Köszönöm, hogy imádott! Jávor Pál, akiért bomlottak a nők
Télvíz idején vakargatja a feje búbját Jávor Pál ezen a nagyszerű fotográfián, hiszen bár a rajongásnak nehezen meghúzható határai vannak, azért az mégis csak kellemetlenül érintheti az embert, ha a tulajdon gépkocsiját azzal a vallomással karcolja össze valaki, hogy: „Imádom, oh!!!” És ezzel még nem is érte be az ismeretlen karcolóművész, hiszen egy nyílvesszővel átlőtt szív is ott virít a hátsó ajtón, s bizony első blikkre is úgy fest, van miért kalapját lábhoz szorítania Jávornak és ujjait a hajzatában zongoráztatni.
A nemzet Palija nem egyszerű színész volt a negyvenes évek elején, hanem filmsztár, aki magas gázsipénzért egy esztendőben akár kilenc filmet is leforgatott, visszafojtott női lélegzetek és elharapott sikolyok szegődtek a nyomába, ha betért az Oktogon valamelyik kávézójába, és a tisztviselők, a katonatisztek színe-virága azon kapta magát, hogy némely reggeleken a fürdőszobai tükör előtt a családi ollóval igazít kicsikét a bajuszán. Majd az Odol szájöblítő bevetése után megpróbál harminckét foggal mosolyogni, ugyanúgy, mint a Pali.
Akkoriban a kultúra emberei számítottak ünnepelt sztároknak, az európai műveltség konok őrzői, írók, verselők, színművészek.
Egy Márai ült a színházi próbákon, és figyelte meghatódva, ahogy Tolnay Klári bokája és izmos kis vádlija fölött meglibben a szoknya. Róluk beszéltek a zengerájokban, az ő verseiket, dalaikat búgták a kimenőre induló cselédlányok. Ma már politikusok és hangoskodó, kiismerhetetlen szándékú áldemokraták a mindennapok hősei, bár gyanítom, egyikőjük automobiljára sem karcolják még oda, hogy: „Imádom, óh!” Hacsak nem fizetett hívekről beszélünk.
És, hogy a politika formálói mennyire nem tudnak mit kezdeni egy olyan emberrel, mint Jávor Pál, aki törvénytelen gyerekként érkezve egy kisnemesi családból, öntörvényű módon építette föl a karrierjét, és mondta el sarkos, de talpig becsületes véleményét mindenről és mindenkiről, arra jó példa, hogy a háború előtti Magyarországnak túl balos volt, a háború utáninak pedig túl jobbos, mi több egy letűnt világot már a puszta nevével is felidéző jel és szignál.
„Köszönöm, hogy imádott”, énekli Ágai Irén a Hyppolit a lakáj című filmben és Jávor, mindenki Palija mindig hálás volt közönségének az imádatért, még akkor is, ha ennek mértéke miatt bizony olykor megvakarta a feje búbját.
Kommunikációs szakember, író, újságíró
Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. A Szépítők Magazin egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.
