Fodor Sándor cikkei

A legédesebb novemberi olvasmány. Az étlap

2020. 11. 03. /0 Hozzászólások/ /

Eljött hát a november, az órákat is korai sötétségre állították, íme, eljött az ideje a boldog, békés olvasásoknak. De milyen olvasmányokat is javasolhatnék, a mai zord világban? Milyen szépirodalmi élményre nógassam azon felebarátaimat, akik gyengén fűtött lakások ablakából bámulva a varjakat számlálják? Azokat, akik mindenüket egy bevásárló központból elvezetett, kibicsakló kerekű kocsiban tárolják, és rosszul […]

Azok voltak a legbátrabbak, akik otthon maradtak. Ötvenhat

2020. 10. 23. /0 Hozzászólások/ /

A kopott fal salétromtól könnyes, az ócska matracon kimerülten alszik három fiú, bakancsban, gumicsizmában, sebtében magukra rángatott göncökben. Kint pocsék az idő, szemerkélő ősz, fagyos félelem, ködös utak. A legutolsó városban, a legutolsó napon, a legutolsó órában a negyedik fiú bámul ki az ablakon, figyeli a legutolsó képet, amit majd fölidéz Melbourne-ben, a januári hőségben, […]

Drága, kicsi lányom! Szeles Erika ötvenhatos szent hite

2020. 10. 23. /0 Hozzászólások/ /

Sokszor láttam anyámat imádkozni. Átszellemült volt, rezdült a lelke az elsuttogott szavakra, behunyt szemmel, fejbiccentve lépdelt végig a fájóan igaz mondatokon. Láttam férfiakat is imádkozni. Komorak voltak, kimértek, megfeszült az arcukon a kötelesség becsülete. A nők, ha hisznek, szentül hisznek. A férfiak hite megbízható útitárs. Egy dán fotós, bizonyos Vagn Hansen Budapest berobbantott mellkasú utcáit […]

A nyár mosolya. Az első huszonegy nap, amikor minden mozdul a kiteljesedés felé

2020. 06. 01. /0 Hozzászólások/ /

Június elsejétől elkezd valami növekedni, tisztulni és fényesedni a világ ezen részén. A friss, szinte ropogós zöld levelek között rezegve tör át a meleg szél és a tiszta hajlamú fény, élesebb kontúrral rajzolódnak ki a csodák, élesebb kontúrral jelennek meg a barátságos érzések bennünk, s a napok lábujjhegyen ugyan, de szinte mindig egy kicsikével tovább […]

Hol azelőtt az angyal állt… Emlék és varázslat

2020. 05. 05. /0 Hozzászólások/ /

Hirtelen azt gondolom, hogy ez annyira nem illik ide! A Vörösmarty téren idegen szavak színes szalagjai pörögnek a fölmelegedett szélben. Az egymásnak ütődő mondatok nem ámulni akarnak, sokkal inkább eladni, s venni. Jó, persze szép a szándék, Radnóti emlékest a Gerbeaud-ban, a régi falak között, ahol Kugler Henrik és Gerbeaud Emil ízes tésztákról és elfolyó […]

A békesség reménye

2020. 04. 11. /0 Hozzászólások/ /

Amikor a tüdőt ellepi az illatos meleg szorítása, és nem tudjuk az ünneptől mámorosabb minden, vagy attól, hogy ismét megértük az új tavaszt. Húsvét, annak a biztos tudata, hogy most már eljön a nyár, a talpamat a folyó kavicsain csúsztatom, miközben a bokámnál siklik az átlátszó víz. A békesség reménye. És persze Jézus, és az […]

Ugyanonnét folytatódik minden

2020. 04. 11. /0 Hozzászólások/ /

KÉP ALÁ ÍRÁS Kattogva kutatunk a múltba, képek kopognak a homlokunk alá, miközben egy tájat húz el mellettünk a halál. Minden egyre szemcsésebb lesz, zsibbad a lelkünk és zuhan ránk ezernyi sötét, csiklandós tűszúrás. Oldalra dőlünk, szorosan a mamához, arcunkon redőket mélyít a ruha, amit reggel sebtiben magára rántott. Megáll a szerelvény, helyet cserélnek a […]

