Szeresd ellenségeidet! Miért is?
Jézus mondta: szeressétek ellenségeiket! Ez a gondolat pedig manapság is szöget üthet a fejünkbe.
Már miért is szeretnénk az ellenségünket? Azt, aki bántott, elárult, kárt okozott, belénk rúgott, ezer módon akadályozott? Azt, aki most is ezt teszi? Ugyan mégis mit szeressünk rajta? És főleg: miért? Miért kellene őt szeretnünk?
A fent felsoroltakért biztosan nem! Az említett fejezetben Jézus ad egy választ, ami az akkori embereknek, az akkori társadalom általános spirituális fejlettségi szintjén értelmezhető volt. Soha ne feledjük, hogy minden fennmaradt írás a kor emberi kontextusával együtt nyeri el valós értelmét! A tanítás ma is érvényes, a mögötte meghúzódó magyarázat azonban lehet, hogy manapság már egy kicsit más.
Miért szeressük tehát, és ne gyűlöljük azt a gazembert? Először is, a gyűlölet aktív negatív érzelem. Aktív, tehát energetikailag fárasztó, és negatív, tehát elszívja az energiáinkat. Az a szeretet, amiről a régi szent írásokban és a mai (valóban) spirituális irodalomban szó van, fogalmilag eltér a hétköznapi értelemben vett szeretettől. Ezt szem előtt tartva, a szeretet passzív pozitív érzelem, épp a gyűlölködés ellentéte. Passzív, mert nem igényel önmagában semmiféle cselekvést, nem támaszt követelményeket, és természetesen pozitív, mert energiaszintünket emeli. Tehát energetikailag máris jól járunk, ha a szeretet útját választjuk.
No de még mindig keressük azt a fránya szeretni-valót az ellenségünkben! Példázatként álljon itt egy valós történet, a közelmúltból. Egy fiatalember elvégezte tanulmányait hosszú évek alatt, úgy, hogy többen is nyíltan, tudatosan akadályozták őt ebben. Így hét évig járt egyetemre. Majd újabb hét év harc következett, hogy végül kézbe vehesse a diplomáját, bár közben a hivatásában már helytállt, igaz, „papír nélkül”. E kétszer hét évben néhány ember minden létező módon akadályokat gördített az útjába. Volt, aki nyíltan meg is mondta neki, hogy nem fogja engedni, hogy elérje a célját. Ezeket a kerékkötőket a fiatalember nyugodtan tekintheti „ellenségeinek”. Végül is mást sem csináltak, mint keresztbe tettek neki, ahol csak tudtak, ráadásul külön saját előnyük nélkül, csak úgy a fiatalember ellenében, öncélúan.
Minden szándékuk ellenére ezek az „ellenségek” hatalmas kincseket ajándékoztak a fiatalembernek. Kitartást tanult, megerősödött elszántságában. Nincsenek kételyei arról, hogy ezt akarja-e csinálni, levizsgázott saját maga előtt, színjelesre. Megtanult hosszú távon, állhatatosan küzdeni a céljáért. Megtanulta felismerni a támogatókat is. Kapcsolatba került önmaga erejével. Ha bármikor az életben szüksége lesz az erejére, állhatatosságára, nem lesz kétsége afelől, hogy van-e neki ilyesféle tulajdonsága, és vajon mennyire futja belőle.
Ezek már olyan kincsek, amelyeket megköszönhet az „ellenségeinek”, hálás lehet nekik, áldhatja őket. Na persze, nem szemtől-szembe, mert a felszínen a kapcsolatok nem változtak. De belülről a neheztelést felválthatja a hála. Nem „ellenségekként” fog ezekre az emberekre visszagondolni, hanem látja azt, amiért hálás lehet nekik. És nem évtizedek távlatából, bölcs öregapóként! Megtörténhet ez a belső változás akár azonnal is!
Ha „ellenségek” vesznek körbe, figyeld meg, milyen kincseket kaphatsz tőlük. Mire tanítanak? Aki agresszíven támad, megtanít, hogy megvédd magad. Aki tapintatlanul belemászik az életed intimszférájába, megtanít, hogy határozd meg és tartsd az énhatáraidat. Aki minden viselt dolgodba beleköt, talán arra tanít, hogy ne függj annyira mások véleményétől.
A példák sorát a végtelenségig lehetne folytatni, ehelyett azonban „Nagy Kincskeresés”-re invitállak: fedezd fel azokat a kincseket az életedben, amelyeket a Sors, Isten, Univerzum az ellenségeid keze által nyújt át neked. Trükkös csomagolás, de megéri kibontogatni!
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.