Macskával a lakásban. Hogyan szoktassuk le a kis kedvencet bosszantó szokásairól? Tippek cicagazditól
– A macskát nem lehet idomítani, hiszen ő nem kutya, megy a saját feje után – vallják néhányan. Nevelni, tanítani ugyanakkor remekül lehet őket, igenis nyitottak a macskák a békés együttélésre, mi pedig akaratlanul is tanítjuk őket.
Reggelente, amikor megzörren az ételes tasak, a cica a semmiből előbukkan – megtanulta, hogy ez a hang a reggeli előjele. Pavlov a kutyák viselkedését tanulmányozva figyelte meg, hogy ha a táplálék osztásával egy időben egy csengőt is megszólaltat egy idő után a kutya nyálelválasztása csupán a csengőszóra is beindul. Nos, nincs ez másképp a cicáknál sem. Ha jól viselkedik, akkor egy kedves jutalmazással lehet buzdítani, erre valók a jutalom falatok, ha valami csínytevésbe keveredik, akkor pedig jöhet az enyhe megrovás, fontos, hogy enyhe!
Nem szabad erőteljesen nevelni, abból nem fog tanulni. Enyhe büntetésként, ha megpaskolod a cicád fejét, vagy kap egy kisebb vízsugarat egy vízipisztolyból miközben határozottan elhangzik a „nem” szócska, akkor egy idő után már az is elég lesz, ha látod, hogy rosszban sántikál szólsz neki annyit, hogy „nem”, ő már tudni fogja, hogy nem érdemes próbálkoznia. A cicák reagálnak a pozitív és a negatív visszajelzésre is.
Nem érdemes hosszú „oktatást” tartani a macskának, nem a koncentrálóképességük miatt szeretjük őket, nagyjából két percig képesek a gazdira figyelni, ebbe sűrítsük bele a napi tananyagot.
Fontos, hogy rendszeres legyen a törődés, és következetes – ha tegnap nem mehetett fel a függönyre, akkor ma sem teheti meg. Igyekezzünk nem elfelejteni akár a pozitív akár a negatív ismétlést. Ha akadozva tanítjuk, nem fogja érteni a cicus, hogy mitől függ, hogy szabad vagy sem. Hasznos lehet, hogy ha közvetlenül etetés előtt tanítjuk, mert az étel komoly jutalomnak számít.
A legtöbb cicánál problémát jelent a hám vagy a hordozókosár használata, hiszen általában az orvosnál kötünk ki, ha ezek előkerülnek, az pedig számára negatív élmény, érthető, hogy miért gyűlöli ezeket az eszközöket. Ha viszont a mindennapok részévé válik, máris könnyebb a helyzet. Hagyjuk a megszokni kívánt tárgyat elől, hadd szaglássza körbe, hadd másszon be a hordozóba következmény nélkül, sőt, ha bemegy, akkor kaphat jutalomfalatot is. Ugyanez a helyzet a hámmal is, hadd szaglássza körbe! Ha már nem idegen neki, rátehetjük pár percre otthon is, anélkül, hogy elvinnénk bárhová, hadd szokja, hadd sétálgasson benne otthon is. Ha nem húzza ki magát a hámból, szintén kapjon falatkát jutalmazás gyanánt.
A komoly problémákat, például a rongálást, érdemesebb megelőzni, mint orvosolni. Ahhoz, hogy ne karmolja szét a kárpitot, vegyünk neki kaparófát! Ha megmutatjuk, hogy mire való, egy idő után rá fog jönni, és ott fogja élezni a karmait. Ha nem akarja megszeretni, dörzsöljük be a kaparót macskamentával, máris imádni fogja.
Nem szabad eldugott helyre tenni a cicabútort, fontos, hogy „kéznél” legyen neki. A függönyre mászást vagy a szobanövény-rágcsálást pedig büntessük a már ismert vízipisztolyos módszerrel és a „nem” szócska ismétlésével.
Ha szeret a virágföldbe piszkítani, szóljunk rá, ez a trágya nem az a trágya, ami jót tesz a virágnak. Esetleg tegyünk a virágföld felszínére nagyobb kavicsokat, ez nem fogja a cicát vonzani és még a virágnak is jót tesz, mert jobb lesz a föld víztartó képessége.
A legfontosabb összetevője a cicanevelésnek a türelem, hiszen, ahogy említettem, nem tud sokáig egy helyre figyelni, és sokszor el kell neki ismételni, hogy mit szeretnénk, de összességében hálás kis állatok és nem feltétlen akarnak a bohókás viselkedéssel rosszat a gazdinak. Az igazi tanítást négy hónapos kortól érdemes elkezdeni.
Írta: Tolvaj Vica
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
