Van az a mindig visszasírós emlék a gyerekkorból. Az éjszaka peremén ágyból kikelős, ijedt, lefagyott szívű, mikor úgy éreztük, átlépett fölöttünk egy szörny, aminek szemében véres repedéseket vágott a hajnali szél. Ránk tört a hirtelen reszketés, szomorú borzongás, a hideg barátságtalan ölelése. És akkor eszünkbe jutott anyánk a hálószobában. Vacogva léptünk be, „mi van, miért […]
KÉP ALÁ ÍRÁS A két elszánt fiatalember az ötvenes évek elején néz szembe a világgal és a tűző balatoni nappal. A szemüveges éppen azzal a vigyorral dől neki a vitorlavászonnak, amit olyankor szoktunk bemutatni, amikor szájon csap minket az erős nyári napfény. Kapaszkodó társa a kor divatjának megfelelő frizurát visel, hátranyalt rőzse, ő már-már az […]
Június elsejétől elkezd valami növekedni, tisztulni és fényesedni a világ ezen részén. A friss, szinte ropogós zöld levelek között rezegve tör át a meleg szél és a tiszta hajlamú fény, élesebb kontúrral rajzolódnak ki a csodák, élesebb kontúrral jelennek meg a barátságos érzések bennünk, s a napok lábujjhegyen ugyan, de szinte mindig egy kicsikével tovább […]
Amikor a tüdőt ellepi az illatos meleg szorítása, és nem tudjuk az ünneptől mámorosabb minden, vagy attól, hogy ismét megértük az új tavaszt. Húsvét, annak a biztos tudata, hogy most már eljön a nyár, a talpamat a folyó kavicsain csúsztatom, miközben a bokámnál siklik az átlátszó víz. A békesség reménye. És persze Jézus, és az […]
Egyszer Kosztolányi az iskolából hazatérő fiát gonoszul megtréfálta. A gyermek boldog várakozással kopogtatott; mindig jó benyitni az almaszagú, meleg otthonba. Az édesapának tűnő költő viszont szigorúan nézett a jövevényre, nekiszegezve a kérdést, hogy „kit keres?” „Kosztolányi Dezsőt”, mondta határozottan a kisfiú egy pillanatra elbizonytalanodva, hogy talán valami vicc készülődik, valami kegyetlen, aminek persze a vége […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Katonák állnak zubbonyban a karácsonyfa előtt 1916 telén és néznek bele a fotómasinába. Ki szigorúan, ki vidáman, ki rosszkedvűen, attól függően, hogy milyen a rangjelzésük, vagy éppen a hangulatuk. Valaki egy hegedűt tart a kezében, lehunyt szemmel pengeti az egyik húrt, mintha egy tücsök köhögne. A zenésztársa, a klarinétos kicsit elhajol, hogy […]
Az utóbbi években anyám, aki köszvénnyel, sérvvel és mindennel hadakozott, folyton azon aggályoskodott, hol töltse a szentestét, mert nem akart senkinek a terhére lenni. Viszont egyedül belenézni a csillagszóró vakító fröcskölésébe a magány üres papírlapjára égetett lyuk. Nála találkoztunk, megrázta a kis csengőt, amire gyerekként még rohantam befelé a szobába; most csak annyit bírtam mondani: szép, […]
Az Advent vers. Mert a vers halkabban szól a prózához képest és az adventi napok halkabbak, bármennyire is zajossá változtatja mindenféle bazári őrület. Legalábbis halkabbnak kellene lennie. És nem a meggyújtott gyertyáktól, nem a naptári napok kegyetlen pörgésétől, sokkal inkább attól a lángtól, ami még pislákol bennünk. Könnyű volt gyereknek lenni az Adventben, könnyű volt […]
El vagyunk ejtve, mint valami megsebzett vad, ráadásul önként és dalolva ballagtunk az őszi levelekkel álcázott csapdába. És hiába tesz olykor ilyen gesztusokat nekünk az élet, hogy nemzetközi férfinap, vagy mifene, valójában ez is róluk szól. A nőkről. Nemzetközi férfinap van. Tudsz róla? Hívják fel rá, ők, a nők, a figyelmemet, kicsikét ironikusan, kicsikét sajnálkozva, […]
Eljött hát a november, az órákat is korai sötétségre állították, íme, eljött az ideje a boldog, békés olvasásoknak. De milyen olvasmányokat is javasolhatnék, a mai zord világban? Milyen szépirodalmi élményre nógassam azon felebarátaimat, akik gyengén fűtött lakások ablakából bámulva a varjakat számlálják? Azokat, akik mindenüket egy bevásárló központból elvezetett, kibicsakló kerekű kocsiban tárolják, és rosszul […]
