Amikor szájon csap minket a nyári napfény
KÉP ALÁ ÍRÁS
A két elszánt fiatalember az ötvenes évek elején néz szembe a világgal és a tűző balatoni nappal. A szemüveges éppen azzal a vigyorral dől neki a vitorlavászonnak, amit olyankor szoktunk bemutatni, amikor szájon csap minket az erős nyári napfény. Kapaszkodó társa a kor divatjának megfelelő frizurát visel, hátranyalt rőzse, ő már-már az államvédelmi hatóság szigorával szemléli a napfényes jövőt.
Morcosságát némileg békévé oldja a karakteres fürdőnadrág, ami mind méretével, mind fazonjával hagy némi kívánnivalót maga után, oldalt fűzős megoldása a „fecskenadrágot” idézi, ám mint tudjuk, a klasszikus fecske kék alapszínnel bírt, és középen, a „cerka” vonalánál, fehér csík törte meg az egyhangúságot, amiből itt csak a „cerka” maradt.
Kérdőjeleket vet föl az is, hogy a fehér dorkóban mit keres a lábon egy barna zokni, hiszen a Balaton közepén nem szokás zokniban parádézni, nem szólva arról a várható malőrről, ha a fiatalembernek valami váratlan okból a vízbe kell hajítania magát.
Mindezek ellenére is üdítő a felvétel, hiszen 1952-őt írunk, „népünk bölcs vezérének” erre az esztendőre esett 60. születése napja, aminek tiszteletére a hasonszőrű ifjak Rákosi Mátyás Tanulmányi versenyeken vehettek részt, s kergethették a bőrt a Rákosi Kupán. Minden magyarnak kötelező volt valamivel hozzájárulnia Sztálin legjobb magyar tanítványa születésnapjához: az óvodások rajzokat készítettek, az általános iskolások első fogalmazásukat neki írták, a felnőttek terítőkbe hímezték Rákosi nevét.
De nincs az a téboly, nincs az a „szűrt levegő”, amiben ne lehetne találni valami kis kéket, ringatózó vizet, aminek hullámai csendes sercegéssel csacsognak a hajó oldalán. Ahol a tűző nap forrósítja a barnuló, ifjú mellkasokat, ahol a vitorla szinte észrevétlenül csapkod a délutáni szélben, s ahol a srácoknak eszükbe jut egy lány, aki nem fogadta a köszönésüket az iskolai folyosón. Bezzeg, ha most itt lenne és látná őket nagyfiúnak, elszántnak, fecskenadrágosnak! Fönt a hajón, ahol senkit nem érdekel, hogy ki az a Rákosi Mátyás elvtárs-pajtás.
Fotó: Fortepan, Ember Károly 1952
Kommunikációs szakember, író, újságíró
Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. A Szépítők Magazin egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.
