A várakozásban rejlő karácsonyi öröm. Advent hagyománya, az adventi koszorú eredete
Az advent – adventus Domini, az Úr eljövetele – karácsony előkészületi időszaka.
Az V. század óta tartják, azóta, hogy az egyházban elterjedt a karácsony megünneplése. Advent az András apostol ünnepéhez legközelebb eső vasárnappal, illetve annak előestéjével kezdődik, és december 24-ig tart. Négy hétből áll, a negyedik hét többnyire csonka.
Az advent egyházi értelmezésben a várakozás, az öröm, egyúttal a bűnbánat ideje, utóbbi hasonlít a húsvéti ünnepkört megelőző nagyböjthöz. A várakozásban már benne van valami a karácsonyi örömből. Az advent egyházi szimbóluma a lila – a bűnbánat színe.
Az adventi koszorú eredete
A rendelkezésre álló források szerint Johann Hinrich Wichern lelkipásztor, az evangélikus szeretetszolgálat alapítója készítette 1839-ben Hamburgban az első adventi koszorút. Az általa alapított otthonban, ahol veszélyeztetett fiatalokat gondozott, egy kocsikerék nagyságú, fából készült koszorút függesztett fel, amelyen 23 gyertyát helyezett el: négy nagy fehéret a vasárnapoknak és köztük 19 kicsi piros gyertyát a hétköznapoknak. A következő évben ugyanezt a koszorút fenyőágakkal díszítették. Azóta sok helyen, így hazánkban is elterjedt az adventi koszorú készítésének szokása.
Idei adventi koszorúnk, levendulával díszítve
Az 1920-as években a római katolikus egyházban – szintén Németországban – már a 4 vagy 5 gyertyás koszorúk váltak hagyományossá. A klasszikus adventi koszorú általában kör alakú, fenyőággal vagy mohával díszített. A formabontó – modernebb – változatok ettől jelentősen eltérhetnek, ami a közös bennük, az a 4 gyertya. A katolikus hagyomány szerint 3 lila és 1 rózsaszín gyertya jelenik meg az adventi koszorún, a rózsaszínűt advent 3. vasárnapján gyújtják meg, az öröm jelképeként. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: az eső a hitet, a második a reményt, a harmadik a örömöt, a negyedik a szeretetet.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
