =

hirdetés