Csörög az adventi csend

2019. 11. 30. /0 Hozzászólások/ /

  Az Advent vers. Mert a vers halkabban szól a prózához képest és az adventi napok halkabbak, bármennyire is zajossá változtatja mindenféle bazári őrület. Legalábbis halkabbnak kellene lennie. És nem a meggyújtott gyertyáktól, nem a naptári napok kegyetlen pörgésétől, sokkal inkább attól a lángtól, ami még pislákol bennünk. Könnyű volt gyereknek lenni az Adventben, könnyű […]

Templom utcai malacságok

2019. 11. 20. /0 Hozzászólások/ /

KÉP ALÁ ÍRÁS Kevéske ideje volt már hátra a nagyságos Krúdy Gyula író úrnak, midőn látogatóit fogadta az óbudai Templom utcában. A vizitációra érkezett leányait és kedves rokonait körbevezette a hátsó udvarban, ahol derűs mosollyal szemlélgették, amint két malac szinte egymás elől túrja ki az ennivalót a tálkából. „Meg kell őket zabálni”, hangozhatott el a […]

Egyszer minden jóra fordul

2019. 10. 03. /0 Hozzászólások/ /

KÉP ALÁ ÍRÁS Azon a nyáron a szövetséges haderők már visszavették Szicíliát, a mély pincékből hűvös, bordó színű borok kerültek elő, megszínesítve az amerikai katonák szája szélét. Budapesten Kállay Miklós miniszterelnök fölkapaszkodik a hintára és kilépne már a háborúból, miközben a hinta ingázó lendülete folyton visszarántja. Egy kerthelyiségben eközben egy lefotografált nő emeli éppen a […]

Megnevettetni egy nőt

2019. 07. 26. /1 Hozzászólás/ /

A nők mosolya nyári udvaron kiteregetett, frissen mosott hófehér lepedő. Megnyugvás, illat, amit átjár a langyos szél. Pedig a nők mosolyának és nevetésének ezernyi árnyalata van. Alakoskodás, célratörés, eltitkolt rosszkedv, ravasz szándék, és persze derű, odafigyelés, feloldódás, féktelenség és öröm. Vajon férfiként érhet-e minket nagyobb dicsőség, mint megnevettetni egy nőt? Persze nem az ajándékozós, körbeugrálós, gyanús […]

Meglátni a tengert. Miért vágyódnak el örökké a férfiak?

2019. 07. 19. /0 Hozzászólások/ /

Tengerre vágyni egy nyári hajnalon, keresztülvergődve valami könnyű párával telehintett hegyi úton, elszáradt, megbarnult örökzöldek, vadul rikítozó kabócák között, amiket a lehúzott ablakú rádió hangja sem bír elnyomni, pedig a bemondó a dallamos olasz szavakat úgy lobogtatja, mint a korai szél a sikátorokban száradó hófehér lepedőket. Mégis valahogy a neszekből, az illatokból megérezhető már, hogy […]

Szerelmesnek lenni, ugyanaz, mint a nyárban élni

2019. 07. 11. /0 Hozzászólások/ /

Valójában a nyár és a mindent feldúló szerelem között csupán árnyalatnyi a különbség. Gondoljunk bele, ha kora reggel úgy ébredünk, hogy egy gesztenyebarna hajú nő kék szemébe nézhetünk, az ugyanaz a megkönnyebbülés, mint nyári reggeleken kinézni az ablakon és mélységesen megnyugodni a kék ég láttán. Mert akkor minden úgy alakulhat azon a napon, ahogyan szeretnénk, és […]

