Arannyal, ezüsttel restaurált antik porcelánok. A Japánból, Kínából eredő kintsugi technika a kreatív újrahasznosítás művészi formája
Ha eltörik egy tányér, megragasztva már nem ugyanaz. Gyakran használjuk ezt a hasonlatot az emberi kapcsolatokra. Azt fejezi ki, hogy csalódás után a bizalom nehezen állítható helyre. A kapcsolat – törött tányér – megjavítható, de a tányér – a lélek – őrzi a sérülés lenyomatát.
Szimbolikus üzenete is van a tradicionális távol-keleti restaurálási technikának, amelyet elsősorban Japánban és Kínában alkalmaztak először:
a törött kerámia- és porcelán edényeket aranyport tartalmazó ragasztó anyaggal ragasztották össze, így a törés helyén vékony sávban fénylő felület keletkezett, ami különleges patinát, megjelenést kölcsönzött az restaurált tárgynak.
Jelképesen azt fejezi ki, hogy a lélek a törés helyén újjáépíthető. Praktikus, hétköznapi értelemben
a kintsugi eljárás a kreatív újrahasznosítás művészi formája.
Régen a technika a speciális ragasztóanyag összeállítása miatt meglehetősen hosszadalmas procedúra volt, ma már egyszerű és elérhető anyagokkal helyreállítható ily módon a kerámia- vagy porcelán. A törött tárgyakat természetes gyanta alapú ragasztókkal, főleg lakkal és arany-, ezüst- vagy fehér ezüst porral restaurálják.
A ragasztás kissé elnagyolt formában követi a törés vonalát, új textúrát adva az eredeti kerámiának. A ragasztott kerámia- és porcelán tárgyak sokszor szebbek, mint az eredetiek.
A technika mára Nyugaton is követőkre talált. Sokan azért gyűjtik, majd törik el a kézzel festett antik kerámia-és porcelán tárgyakat, edényeket, hogy ezzel a különleges módszerrel restaurálhassák és értékesítsék azokat. A kintsugi eljárás azonban nem tudatos rongálás nyomán született, teljesen más a filozófiája; a szép antik tárgyaknak, az elődök munkájának tisztelete hívta életre.
Fotók: KintsugiShopIt
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
