KÉP ALÁ ÍRÁS Legjobban az idegesített, mikor gyermek szaktársaim vödrökben hordták a vizet az Mátyás király utcai óvoda homokozójába, föllocsolták a sarkokat és attól kezdődően barna, híg lé lepte el a játszó területet. Aminek következtében rövid időn belül úgy néztünk ki, mint a vett malacok. Inkább a tudatos és átgondolt építkezés híve voltam, lapáttal […]
Van az a mindig visszasírós emlék a gyerekkorból. Az éjszaka peremén ágyból kikelős, ijedt, lefagyott szívű, mikor úgy éreztük, átlépett fölöttünk egy szörny, aminek szemében véres repedéseket vágott a hajnali szél. Ránk tört a hirtelen reszketés, szomorú borzongás, a hideg barátságtalan ölelése. És akkor eszünkbe jutott anyánk a hálószobában. Vacogva léptünk be, „mi van, miért […]
Június elsejétől elkezd valami növekedni, tisztulni és fényesedni a világ ezen részén. A friss, szinte ropogós zöld levelek között rezegve tör át a meleg szél és a tiszta hajlamú fény, élesebb kontúrral rajzolódnak ki a csodák, élesebb kontúrral jelennek meg a barátságos érzések bennünk, s a napok lábujjhegyen ugyan, de szinte mindig egy kicsikével tovább […]
Amikor kisfiú voltam, bele sem mertem gondolni, hogy mit fogok majd érezni, amikor kisfiam lesz, mert akkor éppen azt éreztem, amit a kisfiúk éreznek. Azonos voltam velem. Aztán mindez valamikor, egy váratlanul mogorva pillanatban szétcsúszott, talán észre sem vettem. És attól kezdve egyre inkább kezdtem hasonlítani azokhoz a felnőttekhez, akik szomorúan, összehúzott gallérral kószáltak az utcákon. […]
Amikor a tüdőt ellepi az illatos meleg szorítása, és nem tudjuk az ünneptől mámorosabb minden, vagy attól, hogy ismét megértük az új tavaszt. Húsvét, annak a biztos tudata, hogy most már eljön a nyár, a talpamat a folyó kavicsain csúsztatom, miközben a bokámnál siklik az átlátszó víz. A békesség reménye. És persze Jézus, és az […]
Egyszer Kosztolányi az iskolából hazatérő fiát gonoszul megtréfálta. A gyermek boldog várakozással kopogtatott; mindig jó benyitni az almaszagú, meleg otthonba. Az édesapának tűnő költő viszont szigorúan nézett a jövevényre, nekiszegezve a kérdést, hogy „kit keres?” „Kosztolányi Dezsőt”, mondta határozottan a kisfiú egy pillanatra elbizonytalanodva, hogy talán valami vicc készülődik, valami kegyetlen, aminek persze a vége […]
Bereményi Géza mesélte egyszer, hogy a Teleki tér melletti ház, ahol gyermekkorában lakott, földszintes, tízlakásos épület volt, szoba-konyhás, és mindenki énekelt. Az asszonyok énekeltek mosás közben, a férfiak énekeltek, ha berúgtak. Egyik délután, mikor nyár volt, és nyitva volt az ajtó, Géza benézett a Winkler nénihez, aki az ágyában ült hálóingben, és énekelt maga elé […]
Egy kutatás azt a hátborzongató eredményt hozta, hogy Magyarországon minden tizedik ember szenved a téli depressziótól. Ennek egyik legfőbb oka a napfény vérfagyasztó hiánya, aminek nyomán a szervezetben alacsony szerotonin és magas melatonin szint keletkezik, ami által a lakosság egy jelentős része egész egyszerűen zizi lesz ezekben a hónapokban. Az is nyomaszthat minket itt a […]
Párizsban, 1917-ben egy különös napon, az Academia Colarossin rajzolgatott éppen Amadeo Modigliani, ez a livornói születésű olasz, francia és zsidó felmenőkkel bíró festő, aki a Montparnasse kiskocsmáinak környékén arról volt hírhedt, hogy némi abszint fejében portrékat ajándékozott a helyi kocsmárosoknak, de ez inkább állt kapcsolatban az ital iránti démoni vágyával, mint nagylelkűségével. Modigliani – mint […]
Az Advent vers. Mert a vers halkabban szól a prózához képest és az adventi napok halkabbak, bármennyire is zajossá változtatja mindenféle bazári őrület. Legalábbis halkabbnak kellene lennie. És nem a meggyújtott gyertyáktól, nem a naptári napok kegyetlen pörgésétől, sokkal inkább attól a lángtól, ami még pislákol bennünk. Könnyű volt gyereknek lenni az Adventben, könnyű volt […]
