Isten hozott, Tóbiás! Építsünk fészket a madarak helyett? Az állatok webkamerás nézegetésének furcsa következményei
Nemrég hazaérkezett Afrikából Tóbiás (ld. fenti kép), a legöregebb, ismert, vadon élő fekete gólya az országban, mindig ő érkezik haza elsőként a fajtársai közül: a tavasz hírnöke. 2013 óta pedig webkamerán át élőben követhetjük az eseményeket abban a fészekben, ahol egy pár éve rendszeresen ő fészkel a párjával. Csakhogy idén történt egy kis gikszer…
Február első felében a fészek fele leszakadt, ráadásul Tóbiást hó fogadta március 2-án. Éjjel ónos eső, majd hó esett, a madarat jégpáncél borította reggelre, 6 órakor kirepült táplálékot keresni, valószínűleg halászni indult a közeli holtágak szabad vízfelületén. Azóta nem tért vissza: a Facebook pedig felzúdult. Van, aki csak aggodalmát fejezte ki, miszerint Tóbiás éhezik, sokan követelték, hogy az illetékesek hozzák rendbe a fészket, kotorják el a havat, adjanak enni neki. Volt, aki egyenesen számonkérte, hogy mindezt már régen meg kellett volna tennie az állatvédőknek.
Tóbiás 19 éves, 1999-ben, fióka korában gyűrűzték meg Bogyiszló környékén, és a megfigyelések szerint a telet a Jordán folyó mentén szokta eltölteni. A fekete gólyák általában a háborítatlan erdőrészeket kedvelik, de ő nyolc éve egy erdészeti telephely közelébe költözött, Gemencre. Ez kiváló hely volt arra, hogy 2013-ban egy fészekkamerát szereljen fel a Gemenc Zrt., a Duna – Dráva Nemzeti Park, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. A hírek szerint Sára nevű párjával szokott tojásokat rakni, aki általában március közepén érkezik, és az elmúlt 4 évben 10 fiókát neveltek fel együtt a fészekben.
A madarak webkamerás megfigyelése több szempontból is érdekes jelenség: egyrészt szívesen követik az emberek az állatok életét, aggódnak értük, illetve van valami megnyugtató a sokszor eseménytelen fürkészésükben, kikapcsolja az embert a hétköznapi robotból egy pár percre.
Másrészről, ahogy most végigkövettük a hozzászólásokat a Magyar Gólya Webkamerák Facebook-oldalán, nagyon megdöbbentünk, hiszen nem tűnt úgy, hogy a madár bajban lenne, nem értettük hát, miért követelnek a számára segítséget. Valaki azt írta az állatvédőket támadva: : „Gondolhatták volna hogy hamarosan érkeznek már a gólyák! Most szegény gólyának így is tele a fészke hóval, meg még a fele fészek is hiányzik. SZUPER.” Valaki hozzátette: „szegénynek mekkora utat kellett megtennie, és erre ez fogadja.”
***
Két-három nap alatt biztosan nem lehet kijelenteni egy madárról, hogy éhezne, sőt, biztosan nem kell fészket építeni helyette… Egyébként tavaly tavasszal is erősen megrongálódott a fészek, akkor Tóbiás és Sára már itthon voltak és kijavították a károkat mielőtt az első tojást lerakták volna. De megértjük azokat, akik aggódnak, illetve kíváncsiak voltunk, mi történhet ilyen esetben, így hát megkérdeztük a szakembert.
– Amikor egy gólya visszatér, az első dolga felkeresni a tavalyi költőhelyét, hogy megvan-e a fa, milyen állapotban van a fészek. Ha korábban jó tapasztalatai voltak arról a helyről, akkor azt preferálja, de ezenkívül több közeli fészek is szóba jöhet, a nagyon korán érkező példányok ilyenkor megnézik ezeket is. Valószínűleg ezt teszi Tóbias is most – nyugtat meg minket Papp Ferenc, a Magyar Madártani Egyesület munkatársa.
– Könnyen előfordulhat, hogy egy fészek elhasználódik, megsérül, ez természetes jelenség, de az állatok természetesen meg tudják javítani, hiszen ők építették. De egyébként sincs kizárólagosság a helyre vonatkozóan, egy fészeknél több egyed is megjelenhet. Természetesen mindig vannak ideális és kevésbé jó körülmények, a gólyák nem szeretik, ha hó takarja a táplálékforrást, de ez a fészek a Duna partjához közel helyezkedik el, márpedig a folyóvíz nem fagyott be, tehát biztosan talál ennivalót. Egyébként Tóbias már többször is látott havat. Annak, aki húsz éve él ezen a bolygón, azért ez nem újdonság. Tavaly is volt rá példa, de csak elég arra a pár évvel ezelőtti télre gondolni, amikor március 15-e környékén az autópályán rekedtek az emberek, és a fél ország megbénult.
A szakember arról tájékoztat: nem biztos, hogy mindig ugyanazzal a tojóval áll párba, mert az nincs megjelölve, és azért nem olyan könnyű ránézésre megkülönböztetni a gólyákat. Azt tudjuk, hogy egy korán érkező tojóval szokott párba állni.
A fehér gólyák általában épített környezetben raknak fészket, ezért annak helyrehozásához sokszor van köze az embernek, megszoktuk azt is, hogy kutyákat, macskákat megmentsünk: de ők háziállatok, mi voltunk a felelősek azért, hogy bajba jutottak.
A fekete gólya erdőben, háborítatlan helyen rak fészket, a természetbe pedig nem szoktunk beleavatkozni, megfigyelői vagyunk csupán a költés sikerességének és sikertelenségének egyaránt.
– Az emberek kudarc esetén mindjárt bűnbakot keresnek, pedig ebben az esetben nincs erre szükség. Cselekedni szeretnének, pontosabban azt várják, hogy valaki más cselekedjen helyettük. Kicsit olyan számukra az állatokat megfigyelő webkamera, mintha szappanoperát néznének. Erről az jut eszembe, amikor a kilencvenes években Isaura kiszabadítására gyűjtöttek pénzt Magyarországon. A gólyáknak nevet adtunk, a nézők pedig még inkább megszemélyesítik őket. Ha pedig követjük valakik sorsát, közel érezzük őket magunkhoz – vélekedik az ember reakciójáról a szakember.
Egyébként a hazai populáció a világ legnagyobb sűrűségű fekete gólya állománya, mintegy 380-420 pár fekete gólya fészkel itt, közülük nagyjából 40 pár Gemencben. Többségük március 15-e körül érkezik meg.
Az első fiókák május elején jönnek a világra, a kirepülés akár már július közepén megkezdődhet, de zömmel augusztus 10-e körül zajlik. Ezt követően néhány hetet még a fészkelőhely közelében tartózkodnak, majd útra kelnek. A fekete gólyák két fő vonulási útvonala közül az egyik a Gibraltári-szoroson, a másik a Boszporuszon vezet át. A Gemenc Zrt. honlapján lehet követni Zoltán, az egyetlen GPS-jeladóval felszerelt magyar fekete gólya vonulását is, ő a Közép-afrikai Köztársaságban telel. Február 14-én indult haza.
Fekete gólya fészek a Gemencben – webkamera
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.