Könyvet olvasni nyári melegben

2019. 06. 25. /0 Hozzászólások/ /

Könyvet olvasni nyári melegben. Különc dolognak tűnik. Legalább annyira, mintha azt mondanánk: ha választani kellene élet és halál között, akkor az olvasást választanánk. Elvonulás, felejtés, miközben a betűk nyomán meg éppen valami nagyon megnyílik és a szívünk is más sebességre kapcsol. Vannak szerencsések, akiknek már egészen fiatalon szenvedélyükké válik történetekkel, mézkönnyes mondatokkal takarózni és benne […]

Merjünk szakítani, merjük néha őszintén szeretni magunkat is

2019. 06. 24. /0 Hozzászólások/ /

Amikor egy szokatlanul enyhe, idegesítően száraz délutáni pillanatban átfut rajtunk, hogy milyen volna nélküle, milyen volna úgy levegőt kapni, hogy vállaljuk annak a levegővételnek minden árvaságát, vagyis, amikor először gondolunk a szakításra, valójában már szakítottunk is. A többi már egy véget nem érő tangó, aminek legnagyobb drámája, hogy egyszer csak mégis véget ér. Ám amint […]

Lemenni nap-nap után a vízre

2019. 06. 20. /0 Hozzászólások/ /

Van egy látszólag teljesen értelmetlen, sokszor ismétlődő, különös szokásuk a vízparti embereknek, ami éppen értelmetlensége és látszólagossága okán rokonságban áll a lélek legmélyebb rejtelmeivel. Lemenni nap-nap után a vízre, legyen az tenger, tó, vagy folyó éppen. Csak annyit tudok – és ez bizonyára nem sok -, hogy amikor hazamegyek a szülővárosomba, szinte az első utam […]

Tiszta erőből nyár

2019. 06. 14. /0 Hozzászólások/ /

KÉP ALÁ ÍRÁS Talán az utolsó tornaóra (szakszerűbben testnevelés, de hogy is lehetne egy kamasz testet nevelni?), a parkett egy részén már lepihent a kora nyári napfény, hízelkedik, mutatja magát. Fiúk játszanak meccset, trikósok és meztelenek, amit persze soha nem szabad szó szerint érteni, ám a tanár úr szigorú felosztása szerint mégiscsak: trikósok ide, meztelenek […]

Amikor szájon csap minket a nyári napfény

2019. 06. 07. /0 Hozzászólások/ /

KÉP ALÁ ÍRÁS A két elszánt fiatalember az ötvenes évek elején néz szembe a világgal és a tűző balatoni nappal. A szemüveges éppen azzal a vigyorral dől neki a vitorlavászonnak, amit olyankor szoktunk bemutatni, amikor szájon csap minket az erős nyári napfény. Kapaszkodó társa a kor divatjának megfelelő frizurát visel, hátranyalt rőzse, ő már-már az […]

Amikor „eltűnünk hirtelen”

2019. 05. 31. /0 Hozzászólások/ /

KÉP ALÁ ÍRÁS Befogni a középső ujj végével a slag fején levő kis nyílás egy részét, és nézni, ahogy az átlátszó permet – amin keresztül néha fényesen ránk sikít a napfény – fölfrissíti a zöldeket. A kora nyárban ágaskodó növényeken végigcsorognak a hűsítő cseppek, miközben az ujj vége kezd fagyossá válni a slag nyílásánál. Mert […]

Örökké gyermek

2019. 05. 26. /0 Hozzászólások/ /

Amikor kisfiú voltam, bele sem mertem gondolni, hogy mit fogok majd érezni, amikor kisfiam lesz, mert akkor éppen azt éreztem, amit a kisfiúk éreznek. Azonos voltam velem. Aztán mindez valamikor, egy váratlanul mogorva pillanatban szétcsúszott, talán észre sem vettem. És attól kezdve egyre inkább kezdtem hasonlítani azokhoz a felnőttekhez, akik szomorúan, összehúzott gallérral kószáltak az utcákon. […]