Az OCD fogságában: mikor válik a tökéletesség keresése kényszerbetegséggé?
Az obszesszív-kompulzív zavar (OCD) egy elég gyakori mentális betegség, de sok esetben nem azonosítják OCD-ként. Gyakran kényszerbetegségként említik. Jellemző „tünetei” a visszatérő, szorongást kiváltó gondolatok (obszessziók) és az ismétlődő viselkedési minták (kompulziók). Csakhogy – mondhatjuk – szinte mindenkinek vannak rigolyái, furcsa szokásai, rituáléi…
Kényszerbetegségről akkor beszélünk, ha az illető nem tudja a gondolatait (rögeszméit) és az ezekhez kapcsolódó rituáléit kontroll alatt tartani. Az OCD-t a beteg környezete is megszenvedheti. Súlyos OCD-nél az érintett elveszíti az élete feletti irányítást.
Néhány jellemző obszesszió (kényszergondolat): félelem a szennyeződésektől vagy a mikróbáktól. A tökéletes tisztaság, rendezettség iránti fokozott igény. Szorongás attól, hogy kárt okozhat más emberben, hogy bántani fog valakit stb.
Néhány jellemző kompulzió, azaz ismétlődő cselekvés: kényszeres, gyakori kézmosás, kézfertőtlenítés, takarítás, a tárgyak szimmetrikus vagy sajátos elvű elrendezése, számolás vagy mantrák ismétlése stb. Valójában sokféle formája létezik ezeken felül.
AZ OCD gyakran okoz pániktüneteket, depressziót.
A betegség biokémiai alapú – az agy biokémiai egyensúlyának zavarából adódik -, de a genetikai hajlam és a szocializációs hatások egyaránt közrejátszhatnak a betegség kialakulásában; traumák és a tanult viselkedési minták egyaránt kiválthatják. Az OCD-t pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus diagnosztizálja. A kezelés általában kombinált terápiából áll (kognitív-viselkedésterápia, ERP-terápia, életmódváltás, SSRI-típusú antidepresszánsok stb.).
Az OCD már gyermekkorban is megjelenhet. A tünetek általában 6–12 éves kor között jelentkeznek, de akár már óvodás korban is felismerhetőek. Kamaszkorban a hormonális változások és a társas nyomás súlyosbíthatják az állapotot.
Az OCD és az autizmus spektrumzavar bizonyos tünetekben hasonlítanak, de alapvetően különböző állapotok. Ennek ellenére összetéveszthetők, különösen gyermekkorban, ezért érdemes megfelelő szakember segítségét kérni a diagnózis felállításában.
Feltűnő jelek OCD-s gyerekeknél: túlzott félelem a szennyeződéstől, baktériumoktól vagy betegségtől. Rituálék ismétlése annak érdekében, hogy elkerüljön valami rossz eseményt, egy-egy tárgy többszöri megérintése. Erős igény a tökéletességre, például arra, hogy a játékok, ceruzák stb. meghatározott rendben álljanak. Ismétlődő önellenőrzés (táska tartalmának többszöri ellenőrzése, többszöri rituális ki- és bepakolás, ceruzák többszöri, „indokolatlan” kihegyezése stb.). Túlzó igény a tisztálkodásra.
Feltűnő jel az is, ha a gyermek ingerültté válik, amikor megzavarják a rituáléiban.
Az OCD iskolai, tanulási nehézségeket is magával hozhat, koncentrációzavart és elszigeteltséget. Ha a „különcséget” az iskolában kevéssé tolerálják (diagnózis hiányában), a problémák fokozódhatnak, a gyermek bullying, kortárs bántalmazás áldozatává válhat. Az iskolában fejlesztőpedagógust, iskolapszichológust is érdemes bevonni kezdetben, akik szakemberként azonosíthatják a tüneteket.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Ha az OCD-re utaló viselkedés a gyermeknél több mint egy órát vesz igénybe naponta, és akadályozza a tanulást vagy a barátkozást, érdemes gyermekpszichológushoz, gyermekpszichiáterhez fordulni és kivizsgálást kérni (a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat jó kiindulópont lehet). A diagnózis birtokában lehet szakszerű segítséget nyújtani, és a szülők számára is kulcsfontosságú a megértéshez, az érdemi segítéshez.
Néhány alapelv: a gyermek a furcsa rituáléi miatt ne kapjon büntetést, szidást, megszégyenítést, de segítséget sem (például ne erősítsük benne a kényszergondolatokat ismétlődő reakciókkal: „igen, becsuktad az ajtót”).
A gyógyulás útja a megértéssel és a türelemmel kezdődik.
Nyitókép: cottonbro studio/Pexels
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
Portréfotó: Eisenberger Gigi – Fotolla