Mikor a szüleim együtt énekeltek, olyan volt, mint egy vasárnapi ebéd utáni édes nyújtózkodás. „Egy rózsaszál szebben mesél…”, kezdte apám, kicsikét félrecsúszott szájjal, oldalt engedve ki a rezegtetett hangokat, miközben a mutatóujjával ütni kezdte a megkopott viaszos vásznat a konyhaasztalon. Anyám közben a forró vízben ázó edények fölé hajolt, karjával megtörölte gyöngyöző homlokát, egy erős fújással […]
Nincs megjátszva a dolog, Szabó Balázs tényleg az apja halála után írta ezt a dalt, egy vidéki ház verandáján mélázva. Közhely volna, hogy ettől hiteles, mert attól hiteles, hogy az éteri ihletettséghez és a fájó idézéshez valóságos tehetség társul. A dal zenéje azon ritka együttállása a csillagoknak, amikor a népzenei motívumok nem falják fel a […]
Sokszor láttam anyámat imádkozni. Átszellemült volt, rezdült a lelke az elsuttogott szavakra, behunyt szemmel, fejbiccentve lépdelt végig a fájóan igaz mondatokon. Láttam férfiakat is imádkozni. Komorak voltak, kimértek, megfeszült az arcukon a kötelesség becsülete. A nők, ha hisznek, szentül hisznek. A férfiak hite megbízható útitárs. Egy dán fotós, bizonyos Vagn Hansen Budapest berobbantott mellkasú utcáit […]
A kopott fal salétromtól könnyes, az ócska matracon kimerülten alszik három fiú, bakancsban, gumicsizmában, sebtében magukra rángatott göncökben. Kint pocsék az idő, szemerkélő ősz, fagyos félelem, ködös utak. A legutolsó városban, a legutolsó napon, a legutolsó órában a negyedik fiú bámul ki az ablakon, figyeli a legutolsó képet, amit majd fölidéz Melbourne-ben, a januári hőségben, […]
Néha úgy érzem, talán száz esztendeje már, hogy nem rendelkezem lakással, egyszersmind otthonnal, saját tűzhellyel. Hibáztatni persze senkit nem hibáztathatok, magam szedtem föl a horgonyt, álltam ki a garázsból, lovagoltam ki a városból éjszaka, mikor a korgó gyomrú vihar és a szél átsöpört az utcákon. Azóta arcukat cserélgető városok, ideig-óráig használatos albérletek következtek, melyek között […]
Könyvet olvasni nyári melegben. Különc dolognak tűnik. Legalább annyira, mintha azt mondanánk: ha választani kellene élet és halál között, akkor az olvasást választanánk. Elvonulás, felejtés, miközben a betűk nyomán meg éppen valami nagyon megnyílik és a szívünk is más sebességre kapcsol. Vannak szerencsések, akiknek már egészen fiatalon szenvedélyükké válik történetekkel, mézkönnyes mondatokkal takarózni és benne […]
A forró lábakon vánszorgó utolsó napokban, amikor már a hosszú alvások és a zizegő árnyékban lustálkodások ígérete lebeg a diákok szeme előtt, könnyebb átsiklani a gondosan elhelyezett csibészségeken, pláne, ha a drága tanárok is már valamely lugasba álmodják magukat és nem feleltetésen, mindenféle válogatott büntetéseken, vagy éppen dolgozatíráson morfondíroznak. Eljön a helyettesítések ideje is, egy-egy […]
Hidegrázós, hűvös májusi reggel sikít keresztül a Keleti pályaudvar peronján. Álmos szemű, őszes bajuszú férfi száll le a nyíregyházi gyorsról, feltűri kabátja gallérját, s kopott hegedűtokot szorít a hóna alá. Sáray Elemérnek hívják, Nyíregyházán a Sóstó környéki vendéglőkben általában előre köszönnek neki a kócos illatú, kevély kis pincérnők. Másik négy muzsikus is a peronra lép, […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Legjobban az idegesített, mikor gyermek szaktársaim vödrökben hordták a vizet az Mátyás király utcai óvoda homokozójába, föllocsolták a sarkokat és attól kezdődően barna, híg lé lepte el a játszó területet. Aminek következtében rövid időn belül úgy néztünk ki, mint a vett malacok. Inkább a tudatos és átgondolt építkezés híve voltam, lapáttal […]
Amikor kisfiú voltam, bele sem mertem gondolni, hogy mit fogok majd érezni, amikor kisfiam lesz, mert akkor éppen azt éreztem, amit a kisfiúk éreznek. Azonos voltam velem. Aztán mindez valamikor, egy váratlanul mogorva pillanatban szétcsúszott, talán észre sem vettem. És attól kezdve egyre inkább kezdtem hasonlítani azokhoz a felnőttekhez, akik szomorúan, összehúzott gallérral kószáltak az utcákon. […]
© 2013-2024 www.eletszepitok.hu