Eljött hát a november, az órákat is korai sötétségre állították, íme, eljött az ideje a boldog, békés olvasásoknak. De milyen olvasmányokat is javasolhatnék, a mai zord világban? Milyen szépirodalmi élményre nógassam azon felebarátaimat, akik gyengén fűtött lakások ablakából bámulva a varjakat számlálják? Azokat, akik mindenüket egy bevásárló központból elvezetett, kibicsakló kerekű kocsiban tárolják, és rosszul […]
A kopott fal salétromtól könnyes, az ócska matracon kimerülten alszik három fiú, bakancsban, gumicsizmában, sebtében magukra rángatott göncökben. Kint pocsék az idő, szemerkélő ősz, fagyos félelem, ködös utak. A legutolsó városban, a legutolsó napon, a legutolsó órában a negyedik fiú bámul ki az ablakon, figyeli a legutolsó képet, amit majd fölidéz Melbourne-ben, a januári hőségben, […]
Sokszor láttam anyámat imádkozni. Átszellemült volt, rezdült a lelke az elsuttogott szavakra, behunyt szemmel, fejbiccentve lépdelt végig a fájóan igaz mondatokon. Láttam férfiakat is imádkozni. Komorak voltak, kimértek, megfeszült az arcukon a kötelesség becsülete. A nők, ha hisznek, szentül hisznek. A férfiak hite megbízható útitárs. Egy dán fotós, bizonyos Vagn Hansen Budapest berobbantott mellkasú utcáit […]
Hirtelen azt gondolom, hogy ez annyira nem illik ide! A Vörösmarty téren idegen szavak színes szalagjai pörögnek a fölmelegedett szélben. Az egymásnak ütődő mondatok nem ámulni akarnak, sokkal inkább eladni, s venni. Jó, persze szép a szándék, Radnóti emlékest a Gerbeaud-ban, a régi falak között, ahol Kugler Henrik és Gerbeaud Emil ízes tésztákról és elfolyó […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Kattogva kutatunk a múltba, képek kopognak a homlokunk alá, miközben egy tájat húz el mellettünk a halál. Minden egyre szemcsésebb lesz, zsibbad a lelkünk és zuhan ránk ezernyi sötét, csiklandós tűszúrás. Oldalra dőlünk, szorosan a mamához, arcunkon redőket mélyít a ruha, amit reggel sebtiben magára rántott. Megáll a szerelvény, helyet cserélnek a […]
Egy üzem szájszagú lehelete, egy kórház savanyú levegője a résnyire nyitott novemberi ablak huzatában, egy lélekölő szervezett okítás, egy komor sorban állás valami gyászos helyen, ahol jegyre osztják a halált. És mégis… Mindenhol lehet egy nő, mert nők mindenhol vannak. És ahol egy nő ringó lélegzete megsimogatja a fémes délutánt, ahol a nézése ébredés a […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Kevéske ideje volt már hátra a nagyságos Krúdy Gyula író úrnak, midőn látogatóit fogadta az óbudai Templom utcában. A vizitációra érkezett leányait és kedves rokonait körbevezette a hátsó udvarban, ahol derűs mosollyal szemlélgették, amint két malac szinte egymás elől túrja ki az ennivalót a tálkából. „Meg kell őket zabálni”, hangozhatott el a […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Azon a nyáron a szövetséges haderők már visszavették Szicíliát, a mély pincékből hűvös, bordó színű borok kerültek elő, megszínesítve az amerikai katonák szája szélét. Budapesten Kállay Miklós miniszterelnök fölkapaszkodik a hintára és kilépne már a háborúból, miközben a hinta ingázó lendülete folyton visszarántja. Egy kerthelyiségben eközben egy lefotografált nő emeli éppen a […]
A nők mosolya nyári udvaron kiteregetett, frissen mosott hófehér lepedő. Megnyugvás, illat, amit átjár a langyos szél. Pedig a nők mosolyának és nevetésének ezernyi árnyalata van. Alakoskodás, célratörés, eltitkolt rosszkedv, ravasz szándék, és persze derű, odafigyelés, feloldódás, féktelenség és öröm. Vajon férfiként érhet-e minket nagyobb dicsőség, mint megnevettetni egy nőt? Persze nem az ajándékozós, körbeugrálós, gyanús […]
Tengerre vágyni egy nyári hajnalon, keresztülvergődve valami könnyű párával telehintett hegyi úton, elszáradt, megbarnult örökzöldek, vadul rikítozó kabócák között, amiket a lehúzott ablakú rádió hangja sem bír elnyomni, pedig a bemondó a dallamos olasz szavakat úgy lobogtatja, mint a korai szél a sikátorokban száradó hófehér lepedőket. Mégis valahogy a neszekből, az illatokból megérezhető már, hogy […]
© 2022 www.eletszepitok.hu