Eltékozolt évek. Mennyi időt fordítasz lényeges dolgokra?
Gondolkoztál már azon, mit jelent egy-egy óra, egy-egy nap? És mit ér néhány hét és hónap az életedben? Mit gondolsz az évek múlásáról? Végső soron pedig mit is jelent majd a megélt évek hosszú sora? Jelenleg Magyarországon a várható élettartam körülbelül 75 év, vagyis 27 375 nap. Gondoljunk csak bele, mindez 27 375 lehetőség. Lehetőség arra, hogy valamit tegyünk. A kérdés azonban ez: ebből a temérdek lehetőségből, amikor eljön az óra és értünk szól majd a harang, mennyit is használtunk ki valójában? Milyen lesz ez a mérleg? Itt kezdődik mai gondolatkísérletünk.
Képzeld el, hogy már lepergett előtted életed filmje, azonban a DVD-kiadásba, ahogy az lenni szokott, belekerült egy-két extra. Ekképp egy olyan jelenet is, amiben te, mint főszereplő, egy felsőbb hatalom elé járulsz, nevezd őt bárminek is, saját hited és világlátásod szerint. Ő pedig kezedbe nyom egy kimutatást, egy elszámolást, melyben semmiféle interpretáció és értelmezés nincs, csupán életed összegzése tényekben: mivel, mikor, mennyi időt töltöttél el összesen!? Ezen eseménysor számodra a szembenézés pillanatát jelenti majd. Olyan ez, mintha egy hajónapló végig rögzítette volna minden egyes megélt napod minden egyes rezdülését, s így statisztikák garmadájával képesek szembesíteni: mennyi időt, vagyis életet használtál fel a lényeges dolgokra vagy pocsékoltál épp el a teljesen feleslegesekre.
Nézzük néhány tényadatot.
Ha csak naponta 2 órát tévézel, akkor a 75 esztendődből 6,25 évet a képernyő előtt fogsz tölteni, és ebben nincs benne a monitorok, telefonok, táblagépek és mozivásznak szemlélése. Itt pedig meg kell jegyeznünk, hogy átlagosan jó néhányan vannak bizony olyanok, akik napi 2 óránál sokkal többet hódolnak ennek a kikapcsolódásnak.
Illusztráció: Ángel Boligán
És az alvás? Ha napi 8 órára állítottam be az alvásidőm, akkor tényleg 25 évet, 9 125 napot, vagyis 9 125 lehetőséget teljesen végigaludtam? Természetesen itt most nem az alvás szükségessége kérdőjelezendő meg, hanem az a pont, amikor már hedonista lustaságnak nevezhető testünk pihentetése. Mégis igaz lenne az a mondás, hogy amennyit alszunk, annyit valójában nem is élünk? Gondolj bele, ha csak egy 5 perces tevékenységet veszünk, amit minden nap megteszel, akkor az összesen 95 napot ad majd ki. Döbbenetes számok.
Itt és most, végy egy üres papírlapot, írd fel rá legkedvesebb és leggyűlöltebb kötelességeidet, vállalásaidat, szokásaidat, szóval bármit, amit napi, heti jelleggel űzöl, mondjuk ötöt-ötöt a pozitív és negatív oszlopba. Aztán számolj egy keveset. A végén pedig tedd fel a kérdést: tényleg ezt akarod a végelszámolásnál, vagy változatnál rajta?
A minap egy serdülő kamaszt, aki előszeretettel űzte a számítógépes játékok egész világát, és már sok életévet ölt bele ebbe a szenvedélyébe, szembesítettem a fenti gondolatmenettel. Leírhatatlanul, pontosabban vállalhatatlanul nagy szám jött ki a végső summa alatt. A hatás mindent letaglózott. Ott és akkor érezhető volt, hogy valami megrázta, szinte megremegett, valami történt benne: eztán máshogy lesz. Természetesen ez csak egy példa a sok közül, ráadásul minden karakterre máshogy hatnak az efféle gondolatkísérletek, a kulcs azonban mindenkor ugyanaz: rád hogyan hat? A te végelszámolásodban milyen számok szerepelnek, szerepelhetnek majd?
Illusztráció: Ángel Boligán
Eddig talán inkább a negatív felhangok ütötték fel a fejüket, azonban a gyakorlatnak lehet egy megerősítő ereje is.
Ha jó úton vagyok, ha úgy szervezem az életem, ahogy vágyom, akkor ebbe a tükörbe nézve megelégedett mosollyal léphetek tovább, mert tudom, a lehetőségekkel sokkal nagyobb számban élek, mint azt korábban álmodni, vagy sejteni véltem volna.
Végezetül egyetlen záró lábjegyzetet tegyünk még. Az sem elhanyagolandó, hogy a megélt 27 375 napból melyik milyen érzelmi hangulatban telik majd el. Általában hat alapérzelmet különböztetünk meg: öröm, bánat, düh, meglepődés, félelem és undor. Vajon a végső kimutatás szerint megélt napjaid közül mely érzelmek dominálnak majd nálad?
Tanácsadó szakpszichológus
Hiszem, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk. Épp ezért sokkal inkább mi határozzuk meg sorsunkat, mintsem a sors irányítaná életünk alakulását. Vallom, ha ez a belátás megszületik, csakis akkor lesz képes felszabadítani a személy azokat a külső és belső erőforrásokat, melyekkel beteljesítheti mindazt, amire hivatott; felismerve önnön felelősségét, s ráébred: a változás és a kiteljesedés kulcsa ő maga.
